Előrehaladott kor

Előrehaladott kor

Rekkenő e verejtékfejtő hő,
Mintha nem is volna más idő,
A fal még éjjel is emlékszik,
Milyen klíma volt nappal itt,
Az ember tárja az ablakokat;
Néhány bírja, nem áldozat,
Az eszkimó ellenpólusa
Sztyeppéről közénk szakajtva,
Sajnos mire jön a jégkorszak,
A hidegtűrő gén óda csak.

Enyhítő körülményeink mindig
Késnek egy szemhunyásnyit,
Pontosan meg van határozva
Mindennek saját szilárdsága,
Azután sajnos elszakad,
És többé semmit nem tarthat,
Pedig hidd el, szeretne,
Hegek nélkül léteznie,
Ezért is van a végső nyugdíj:
Hol szeméttelep, máshol meg sír.

Ez egy öreg hely, túl a delén,
Az összes rezidens koravén,
Nincsen tartalma, szétmállik,
Ahogy lapozzák tartalmait,
Nincsen új, csak régi és giccs,
- Bár száz csápjával kapaszkodik -
Mintha a glitter cement lenne,
Én legalább látom: már vége,
Elhozta az elmúlást az idő,
Bár segíthetnénk rajtad, jövő!

Megelőz gondolatot a kéz -
Rágyújt, pedig nem illenék,
Habár égetni büntetendő,
De pernyéket hoz forró szellő,
Aztán lehet könnyfakasztó,
Vele füstöl az is, mi jó.
Az égből nincsen szánó részvét,
Mintha nem temetnék gyermekét,
Dühből el vagyunk hagyatva,
Előbb isten, majd a karma.