szavak gyűjteménye

Álmodja Budapest az éjszakát
Ahol hunyorít a fényreklám
Míg olvasni tanítja a kései molyát
Látni ahogy kiürül az utolsó menetrend
Az éjszakai busz még szusszan egyetlent
Majd minden gondja a mélygarázsban lecseng
Gyűjtik a csikkeket az éj szarkái
Nekik nincs nappaluk, éjjel meg nem látni
A rongyok ilyenkor bájos báli gúnyák
Mindenre gyógymód egy kis neon és holdvilág
Betéti üvegek, bennük löttyenő öröm
Szerelmesek parkja, macskákat hívó ösztön
Meg kell állni időnként a partjain idő s időközön
Mert a pesti éjjel egyedül páratlan világos
Annak aki ilyenkor képes rá s nem álmos

Szerettem volna egy cicókát
Hogy teljes legyen a háztartás,
És szomszédéknál nyekergett egy,
Ki csak maradékokat evett,
Az ember kezet nem ismerte meg,
Szaladt tőle ezerfele szét,
De elkaptam, kikupáltam onnét;
Szeppencs volt, két egész hónapig,
És most ő a gizda, testvéreit,
Kik nem jártak ily jól, mind lehagyta,
Ha elmegyek, nyávogás vár haza -
Te kis guberált, jó Micóka.

rémteljes egy kurír, egy hozzánk tapadt újság
elkövetik éjjel, reggel rögtön le is hozzák
amikor végre hal valami álmában szörnyű halált
szenzáció felejteti egy ország nyomorát
a benemvallott tények befelé véreznek
nem látszik kívülről mik történtek meg
jóéjszakát - a szekér igen jól halad
a hazug sánta kutya visszafelé lehagy
fókuszsugár radar keresi a következő bakit
véletlenül se béke nyugosztalja a szegény porait
a szőnyeg alá söpört tanúk, a csontvázak a szekrényben
a száz éves titkosítás, mennyire van rendben
anyatejjel kerül már a méreg be a vérbe
nincsen senkinek soha semmi bűne
kiderül néha ez-az ha kiesik a kegyből
honnan könnycsepp egy rég kiszáradt szemből
a jószág le lesz vágva hiszen az a dolga
de ha meghal minden túsz, az istent mi foghatja vissza?

Jó reggelt, vagy jó éjszakát,
Megvéd, aki eddig megvédett,
Akkor is, ha körös-körül
Minden más már homályos lett.
Vezet a fény, irányt mutat,
Csak felfelé, ez az utad.

Felfelé láthatod, szabad,
Várják, magadhoz méltón élj,
És övezd magad erénnyel,
Megtalál a helyes út még;
Fel a fejjel a viharban,
Harcaidban üdvösség van!

Majd meglátod, megvigasztal,
Szárnya alá vesz az élet,
Csak egy kicsit kell kibírnod
Terhet és leckéket, érted -
Tudom, hogy sikerrel veszed,
S nem huny szívedben az ének!

Az éleinél illeszd össze,
Így lesz a gőz elvezetve,
Ha kimarad egy csavar,
Vécét mosni mész hamar,
A gnómpiszok pedig olyan -
Jó hogy meg nem moccan,
Van ki kiönti kudarc levét;
Hát ne légy szeles, elítélt,
Feltalálhatod újra magad,
Addig pedig: darabra darab.
***
Rázza a rácsát kísérleti borotvált majom,
De a mitrillel szemben biz keveset nyom,
Még ma este ő lesz a gnóm-előadás tárgya,
Biztos nem a szaporodás lesz úgyse majd a téma,
Hát mancsából szomorúan hullik ki a trágya,
A remény belül megmakkan, megkopasztott pára.
***
Az űrbe menetelhez még kevesek vagyunk,
De elfoglaltuk az eget, lásd ezer léghajónk,
Mieink kis termetűek, ám annál serényebbek,
A tudománnyal karöltve új határokat vesznek,
Gnómé a medicin, az ipar, a szabadalmak sora,
Csak a gnőm, csak az nem lesz gyönyörű itt soha...