szavak gyűjteménye

Álomszínek

Ha a nappali alvás szépít,
Én már rém jóképű lennék,
Mikor sokat alszol, tovább élsz,
Legalábbis azt ígérték.

***

Tiszta lelkünk fodrozódva,
Eltakarva, megújhodva,
Álmok között elterülve,
Ilyenkor ép az is, mi gyenge.

***

Előbb legyél szolga,
Csak utána úr itt,
Ne felejtsd, honnan vagy,
S a kicsik álmait. 

***

Halkan belép a holdkaréj,
Ahogy pillog, el is altat,
Most lemállik minden lakat,
Az űr megtelik álmainkért.

Most már máshogy látunk dolgokat,
Érezve okait, helyretennénk,
Amik anno nagy hibák voltak;
Azt, hogy eddig szunnyadtunk rég.

Mert nem lehet más az ok,
Hogy naivan annyi a lyuk,
Az életben az elszabott
Lehetőség, és ezt kaptuk,

Ezt a valóságos terhet -
Összegét sok ballépésnek;
De fel, innen startolva lehet
Kikaparni gesztenyénket!

Kizöldül még minden fa,
Elfér tökfejünk alatta,
Jön még szembe opció,
Kicsit késve, leszünk méltó...

Kellek mint egy kellék, egy tárgy,
A faladon egy újabb rovás,
Vagy te végül igazán szeretnél,
Ha pusztulok, velem halszként?

Nem kellek, csak érdekellek,
Egy harc, egy játék vagyok neked,
Nincsen kémiailag megírva, 
S nem létezik végzet szála.

Én sem kedvelek senkit se,
Lehányják ki többet tenne,
Aztán fordulnak a falnak,
Fertő marad, meg erőszak.

Egy pár rímmel felöntözve,
Lett a magány reakció e létre,
Kellek, avagy nem kellek,
Soraim itt ellesznek.

Nem vet engem szét
Hogy magamról hirdessek
Ajándék mesét

A kínrím kerül
Félek a szó lemerül
Túl elveszettül

Texter maradok
Betokozódva biztos
Fájnak a zajok

Piedesztálon
Mindenki kivéve én
Fölös pedálon

Békén hagyhatna
Bárki mást áldozhatna
Bárány nem kolonc

Vírusom csekély
Szótárazott egy segély
Sekélyke kéj de

Billentyűgazdag
Saját világ alkotta
Naplós foltozat

Időpusztulat
Ember humán marad ha
Háttere kihalt

Tartani frontot
Bár nyögvenyelős szintén
Kötelessége

Kietlenségek
Tapasz a világvége
Talán nem kéne

Mese vagy látszat
Örülök hogy te láttad
Irkafirkámat

Eljöttek ama szörnyidők,
Mi frászt tör mindenkiből,
Merthogy darázsfészek a világ,
Felzúdult, megbolygatták,
Ezért ember, készülj fel,
Hogy majd ne sodródhassál el,
A válság kapunkon nézeget,
Az ínséget leadná, hol lehet.

Nyilván kell, és lesz is majd,
Kaja jegyre, étel, s ital,
Egy személyre tán elég lesz,
Ahhoz, hogy éhen ne vessz,
Ezt el lehet cserélni,
Ha kell ez meg az, s nem a vekni.
És mint minden nyersanyag,
Főzni illenék, hát megoldhasd,
Gázpalack, rezsó, tábortűz,
Ha jönnek a végidők,
Nem soká fog tartani,
De gyérül majd akárki,
Hát egy takarékláng csak égjen,
Nehéz enni, lenni nyersen!

Ki-ki pedig jó valamiben,
Pék, ápoló, katona éppen,
A régi szakma most kapó,
Az ódon varrógép hasznosítható,
Cserekereskedelem lesz úgyis,
Ahol a tehetség megfiadzik.
Ha más nincs is, csak a pénz,
Raktározni minimum illenék,
A kutya ingyen megvédi,
Gonosz embert elüldözni,
Egy pottyantós, vagy fúrt kút,
Szomszédságnak segélyt nyújt!

Egy szobába nagy és kicsi,
Azt legkönnyebb fűteni,
Ugye milyen jó az a kabát,
Mit megkímélt lomtalanítás?
Mivel nincsen mobil, se net,
Néhány könyvet is tarts meg,
És ha jön új világrend,
Büszke lehetsz: túlélted!