Szerelemre emlékezve (próba-szonet, feladványra)

baramara•  2015. május 12. 22:04

A szerelemre most csak emlékezem,
hogy milyen is volt, mikor nekem dalolt,
kék szemében láttam én a csillagot,
s nem bántam azt sem, hogy érte vétkezem.

Még hallgatom a suttogó lombokat,
amint csendben mond nekem egy szép mesét:
alvó nyírfaág öleli kedvesét,
az a diófa most búsan bólogat,

mert szép szerelmem hideg télbe fagyott,
most jégvirág díszíti az ablakot,
hiába jött a napsugaras tavasz,

messzire szállt már, kóborol örökre,
nekem már csak emlék, s maradt egy bögre,
mosatlanul őrzöm, benne még a zacc.

Budapest, 2015. május 12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

baramara2015. május 13. 22:47

@Ametisz: Köszönöm, Timi!

Ametisz2015. május 13. 20:56

Nagyon szép! Az utolsó két sor mindent elmond!
Ölellek Mara!

baramara2015. május 13. 10:13

@petruchio: Erre nem is figyeltem, de majd utánanézek. Köszönöm!

baramara2015. május 13. 10:13

@Doli-Erzsi: Köszönöm, Erzsike.. még nem tökéletes. :)

petruchio2015. május 13. 10:10

a két tercina utolsó sora csak asszonánc....a feladó nem fogadja el...mássalhangzó azonosságot is kért....

Doli-Erzsi2015. május 13. 10:02

Mara, nekem tetszik a szonetted!
Ölellek.

baramara2015. május 13. 08:34

@skary: nekem is van más is...de most ez jutott eszembe :)

skary2015. május 13. 06:16

nekem más emlékeim vannak :)