Őszbe zártuk

Ott hagytunk az őszből egy csodás éjszakát
ott hagytuk, mikor öleltél és csókolt a szád
bezártuk a kis szobába közös emlékeinket
ahol a gyertya fénye pislogva égett, s nézett.
Azóta is még ott őrzöm, s álmaim nem érnek véget.

Nevetésünket takarja most a kihűlt parázs
de újra éled még a tűz, ébredhet a varázs
szabadok voltunk ott, öleltél, én öleltelek
nem felejtem el soha az ott kapott perceket
mikor csillagokról mesélt nekem kék szemed.

Ott hagytunk az őszből, s bezártuk a szobát
csak adtunk egymásnak, és kaptunk csodát
nem ígértünk semmit, szerettél, s szerettelek
szemből néztek ránk a ködbe bújt hegyek.
Ők is látták, s közben pirultak a szőlőszemek...

Bp., 2013. 09. 28.