Szeged 2016. február 5.

rapista•  2016. február 7. 09:45

SZEGEDI IRODALMI HANGOSPORTRÉK

Két fiatal vagy a középnemzedékhez tartozó szegedi költővel volt alkalmam beszélgetni a Szegedi Közéleti Kávéház előadássorozatában.

Két testben és lélekben fiatal, de nem tapasztalatlan emberrel, akik magukról, a világhoz való viszonyukról vallottak versben.

Amennyire ellentétes a költészetük és habitusuk - vagy mégsem az - annyira rokonlelkek. Vannak közös stiláris pontjaik. Egyikük tanár, tanítja az új nemzedéket, másikuk szervezi az ifjúság irodalmi életét.
Kapcsolatban állnak az egyetemmel, a Csongrád megyei ifjúság tehetségeivel, többéves múltra tekint vissza dél-magyarországi irodalmi körük, nemrég bejegyzett alapítványuk is ezen alapul.
A férfi - Jagi (Jagos István Róbert) - energikus, ami versein is meglátszik. Erotikája és kifejezésmódja erőteljes, kifejezésmódja expresszív szürrealizmus, világnézete határozott. Világa a város!

A nő - Kovács Ágnes - ugyancsak városi költő, az urbánus-liberális áramlathoz sorolja magát, de nem törekszik kizárólagosságra, toleráns. Finom erotikájába az abszurditás belefér, míg a romantikus és realista irodalmat egyaránt tanítja, olykor "szöveget" ír, világa ugyancsak a város. Érzéke is van a pszichológiához, vonzódik a helyzetdalhoz, nem sorolja magát a naplót író alanyi költők közé, egyes szám első személyben is tud távolságot tartani a témától.

Kiegészítik egymást. Hogy költészetük lenne a magánéletük, vagy fordítva? Szerintem a februári versbemutatójuk címe inkább provokatív.
Költészetük azzal válik közüggyé, hogy a mai kor, de nem a történelem, hanem a belső történések krónikásai.

Ez, és sok más közös bennük. Törekvéseik? Nem annyira egzisztenciális, a létkérdés belülről fűti tehetségük megnyilvánulásait.
Van megélhetésük, három gyereket nevelnek - nincsenek az élet perifériáján, de odalátnak.
Jagi is, Ági is írt kortárs költőkhöz, kortársakról. Gyökereikről versek tanúskodnak, meghatározzák önmagukat a Nyugat nemzedékeihez képest is.

A kötőházaspárokról, irodalmi példákról kérdeztem őket, de őszintén! Nem kérdeztem, milyen pólyában-bölcsőben ringatták őket. Bizonyos értelemben lokálpatrióták - a Dél-Alföldhöz, Csongrád megyéhez kötődnek. Nem csak tájegységileg, de baráti körükkel is.
Posztmodern vagy késői avantgárd? Új avantgárd vagy csak a városi realitások lecsapódása?

Nem is hinnéd olvasó, hogy akkor is kemény a mai élet, ha nem nyomorogsz. Annyira még fiatal vagy, hogy a kocsmai élet ritmusa nem távoli. Ezt a ritmust nem csak a sör vagy más ital határozza meg, hanem az életöröm, a beszélgetés, a vidám esték. Nem a lepukkant kocsmák és leépült emberek világa!
Mégis szikár a kifejezésmód, a szókincs, bár Jagi olykor barokkos jegyeket mutat fel hömpölygő verseiben, talán a hosszúvershez is vonzódik. Drámát is kerít egy meghatározott élethelyzetének termése köré. Beenged a gondolatai mögé, a tények közelébe!

Ági is szikár, de érzésekkel teli lírát mutat fel. A felolvasott verseiben, mint fájdalmas érzelmi valóság, megjelenik szeretett nagyanyja, aki még nem emlék költő számára, párbeszédet folytatnak a dimenziókon át. 
Identitását identitásaiban határozza meg, nem tagad semmit, származásából, többrétegű őseitől örökölt tulajdonságai összetettségét megéli. Így jellemezhető: közép-európai sorsok jelensége a szerencsés élete.
Módszertani kérdések, a kifejezésmód nemcsak a tanárt mozgatja. Szerény. A művei műfaji meghatározása bizonytalan - így véli. Vékony hártya választja el a verset a prózától, ha prózának indul, annak gátjait átszakítva versbe torkollik, illetve megvan ennek a lehetősége. Talán a művei önmagukat vagy netán a szerzőt írják?!

Két érdekes embert ismertünk meg. Nem a gyerekkor helyszíneit, nem lepkéket vagy konkrétan virágzó fákat. Határozottan tehetségesek és mások menedzseléséhez is értenek. Nem csak a saját irodalmi munkásságukra viselnek gondot.
Humorérzékük is van, lelki válságukból, ha lenne kikapaszkodnak, ha másképp nem egymásra támaszkodva, kézen fogva.
Nem pesszimisták, nem engedik, hogy gondok borítsák el őket. Gyereket, gyerekeket akarnak nevelni, fejlődésüket nem határolják be merev szabályokkal.
Költészetük nem politikai felhangú városi költészet, de nem is a magány tornyaiból vagy előkelő csúcsok jegéről pillantanak le. Az élet nem alattuk van. Bennük, és ők a fiatal erőt igénylő életben.

A közönség szimpátiája kísérte a jó hangulatú estét. A közönség nem akarta életrajzra vetkőztetni őket, a verseket, a törekvéseket jól és olykor derültséggel, felüdülve fogadta.
A megzenésített versek, melyeket barátjuk - Varga Norbi adott elő, énekét gitárral kísérve - a műsorba belesimulva üdítően feldobták az est hangulatát.

(Radnai István)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2016. február 8. 16:26

Köszönöm a beszámolót kedves István, sajnos nem tudtam ott lenni... szívből gratulálok mindnyájatoknak!

rapista2016. február 8. 11:06

Köszönöm - a nevükben is!

Pera762016. február 8. 11:04

Jók voltatok, köszönöm a beszámolót, az Ágijagi :) költészetébe bekukkantást ilyetén módon is...

rapista2016. február 7. 19:34

??? Műfajilag kérdezed?
Teljesen egyértelmű, hogy egy irodalmi estről írt beszámoló - ha úgy tetszik ESSZÉ!
A helyszín, a személyek valósak - de nem kritika... Leírás, elbeszélem!

ILYEN FURCSA KÉRDÉSSEL CIKK ESETÉBEN még nem találkoztam!
A költőket itt - a Poeton - mindenki ismeri!

Törölt tag2016. február 7. 17:53

Törölt hozzászólás.