Poór Edit -Eci blogja-

Még gyermek voltam itt- e honban,

Egyedül éreztem magam családomban.

Beszéltem az éghez, könyörögve kértem,

Kit ott fent hagytam, adja ide nékem.

Emlékszem, tükör előtt álltam sírva kértem,

Mert a fájdalmam, oly nagy volt nékem.

Láttam magam a tükörben,

Tudtam, hogy kettő van belőlem.

Egy ki itt vagyok egyedül,

A másik, kit ott hagytam egyedül.

Hiányérzet fájdalma járta át testem,

De meghallgattatott könyörgésem!

Szóltak hozzám; Tarts ki!

Ikerlángod nem sokára érkezik.

Múlt az idő, az évek teltek,

Ahogy befogadott a föld,

Én úgy fokozatosan felejtek.

Az érzés megmaradt bennem,

Így felnőttként is az igazit kerestem.

Ám nem találtam sehol a másik felem,

Inkább egyedül éltem az életem.

Míg a sors váratlanul hozta elém,

Őt, az ikerlángom másik felét!

A felismerés érzése bennem,

Villámként hasított lelkemben.

Mily gyönyör és fájdalom egyben,

Hiszen előttem áll Ő a másik felem!

Megtaláltam végre, kit egy életen át kerestem,

A sors úgy hozta, hogy már nem érinthettem.

Más utakon járunk itt-e földi világban,

Dolgunk végeztével találkozunk az égi világban.

Most még a fájdalom járja át lelkem,

Tudom, nem lesz könnyű életem.

Míg itt vagyok, mindig hiányzik másik felem,

Soha sem lesz már talán boldog életem.

Várom, hogy lejárjon időm, mit kiszabott sorsom,

Amikor eljön az utolsó órám,

Reményteli lesz távozásom!

Hiszen vár minket oda át az igazi otthon,

Hogy kettészakadt lelkünk örökre összeforrjon!

Db. 2011.

 

 

 

Elment, ki hozzád tartozott,

Ki itt a földön családtagod volt.

Lejárt az ideje, s nem szólt előre,

Végcéljához érve csak ment előre.

Kiszabott idejét leélte tisztességgel,

Majd, csendben távozott erényeivel.

Most fájdalom érzése járja át lelked,

Hiszen akit szerettél elvesztetted.

Ő mindig hiányozni fog neked,

De imádban ad át szereteted.

A gravitáció őt már nem vonzza.

Lelke angyalok között talált otthonra.

Engedd hát szabadon szárnyalni,

Az angyalok között fényben járni.

Őrizd meg szívedben emlékét,

Hagyd, hogy felhők között élje tovább életét.

Szellők szárnyán majd rád talál,

Arcodat lágyan simítja végig már.

Amikor a te utad is a végcéljához ér,

Az angyalok között Ő lesz az egyik ki vár.

 Db.2014.

 

 

 

Valahol távol, a föld egyik zugában,

A párok, házasság előtti szertartásban,

Bizonyítanak szerelem próbájában.

Szellemi tanításokat követve,

Áldást kérnek frigyükre.

Az áldást, tanító mestereik adják,

Vagy nem, ahhoz mérten,

Mit ír lelkük a sorskönyvében!

Ezt mindig csak a férfi kérheti,

A szertartást, csak ő kezdeményezheti.

Templomban, szellemi tanítók előtt kér áldást,

Párjának adni kívánt gyűrűkre.

S az áldás után engedélyt kapnak frigyükre.

Ha a tiszta szándék három hónapon át megmarad,

A szellemi tanítók előtti eljegyzés áldott marad.

Ám, a földi esküvő legalább még egy évet várat,

Hiszen a szerelmesek próba évük alatt,

Szellemi vezetés által követik csillagzatukat.

Amikor a férfi lelke megérett arra,

Hogy szerelmét és életét párjának felajánlja,

Karikagyűrűjét nőjének elfogadásra ajánlja.

Amikor a nő e gyűrűt elfogadta,

A férfi gyűrűje szívét körbefonta.

Viszonzásul a nő is felajánlja,

Így kettejük szíve van gyűrűbe zárva.

 

Db. 2013.

 

 

 

Születésemkor elindult egy hajó az élet útján,

Gyermekként nem gondolkodtam kormányzásán.

Folyóvize partmentén vitte hajómat előre,

S mindig volt ki a kormányhoz állt előre!

A folyó egyszer csak tengerbe torkollott,

Látóhatár és természet megváltozott.

Nem kímélték hajómat az erős hullámok,

Bár ekkor már, én voltam a kormányos.

Tudtam, hogy a viharral meg kell küzdenem,

Mert ettől fog függeni a további életem.

Hajóm a viharoktól kissé megtépázva,

Újult erővel haladt az óceán irányába.

Itt már minden csendes és nyugodt,

A hajóm kikötésre várva keres partot.

A béke szigetét megtalálva,

Szivárványon kel át majd egy újvilágba!

Db. 2013.

 

 

 

 

 

Létezik egy világ, ősi világ,

Innen születtünk, ide érkezünk.

Lelkünk örökké él - e szférákban,

Soha meg nem szűnik a hullámzásban!

Az Isteni szikra, ősidőkben kettéhasadt,

S a két lélek között, örök szerelem maradt.

Az érzés egyedi és csak közöttük teljes,

Hiszen égi szerelem a földitől mentes.

Ők örökké összetartoznak lényükben,

Éljenek külön, bár mely létezésben,

Szeretet fényük sugarával,

Megtalálják egymást a világegyetemben.

A földi világban felismerni, hogy Ő az,

Isteni kegyelem, egy boldog csoda!

De, földi életük kimenetelét meghatározza,

Születésükkor felvállalt életforma.

Bár a beteljesülés vágya a föld hatalma,

Hinni, az örök szerelembe, összetartozásba,

Az égi hatalom csodája!

Egykor megvalósul majd az álom,

S örökre eggyé olvadunk lélekpárom!

Db. 2013.