Poór Edit -Eci blogja-
MIÉRT
Egyedül éltem életem, de boldogan,
Nagy szerelmet jó Isten elém hozta.
Váratlanul bukkant fel életembe,
Miért történt, akkor nem értem.
Különleges, mély érzelem,
Nem szokványos földi szerelem.
Megijedtem, ahogy ráeszméltem,
Imában a jó Istent ezerszer kértem,
Ezt az érzést vegye el tőlem!
Sokáig küzdöttem ellene,
Nem akartam, nem kértem!
Hiába, porba hullott kérésem.
Mind e közben gyötörtek fájó érzések!
Hiányod miatti szenvedések.
Minél inkább próbáltam eltemetni,
Annál inkább kezdett felerősödni.
Nem volt hát mit tennem,
Megadtam magam, s győzött az érzelem!
Kérdéseimre a választ, megkaptam sorban,
Találkozásunk meg volt írva sorsunkban.
Összeköt minket lelkünk egysége,
Rezgésünk egy dallamra szól az égben.
Így még nem szerethettek téged,
Nem felejtelek el, amíg élek!
Db. 2011.
LILA AKÁC
Rég múlt idő tovaszáll,
Emlékeim között megmaradtál.
Bódító Lila akác illata átjárt,
A fák egymásba borulva öleltek át.
Napsugara vidáman sütött le ránk,
Míg a ruhánkat lágy szellő járta át.
Elmerengtünk e gyönyörű létben,
Egy kis virágot emlékül levágtál nékem.
Akkor még nem gondoltuk,
Ez lesz tőled az utolsó emlékem.
El kellett menned, szólított a végzet,
Időd itt lejárt, az életed már ott éled!
Lila akác illatát, amikor megérzem,
Tudom, hogy most is Te küldöd nékem.
Vezessen hát utad szellők szárnyán,
Csillagok között boldog pályán.
Ha itt az idő megyek, várj reám!
Addig is Lila akácok között gondolj reám!
Db. 2014.
IMA
Uram! Légy áldott mindenért,
Amit életemben értem tettél!
Köszönöm a mindennapjaimat,
Azt, hogy utadon megtartasz!
Megbocsájtó, szerető erődet,
Mellyel hitemet mindig erősíted!
Áldásodat kérem az angyalokra,
Kik, vigyázó szárnyukkal terelnek utamra.
A szeretet erejét kérem mindazokra,
A földön és égben lakókra,
Hogy békesség szálljon az univerzumra!
Uram! Legyen meg mindenben a Te akaratod!
Ámen.
Db. 2013.
PEARL HARBOR
Európában javában folyik a háború.
Amerikaiak szándékosan távol maradnak,
Bár Japánnal politikai nehézségeik akadnak.
Pearl Harbor egy kis békés sziget,
A Csendes óceán egyik égköve.
Az öbölben, neves csatahajók sorban,
Ez, Amerika büszke, nagy flottája.
Mily csodálatos – e táj látványa.
Szikrázó napsütés hatja át a völgyet,
Az ég sziluettje egybeolvad, óceán kékjével.
Hadihajók békésen ringanak, a kadétok alszanak.
Nem sejtik még, mily sötét ármányt hoz, a következő óra!
Pirkadatkor édes álmukból ébredő tengerészek,
Rémülten eszmélnek, őket támadás érte!
Fegyverük után rohannak, de késve,
A hajójukat már a torpedó elérte!
Első hullámban, a flotta került óceán mélyére.
Japán vadászgépek sora, bombázza a térséget!
Égi háború zajlik, Pearl Harbor felett!
Fejvesztve menekülnek az emberek,
Romokban, menedéket keresnek.
Korházban egyre több a sebesült,
De, a légi támadás, ide is lecsap kíméletlenül!
Hallottak száma folyamatosan nő,
Sebesültek ellátása, már nem orvosolható!
Megsemmisült a sziget reptere,
Vele együtt Pearl Harbor légtere.
A második hullám után elcsendesedett a táj,
Hatékony támadásuk miatt,
Szükségtelen volt a harmadik hullám!
Amerika súlyos veszteséget szenvedett,
A hadüzenet későn érkezett.
Válaszul megtámadta Japánt,
S a háború világméretűvé szélesedett!
Db.2015.
EGY KÖZKATONA
Ifjú suhancként,
Tizennyolcat alig töltöd be még,
Már érkezik hozzád a távirat,
Férfiként szolgáld hazádat!
Behívó parancs csatába szólít,
Nem tehetsz mást, indulnod kell!
Családodtól érzékeny búcsút veszel,
Hiszed, még egyszer visszaérkezel.
Bajtársaiddal árokban lapultok,
Gyalogos támadás sípszóját várjátok!
Fejetek felett golyózáporok zúdulnak,
Majd, hirtelen egy hangrobbanás,
Sáncotokba történt a becsapódás!
Körülötted repeszektől sérült katonák,
Görcsös fájdalmukban vívják a haláltusát.
Az ütéstől, mely mellkason talált,
Megremegsz, várod a halált.
Az égő zsibbadás eluralja testedet,
S a fájdalmadat már nem érzékeled.
Magaddal viszed utolsó képként,
A csatamezőt, mint távoli fénykép.
Hősi halotti sírodnál emlékmű áll,
Nemzeti koszorút tiszteletadással helyezik rád.
Db.2015.