Poór Edit -Eci blogja-

Advent első vasárnapja,

Első gyertya lángja lobban.

Kicsi angyalok suhannak,

Ezüst szárnyaik csillognak.

 

Kezükben fénylő fáklyával,

Tisztító tüzet hordoznak.

Mindent körbe – körbe járnak,

Urunkról örömhírt hoznak.

 

Mire ellobbannak majd mind

A négy gyertyának lángjai,

Jézus Földre megérkezik,

Sötétség uralma elveszik!

 

Légy hát nagyon boldog ember,

Reménnyel sohase hagyj fel!

Van ki érted szeretettel,

Küzdve – küzd, sohasem hagy el!

Sirályok, sirályok,

Hófehér királyok.

Víz felett repülve,

Élelmet keresnek.

 

Halak, algák, kagylók,

Létére vadásznak,

Szempillantás alatt,

Őrájuk lecsapnak.

 

Jegesmedve után,

Éberen kutatnak,

Övék tudják jól,

A lehulló falat.

 

Fészkeiket magas,

Sziklafalra rakják,

Szénából, mohából,

Hol hó, elolvadt már.

 

Hófehér gyöngysorként,

Óceán kékjében,

Messze tovaszállnak,

Vagy őrzőként állnak,

A szikla szirteken.

 

Debrecen, 2020.10.

 

 

Kis gyopár, kis gyopár,

Él magas hegy csúcsán,

Tündököl fehéren,

Sziklák közti résben.

 

Csillag virágával,

Éke havas tájnak,

A Napfény sugarak,

Táncot járnak rajta.

 

Ritka élettérben,

Királynőként virul,

Növények gyöngyszeme,

Szeretet szimbólum.

 

Debrecen, 2020.09.

 

 

 

 

Halászhajó úszik fel,

A folyónak medrében,

Míg két partjának szélén,

Bozótok fákat ölelnek.

 

A látóhatár felett,

Tibeti hegyek orma,

Felhőkben láncot alkotva,

Fehér hószőnyeg’ takarja.

 

Völgyekre ködfátyol hull,

Párás, hűvös szellő fúj,

Levegője ózondús,

S a csend, ural szótlanul.

 

Barlanglakások sora,

Díszes szőnyeg ajtaja,

Imádkozó oltáron,

Fénylik a gyertya lángja.

 

A helyet körbe járja,

Füstölőnek illata,

Szerzetes teájával,

A vándort megkínálja.

 

Tibeti tál visszhangja,

Hegyek akusztikája,

Csilingelve töri meg,

A néma csendességet.

 

Ima zászlók lengenek,

Ima erejét vigye szél,

A világba szerteszét,

Legyen szeretet, békesség.

 

Debrecen, 2020.09.

 

 

 

 

 

A Nap elbújik félszegen,

Zordon felhők árnya fölé,

Indul az égi háború,

Nappalra az éj ráborul.

 

Sűrű fák lombjai között,

A szél süvítve hömpölyög,

Forogva és táncolva jár,

S itt-ott törik egy-egy faág.

 

Recseg-ropog a természet,

Villan hatalmas ereje,

Villámok cikáznak versenyben,

S a Menny válaszol dörögve.

 

Megindul az Ég könnyárja,

Földet zokogva siratja,

Elmúlik majd az Égnek búja,

S Napragyogás felülmúlja.

 

Szivárvány az Égnek alján,

Béke honol Napsugarán,

Lecsendesült szellők szárnyán,

Vízcsepp csillan a fa lombján.

 

 

Debrecen, 2020.06.