pepo blogja
Foszló képek..
Foszló képek..
Egy kép mi élettelen és mégis él.
Egy arc mi hűen őrzi a szépet, mi volt
nem töri az idő a felszínét..
Egy piciny idő a múltnak foltja
egy maradéka az elmúló hamvadó pornak..
Folt a végtelenben, folt az időnek fonalán
mi törve a végtelenben a napok zaját..
Egy arc, másnak idegen és mégis egy kellemes
emlék..
Foszlányok elmúló érzések, mi egy képről visszanéz..
Nézem és érzem, dalok szállnak, egy ébredés a halott világban..
De csendben, súgja a papír valóság, nem a mának élő múlt az örök valóság..............................................
Medrek
Medrek..
2009-11-08 13:07
Elfújja a szél lassan a homok szemeket
hol épít, hol rombol.
épít lassan homok hegyeket,,,
Kezek érjenek az égig fel, lássam a szemetek
mik az égre néznek fel...
Elfújja az idő a perceket,
építi a tudás, vagy gyötrelmet..
Kezek égjenek az égik fel
szemetek nézem, könnyeiteket nem lelem..
Miért nem sírtok már..kiszáradt patak szívetek..
mit már csak a szél jár...
elhalt sorok..kezek az égre fel nem nyúlnak
szél elhordta, szirmotok ezer felé széthordta..
Szél bugja nevetek...
és csak hullnak az égi szemekből
millió könnycseppek..
Elfújja az idő lassan..maradnak medrek..
mit az ég tölt meg ..
Könnyeivel ...
Lassan...csendben......
Pillanat
Csak egy pillanat mi elszalad
lehet bármi, fájó gondolat.
Arasznyi, semmit nem érő
dallamos, álomba illő.
Lehet az utolsó szava az életnek,
pezsgős mámora.
Szavak ezrei, pillanatban
megpattant egyetlen fénytelen
eresztékei.
Csak egy pillanat,
csendben csattanó csók
viszonzott csend, és elszaladt.
Lehetne e visszatekerni, visszahozni
életet kímélni. Meg nem születni.
Nem lehet,
tekerni időt az órákkal szemben
haladni vissza és látni sorsot
és sírni, mikor látod, a sorsod.
Nem lehet, csak egyet lehet
ezer éves fa, vár, s a térben
ott-ott lebeg...
Csak néha
Néha csend kell
néha nyugalom.
Néha gondolat
elragad, vagy?
vagy nem hagyom.
Vagy vigyen el.
sodorjon
repítsen a szél.
Vagy könnyek
mik peregnek
a néma küszöbön.
Csapkodnak ajtók
zárva ablakok
hallani csak szívvel kell
és a csend, némán hagy
ha hagyod.
Csendben a csendben
Csendedet fürkészem
alvó varászod,
elteszed nem adod
így csak vágyom.
Szusszanásod hallgatom
álom járja tered, és benne
érzem, piciny csillag
még dereng.
Csendedet fürkészném
de nem látom szemed
behunytad, elvetted
hogy ne lássam benne
a szíved