pepo blogja

pepo•  2021. szeptember 5. 08:45

Szeptemberi napsütés

Szeptemberi napsütés


Megszökik a nyár, 

elbujik, 

hogy ne lássuk már, 

forró csókja még rám köszön, 

reggeli bájjal ébredést önt, 

érintése lágyan ölelő, 

bennem egy könnycseppel 

mindent megköszönő.

kávé illattal várom a tavaszt, 

ébredni fogsz, 

én pedig ugyanúgy örülök majd, 

mint most 

ha szememre csókokat adsz.


pepo•  2021. augusztus 11. 19:08

Miért

Nem mondtad el soha,

miről szólnak álmaid,

közös útvesztőn,

lehetnek e álmaink.

Dobbanhat e szívünk egyszerre

miért érzem hogy annyi minden 

a kezünkben volt,

Miert nem mondtad el.

Miert maradt titokban, az a nagy lélegzett, elköszönő könnyekkel,

amit nem feledtem.

Mitől lett emléke illatodnak vágya,

rám ragadtak érzelmeid, hordom

már nem bánom  ha fájnak.

Miértekkel alszom el, ébredek egyetlen szóra, Miért.

Miert,miért hiányzik árnyékod, érintésed,halkuló szavaidból, a szerelem szabad szárnya.

pepo•  2021. augusztus 6. 21:57

Álomhatár

Mesélek neked mert. 

Mert érzékeny lettem, 

elmesélem 

milyen egy szó ha megérint 

milyen egy mosoly 

ami a lelkemből harap 

mert érzi milyen vagyok, 

ha a valós megérint. 

Megérint ha fáj,

hozzám bújik a báj, 

belém mar a fájdalom,

viselem ha évekig is fáj nagyon. 

Napfelkelő érzelem Hold színe a szerelem, csillagok ha karolnak,

eső cseppjeik ha kisirják bajuk. 

Elmesélem milyen ha érzékenyen fáj. Elmesélem majd mert az élet érzékeny àlomhatár.

pepo•  2021. augusztus 2. 20:53

Emlékvirágok


Emlékszem milyen volt gyereknek

Igen, emlékek még élnek, hogy volt hogy nem

Minden estére egy mese.

Legszebbek azok voltak, amik vénektől 

Megmaradt igaz történetek voltak.

Vajon lesz e meg emlékem, életmesém rólad

Lesz e könnyem vagy mosolyom, ajkadról lenyomat

mit majd szeretetben ajkam hordhat,

Most akarom hordani, add hát mire vágysz

nem emlék leszel hanem élet, 

mit mely barázdaként tenyeremben hagytál.

Lehunyom szemem kellenek az álmok, 

Kellenek az ajkamra, szerelem virágok.

pepo•  2021. augusztus 1. 19:02

Ha elrohan a táj veled

Néztem ma, 

elrohant a táj veled,

énekelt  nekem, 

én pedig

egy darabig veled futottam, 

levendulás, 

poros úton ücsörgés, 

nevetek veled, 

pont addig 

míg beérnek a fák gyümölcsei. 

Majd ha tavasszal 

virágoznak a meggyfàk 

szirmaik pedig hulva telet idéznek. 

Felidézem majd azt a napot, 

amikor bennem 

hiányozni kezdtek éneklő szavaid. 

Addig pedig 

elrohan veled a táj...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom