pepo blogja

pepo•  2020. október 24. 19:51

Mosolyodban

Mosolyban mérem a világod
néha apró zsebben elférő.
-Sokszor
kevésnek tűnik a végtelen.

Szeretem a mosolyod,
ha arcodon ébred
nem délibáb napközben
estére el nem fárad
kacajra akkor is képes.

Szeretem éneked
dalokból ajkad órákat sző
legjobban azt szeretem,
ha elaszom
álomba merült arcodon
mi magával ragadt
oly sokszor, éjfél után
vagy éjfél előtt.

pepo•  2020. október 17. 16:50

Folyton változó

Olyan jó vagy
te folyton változtató
belém karolva vezetsz
megnyugvó vízfelület
Dorgálsz vagy nevetsz
mosolyoddal eltemetsz
szavaiddal hantolsz újra
újra és újra, megfeszül bennem
lélek, szív, szavak bárányokként
álmomban számolnak, nekem
én pedig beléd kapaszkodva alszom el,
olyan jó vagy, te folyton változó
.

pepo•  2020. augusztus 29. 19:27

Elhagyhatatlan küszöb

Küszöbre kényszerítesz
mint rég,
újra gondolatba került a világ
személyemre szabva
mint kinőtt ruha,
mi nem áll jól már.

Varrathatok újat
sors cérna, meleg szív,
harmattal jövő könnyekből
ébredő álomszint.

Mégsem kell az új mellény,
hisz szívemre úgy sem hat
messze kéne menni,
hogy szememből szépet
ne láthass.

Szaladok rohanok, hogy messze legyek
elrakom gyorsan amit szeretek
Idáig jutottam, néma küszöb,
egy ami fontos, te vagy
nem vihetem
itt hagyni pedig, se erőm hitem,
hisz szívem lelkem, érted
csak ennyi, elhagyhatatlan küszöb.

pepo•  2020. augusztus 9. 21:21

Megfestett tèl

Lassan elforditom fejem a világtól.

Ahogy tèl beköszönt,olyan leszek, hervadó virág,levèl mit elenged az ág, szèl sodorja lelkem, avartemetőm így lesz. Lassan csukom le szemem,mint a táj mi elderesedet, megfagyok az első  hideg èjjel, szîvem elhalkul. Nem zavar senkit sem. Talán lesz sóhaj szomorú bánat. 

Pár szèp emlèk.mire nem lesz bocsánat.

Eret vàg egy reggel, szine lesz a tájnak, sok piros levèl.mindre irt egy szót a szîvem..  ezt olvasod majd..bocsánat. Bocsánat...bocsánat...

pepo•  2020. augusztus 4. 19:08

Sorsvezető

Néha a csillagoknak hiszek
néha másnak
belülről jövő suttogásnak.

Anyám szavának,
apám lesütött szemében
apró kezeknek, mosolynak szónak.
Néha mindent elhiszek.
Neked, vagy
suttogó szavaidnak.
Néha minden elhalkul,
nincsenek csillagok
elbújik az ég.
Suttogó szavak árnyékban ülnek
Apám Anyám szülői némaság,
mégis, mindenben hiszek
mert okkal szüli a sors
tett gyermekét, mi a kezemet fogva
vezet tovább.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom