pepo blogja

Csak egy pillanatban ébredek,
csak egy pillanatban emlékszem,
csak egy pillanatban élek,
csak egy pillanat maga az élet,
csak egy pillanat a a halálom,
csak egy pillanat a sírás.
emlék egy pillanat mi már elszállt..

Majd ha leszek a hatodik
ki megéli a hajnalt..
Imát kinek mondjak
kié lesz a hajnal..

Fohászom kihez eresszem
lelkem kié legyen?
Testem már nem enyém
hisz megöli a fény..

Könnyeim majd mutatják az utad
hol megtalálsz majd, ha még életben vagy..

Keress a sötétben,
a bércen havasok tiszta fényében.
Távoli szigeten..hol hamu vagyok
én a kietlen..kutass kezeddel keress meg..

Lerane…..

Ahogy teltek a percek és Amor eltűnt az erdőben, a lány szíve oly sebesen kezdett verni, egy űzöd vad halált érző dobbanásaival küzdött a józan döntés felet. Mennem kell érted Amor,,érted..

De mit tegyek, anyám-apám, bátyáim, szeretteim. Levelet írok nekik, elszököm, gyorsan minden perc drága. Ablakon átsuhant, mint a lágy szellő. Gyertyát gyújtott, papírt és tintát ragadott, leült és írt..

Drága szüleim és testvéreim, elmegyek,

szívem hiába másé,

adtátok másnak haragudni fogtok e vallomásnak,

Szeretek valakit kiért halni képes lennék,

kezem most érte véres.

 Bár elmesélhetném.

Elmegyek vele messze sehol tájra

szívetekben élek majd, s kezetek

hiába lesz tárva…

Nem leszek, ne is várjatok

szerelmemmel elfutok messze ezer határon..

Ne sírjatok boldog leszek,

bár haragotok elér majd engem.

Búcsú ölelésem itt hagyom..           

Szeretlek benneteket, hiányoztok majd nagyon..

Szeméből könny csordult, zokogott és nem vette  észre hogy anyja közben már a háta mögött állt. Hírtelem megrezzent.

·         Anyám…

·         Miért sírsz leányom mi bánt..

·         Olvasd és érteni fogod..

Azzal elvette kezéből a levelet és olvasni kezdte, csend. Leeresztette  a levelet és a düh anyja arcát eltorzítva, mint kitörni készülő vulkán, ordította.

• Ki az a férfi mond meg rögtön..!!
• Amor az, az én szerelmem..Anyám kérlek
• Hogy merted, mit teszel, apád mit mond majd..és a falú! Szégyen..
• El kell mennem anyám, megtámadtak minket Amor sebesülten menekül mert három férfit megöltünk az éjjel, A szomszéd faluból…
• Mit tettetek?  gyilkosok vagytok..takarodj innen, takarodj ..
• Anyám kérlek..
• Takarodj nem vagy a lányom, gyilkos hitszegő vagy,, nem a lányom..

 nem megy ma..majd folyt..köv.

Álomsík…..

A szerelmespár titkos rejtekén egymásba fonódva pihent..
”Lerane? Lerane, szerelmem..”szólt a fiú lágy hangon elmerülve kedvese varázsában..

“Amor?” csípett bele a karjába “Hallasz? Ébredj késő van! Keresni fognak minket!”
”Még ne, kérlek,,,gyere búj még hozzám..érezni akarlak..NEEE..Lerane kérlek!”

“Mennünk kell..” jött a határozott indoklás a törékeny teremtés ajkairól.
Ebben a pillanatban kintről zörejek ..léptek zaja hallatszott…
”Öltözz!”..suttogta Amor ..és felugrott ..menet közben magára kapta gönceit, és az ablakhoz sietett..

Kinézett az aprócska, poros ablakon, amely egy pici kis kunyhóhoz  tartozott..kivénhedt falú zsúpfedeles, idejét jócskán túlélve,büszkén állt az erdő szélén a semmi, kietlen közepén..távol a falutól ahol Lerane és Amor szüleikkel éldegéltek..  A  szülök már régen ismerték egymást. Gyermekeiket..Amort és Lerane-t  már réges-régen még kicsi korukban a szokásokhoz illően eljegyezték..olyan szóbani megállapodás ami véglegesnek mondható… vallás vagy  csak szokás? senki nem tudta már..
Lerane és Ámor , rég szerelmesek voltak..és titkon szerették egymást..fittyet hányva minden szokás és apai anyai szónak..Törvényt és embert tagadva, titokban folyt közöttük ez a mások számára bûnös kapcsolat, ami nekik annyi gyönyört és boldogságot adott.
”Amor mi az, mond már..ki van kint..?” kérdezte ijedten Lerane..
A fiú nem szolt… õ is megijedt ..árnyak szaladtak  a sötétben.. remegõ keze a késéért nyúlt..félelme sosem csalta még meg..Emlékezett mikor  ez az érzés először elfogta..
Még  14 éves  lehetett..egy  télen.. hatalmas hó és hideg. Lóháton, apjával a közeli  befagyott tó nádasában  vadásztak..idegen, tiltott területen..csendben figyeltek.. a lovakat lekötötték ..és lest építettek maguknak… vadkant vártak..a nagy fa árnyékában..etetésre várták a vadat..Apja valahogy álomba szenderült..és Amor figyelt tovább..már már elbóbiskolt ő is, mikor zörgésre, neszezésre lett figyelmes. Abban a pillanatban meglátott két idegent..Bőr kabátjuk más volt mint az övék..vadászok..lélegzete elállt..érzése pont ilyen volt mint most a kis kunyhóban..érezte..valami  baj lesz…
Lassan közel értek..keze a tőrét kereste..lábával apja lábába rúgott..ekkor vette észre hogy apja már fent van..és kését nyugodt laza tartással a mellén pihentette..
Nem szólt..Amor tudta, ha apja felugrik neki is ugrani kell..még 3 lépés..a les rejteke eltakarta őket..a lovak..egyszerre néztek egymásra..és mintha egyre gondoltak volna..horkantás.. a két vadász megtorpant..csend..nehéz csend ült a tájra..
”Mi lesz már?” futott végig Amor agyán a gondolat miközben apját nézte.. “apám elveszünk..cselekedj,,,,”

A  vadászok léptek..abban a pillanatban Amor felugrott egy kiáltás hallatszott..a közelebbi idegen hírtelen megdermedt..

Megtorpant..Amor kése szívébe mélyedt,,,Meglepődés és a halál utolsó képe az ami Amor arcába nézett…
Egy pillanatra csend lett , apja a háta mögül íjával mellbe lőtte a másik vadászt..a halálnak vesszeje olyan közel húzott el Amor feje mellet hogy vélte érezni szelét…
Csend újra csend…és ez az érzés..pont olyan mint  akkor…
Amor kezét felemelte…Lerane felugrott, tudta baj van…ebben a pillanatban bevágódott a kis kunyhó ajtaja…egy alak robbant be rajta…a fiút felborítva mint az ár rontott be,,Amor felugrott, ekkor a támadó valami bunkóval leütötte..Csend..
majd Lerane felé fordult..kiáltott …..

“A lány az enyém..be se gyertek..az enyém..”

“Ha ha ha ..” hallatszott kintről  még két hang.. két kárörvendõ kacaj…

A visszataszító szagú idegen ráugrott Larenra..
”Segítünk ha kell Berg ..” szólt egy mély hang..s nevettek..Larene csak sikoltozott

“Hagyj, nem érted? De ruhái szakadtak.. magán érezte az idegen bűzös leheletét.. majd csak az éles fájdalom, ahogy beleharapott a mellébe..
”Te állat!” kiáltotta,,,”Amor segíts! Amor..kérlek..” nyöszörgött a hatalmas test alatt…
Ez a harapás.. a harapás, annyira ismerõs… a múltból, igen a múltból… Larene kicsi lányka..így hívta édesapja.. kék szemével olyan csodálatosan nézett, hogy megolvasztotta még a legkeményebb szíveket már picinek is..édesapja legnagyobb kincse volt.. azon a napon vásárba készültek..annyira készült mindenki, de a legjobban Lerane..már hajnalban fent volt..elsőnek..Kiment titokban..segíteni akart..etetni akarta az állatokat, hogy mire felébrednek szülei ,már induljanak is..csak segíteni akart..vitte a nehéz fazekat hogy adjon a kutyáknak enni..letette az udvar  közepén..nagyon elfáradt..

“Iszom”gondolta magában..és elindult a kútjuk felé..apja mindig mert vizet éjszakára..úgy mondta..ha besétál egy idegen, vagy vad jószág..hát igyon..az én udvaromban ne szomjazzon senki sem.. Apjának sokszor igaza volt..sok sok állat be is járt inni a tanyájukra..anyja mindig mondta..egyszer egy sárkányt találsz itt az udvaron…
Már indult volna sietve vissza felkapni a fazekat…ekkor morgás állította meg…egy farkas…éppen evett a fazékból..itt aludthatott az udvarban.
Lerane szép szemeivel figyelte a vadat..az állat morgott és lehasalt…a kutyák elkezdtek ugatni.. Apja felébredt..és morogva , hogy mi a fene lehet az..álmosan elindult és kinyitotta az ajtót..

”Lerane!!!” kiáltotta szíve minden félelmével, amikor megpillantotta a kislányt és a fenevadat. A farkas szinte belesüllyedt  a földbe….látszott rajta szinte fél..remeg…

“Lerane…!!” a hangra a farkas felállt és beleharapott a gyermek karjába..hírtelen  éles fájdalom ..Lerane sikított.
”Te állat !!” kiáltotta a férfi és egy hatalmas követ hajított a támadó felé..A farkas elszaladt ijedtében, Lerane  csak állt és nézett a rohanó állat után..
Apja felkapta..felhúzta ingujját . kereste a véres sebet..de nem találta..csak egy csillag alakú valamit talált..aggódva dörzsölgette.. “fáj kicsim ,,,, mondd fáj?”
”Nem apus..nem fáj..adott a farkas puszit rá..”apja mégis sírt..és ölelte lányát..félt..és félt..szerette leányát..a mindene volt neki…

”Amor segíííts..” hallatszott egy fájdalmas, erõtlen kiáltás.
Amor erre a hangra ébredt..felugrott, a vér csípte mindkét  szemét..hallotta Lerane hangját..homályos látással felkapott egy széket és hátba vágta vele a támadót..az pedig lefordult a lányról..

“Vigyázz többen vannak..” suttogta Lerane, de már látta megcsillanni a fényben Amor kését, ahogy a fiú érte nyúlt.. hirtelen felkapta és a berontó támadó éppen elé szaladt..egy  mozdulattal  hasította szét a hasát..ügyes harcos volt mindig apja a legjobbaktól tanult..és fiát kiválóan oktatta, szép tiszta vágás volt..egy lépés és holtan hörögve rogyott össze,,
Másik támadónál szintén kés. ügyes vágás ,, nagy kör visszavágás..ismerős mozdulat..
De az ellenvágás nyakra..elkésett..Amor érezte a penge élén ahogy fogják az inak..átszelte a torkot gégét ereket..egész a csontig..és majdnem azon is túl..Érezte  a forró vért a kezén ahogy ráspriccelt..
”Vége” sóhajtott és lassan megfordult..”Lerane !! hol vagy..”csak azt érezte valaki öleli és sír… “jól vagy szerelmem..Lerane?
De a lány csak sírt, zokogott..ruhái szakadtan lógtak, könnyeitől alig látott..érezte Amor melegét..ez elég volt..

Észre sem vették Berg felállt magához tért..fogta a széket amivel leütötte Amor..ahogy a fiú elterült a lányt a sarokba lökte..

“Veled majd később végzek..”és rávetette magát az ájult Amorra.. szorítás a nyakán.. Berg erősebb volt..és idősebb nála… Amor érezte a testi főlényt..keze kereste a kését..de sehol..nincs semmi ami segíthetne..

“Lerane!” kiáltotta “Lerane,,,segíts..” kezdett kifogyni tüdejébõl a levegõ.. már érezte lüktető ereiben a vért.. “segíts Lerane..”

“Megdöglesz  te mocsok..a barátaim  ..te szemét..” ordította vérben forgó szemekkel de ebben a pillanatban Berg nyakából egy penge tört elő..az utolsó szó a torkán akadt..sikolyszerű hang hagyta el a torkát..és lassan elernyedve eldőlt.
Amor levegőért kapkodott.

“Amor”szólt Lerane “Amor..szerelmem,,”
 
                      Telefon hangos csörgése ütötte meg a csendet.. egy lány kék szeme nyílott ..álmosan izzadtan felült..,,,

“A franc beléd!.5 óra..” csapott le telefonjára…
Lassan elindult a fürdőszoba felé..ruháit ledobálta és beállt a zuhany alá.. megnyitotta a csapot..
”ÚÚÚ a fejem..de fáj..mint akit elvertek..ég mindenem..” arcát a vízsugárba  fordította..és ahogy kezét felemelte. a langyos víztől fájni kezdett az alkarja..egy csillag alakú heg..”mi lehet ez..fáj…mi ez?”kérdezte magától Lerane  ijedten.. “hogy került ez ide?”Elzárta a csapot “még a végén elkésem..” De nem hagyta nyugodni ez a talány..”fáj..égés? nem ..harapás..nem is tudom..magamnak?! ááá..hát ez nem kiütés..Az álmom..szinte érzem még az álmom..” ahogy a cipőjét tisztogatta és táskáját a vállára kapta, eszébe ötlött  egy név..”Amor.. hmmm furcsa egy reggel!” gondolta magában majd alig hallhatóan kimondta “Amor.. érthetetlen egy reggel.. “

foly köv..
vége az első résznek..

Amor….

’’ Szerelmem  jól vagy, minden rendben?”símította ki a fiú kedvese arcából szétzilált tincseit.

„Igen, csak nem kapok levegőt..” Lerane görcsösen szorította Amor kezét, reszketett.. Amor érzete…

’’ Nyugodj meg, semmi baj, rendben vagy..”

„Igen csak megöltem’’ és halálra sápad arccal mutatott a földön vérben fekvő Bergre…’’ Ismered őket?”

„Igen” bólintott Amor „a szomszéd faluban laknak. szemét banda, ők verték meg Szilont tavaly, és a feleségét megerőszakolták..emlékszel..?”

„Emlékszem..”

„Szilon majdnem belehalt, és szegény Lara,,azóta is ..Menjünk innen..’’ fogta meg Lerane kezét és húzta kifele a kunyhóból. Amor feje nagyon vérzett így elindultak a közelben csordogáló patak felé..

’’ Amor, mi lesz most..Kik voltak ezek..’’  A fiú hallgatott, tudta nagy baj lesz..Berg  a falú elöljárójának a fia, ezért is tehetett meg mindent, olyan kiskirályok voltak..Gazdagok, mulattak, ettek ittak és ha kellett valami, vagy valaki..elvették….Sok volt a szóbeszéd, sokan eltűntek. Olyanok akiknek volt valamijük vagy csak nem tetszett az ábrázatuk..

A patak hűs vize a fájdalmat nem, de a fiú elméjét kitisztította..

’’ Lerane, menekülnöm kell,, azt hiszem már hajnalban,.. Berg miatt.. az apja a szomszéd falú elöljárója,  keresni fogja a fia gyilkosát, a másik kettő is valami rokonuk..Nekem végem..”

„Nem hagylak el Amor,, veled megyek..őltem érted én is..érted, megyek veled..

De el kell bucsuznom apáméktól..” gyûltek könnyek gyönyörû szemeibe.

„Nem! egyedül megyek..látod seb a fejemen..le se tudnám tagadni..Apámék és a tieid is megkérdezik majd..Mit kerestetek itt..és ez még tetézné a baj…’’

„Szeretlek” egyszerre mondták ki ,, és bár Amor vérben, Lerane remegő testel ..de csókban forrtak össze, egy igaz  szerelem forróságával..

Mit érsz ha öltél, magadért tetted, de főként azért akiért szerelmet érzel..

Ezekkel a gondolatokkal indultak hazafelé az úton, szótlanul  csendben, már tudták mindketten: baj van, nagy baj..

Amor fájó szível vette tudomásul el kell hagynia a falut, és így Lerane-t is.

A lány érezte hogy el fogja hagyni, és kezével oly erősen markolta szerelme kezét, szinte fájt a fiúnak..De nem bánta, hisz lehet utoljára fogta kezét…

Megérkeztek a lány otthonához..csendben odaosontak a ház egy távoli ablakához.

’’ Szerelmem, sosem kértem semmit de most tégy meg nekem valamit, hajnalban elszököm..még szüleimnek sem mondok semmit hogy így tudjanak tagadni. Ki fog derülni..’’ megakadtak a hangok a torkában „ A késem! ott maradt a késem…”mint a villám sújtott belé „Berg torkában hagytam,,”

’’Nee nem akarom hogy elmenj,,kérlek ne.. itt hagynál egyedül? szeretlek..elmegyek veled…” zokogott keservesen Amor vállára borulva.

„Nem és most menj..lassan kell a nap.. nekem is mennem kell..’’

Érezték se így se úgy nem lesz jó…

’’ Kérlek  maradj..bújj el nálunk..” tett egy utolso próbát, hogy maga mellett tartsa a fiút.

„Nem lehet, ezt te is tudod, mennem kell... és a késemért is vissza kell mennem..Menj.. kérlek menj!!’’

Még egy csók, és a lány zokogva borult a vállára…

Amor sietett, Lerane pedig könnyeivel küszködve várt míg eltűnik szerelme a sötétben..

Szaladt bár feje annyira fájt..lassítania kellett,

„Mit tegyek mit…hova menjek..miért pont minket találtak meg.”

Sok kérdésre kereste a választ magában, de a sors keze az mit irányítani nem lehet..

Megtorpant, a kisháznál fények lobogtak..hogy-hogy lehetnek itt,,lassan közelitett.

Megbújt egy bokorban. és hallgatózott..

Ordítoznak,, Kihúzták a testeket a fényre, fáklyák mindenhol..

„A késem !”dobbant meg Amor szíve a látványtól..

Oly tisztán hallja:” ezt a fegyvert vidd a gazdádnak, itt egy monogram rajta..

V. A.. Biztosan lesz gazdája is..Villad Amor…”

A fiú megmozdult hátrálni kezdet, reccsent egy gally..felfigyeltek a zörgésre..Rohanj Amor szolt egy hang..és a fiú rohant..hallotta a hangokat..

„valaki ott fut, kapjátok el..gyorsan..”

Tüdeje fájt, szíve oly gyorsan zakatolt..tudta nincs ember aki megfogja, gyorsabb volt futásban mindenkinél…Rohant és rohant…

Már átszaladt az erdőn..ezt a részt nem ismerte..megállt…A szomszéd falú fényei…

Még most is úgy hallotta hogy követik..de sehol semmi. alig kapott levegőt,, nekidőlt egy fának, pihent..Fejéből újra folyt a fér, mély a seb..indulj szólt a belső hang,

ahogy lépett valami reccsent, fém hangja, éles fájdalom.

Lábát valami megharapta de oly erősen mintha egy medve szájában lenne a lába..Összeesett fájdalmában ordított egyet…keze kereste mi lehet az..Egy csapda..farkas csapda..Hátára feküdt fádalma oly erős volt hogy elvesztette az eszméletét….

         Csendes minden Amor arra ébred valami meleg kúszik végig az arcán..és megint..ébredezik..

’’ Az anyádat Zeusz, menj a francba..miért nem hagysz aaal…úr isten elaludtam..Zeusz hány óra..’’ De a kutyája nem válaszolt, csak nézett bárgyú szemekkel és csóválta a farkát..

’’ Na húzzál innen, mennem kell, vesd be az ágyam’’ és laza láblengéssel fenéken billentette a hűséges ébresztőjét..

„Vau- vau.”  

’’ Úgy verd fel a házat is, még csak az hiányzik, csitt mert nem kapsz enni, gyere Zeusz…”..Bontott egy konzervet, és hanyagul kirázta a táljába,,’’ Egyél ’’

’’ ÚÚ Ma nem fürdöm, és te vagy a hibás, nem ébresztettél időben..’’

Beszalad a szobába és elkezdett oltözni..ahogy a zoknijával babrált hozzáért a lábszárához..lila..megérintette és fájdalmat érzett..egy lila kör.

’’ Hm…ez mi lehet, még ez is.” Nem törődve vele magára kapta ruháit és kiszaladt..’’ÁÁÁÁ Zeusz !! gyere gyorsan, ma beadlak Géza bának..nem jövök haza csak késön, még kihalsz nekem és nem lesz aki ébresszen.. ha ha’’

Ahogy kinyitotta az ajtót a kutya mint a villám lelépet. Le a lépcsőn, le az emeletről, a fiú mire bezárta az ajtót a kutya már a belső udvarban ugatott..

Egy sarki bérházban lakott a fiú, egyetemre járt..

’’ Várj Zeusz VÁRJ!!! a fene beléd ha elkaplak neked annyi..’’

A kutya kiszaladt az utcára és rohant csak rohant…

vége a második résznek..

folyt köv..

Elvágtam..hogy az álom maradjon álom..

a valóság pedig...igen..már csak valóság..