Újra vidám az élet

Újra vidám az élet

(Csömörtől bolond költő verse.

Kérdés, hogy ez valóban vers-e!)

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást is megfordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lét harangja is megkondult.

 

Vidámság tölti az életem,

gyomrom pörköltnyire tágul;

köddé foszlott a rút félelem,

reám egy új világ bámul.

 

Sárból lettem, sárból keltem,

így senkinek ura nem voltam!

Csóróként soha nem csentem...

A "vant" legáliséktól hoztam.

 

Múltam mégis visszakísért...

Mi az, hogy nincsen bűnöm?

Vezekelni a bús szívért –

hazámból el kell tűnnöm!

 

S ez új, bősz kornak hajnalán

vidáman rikkant a szám:

Szervusz, világ, te istentelen,

nem bontod tovább a tanyám!

 

Hisz nincs már semmim e hazán,

vörösök gondoskodtak róla,

kis kunyhóm is olyan parány,

kilóg a bekecsem alóla.

 

Üres kézzel jöttem, éltem,

üres marokkal is távozom.

Új világba mezté tértem,

átlebegve e vad káoszon.

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult.

 

Testemre őrült társaság

ingatlan-adóval alkuszik,

bontogat hitelt, hazavág,

szüzekre tűzforró lányt uszít.

 

Kokain-báró Újpesten

ődöng a hajdanvolt drogporon...

Hiába látom, csak nyelem,

engem utal be a doktorom!

 

Várost vett megannyi Júdás,

országot árul a brüsszelin,

nagy piac, új tatár-dúlás,

értéket növel a vazelin...

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult...

 

...s az őrültség Pesten

boldogan nyikordult.

 

2019. október 20.