Őrület

Gondolatok
stapi•  2019. március 14. 12:30

Kisnyugdíjas költő

Kisnyugdíjas költő

 

Költő vagyok, most is költök,

verseimben talányt öltök:

Elején van még a hónap,

s végét költöm nyugdíjomnak.

 

Vajon hogyan van-e csoda,

hogy jutottam innen oda?

Végén csattan majd az ostor,

megvizsgál egy költődoktor...

 

Talán vár rám egy kis szoba,

'hol pihen az ily ostoba,

s nyugdíjat is végén kapok,

ha szíjat is átharapok.

 

Lesz ott akkor sok-sok hónap,

s visszatér a régi lóbab...

Ettől aztán nyugdíjam is

végig kitart, s nem lesz hamis.

 

Tán még verset is költhetek,

s újra leszek itt, köztetek!

Hisz nemcsak bent lehet bolond...

Üdvözlök kint sok-sok rokont!

 

2019. március 14.

stapi•  2019. január 15. 09:48

Jelmez nélkül - Majdnem vers

Jelmez nélkül

Majdnem vers

 

Korán jött e farsang.

Megelőzte karácsony szent napját...

Buta fejben barlang,

kong a mélye, felejti a maszkját.

Így lesz teljes a kép,

mikor a jégre lép,

s elterpeszti meztelen alakját.

 

Messze minden eszme mögött,

tutit rág a szája...

Nem csoda, hisz esze döglött,

s vissza' jár órája.

Őseinek véres szája révén

kitanult ő harcolni a békén.

Szerte fröcsög nyála.

 

Jön a nagy karnevál...

E hős falka vajon meddig rajzik?

'Szerdáig itt szekál,

csesztet, avagy szép lassan elalszik?

Nem vette észre még:

Mára már épp elég!

Csulájától a Duna is habzik.

 

2019. január 12.

stapi•  2018. szeptember 26. 10:56

Milyen az ember? 6.

Milyen az ember? 6.

 

 

              A sorozat 5. részében jeleztem, hogy tudok tanári túlkapásokról, jogtalan tettlegességről, igazságtalanságról. Engem is felháborítanak az ilyen dolgok, de vajon megvizsgálta-e valaki a hátterét ennek? Két dolgot említenék meg, amiből az egyiket már érintettem az előző részek valamelyikében.

 

              1., Vajon az alacsony ponthatárok következtében bekerült hallgatókból milyen tudású pedagógus kerül ki az egyetemről?

 

              2., Akár kezdő, akár már évek óta a pályán mozgó tanárról van szó, vajon milyen idegrendszerre van szüksége egy pedagógusnak, hogy a már otthon sem nevelt gyerekek elfogadhatatlan viselkedését mosolyogva, vidáman eltűrje, és jó hangulatban, legjobb tudása szerint tanítson, neveljen?

 

Nem válaszolom meg, inkább kiegészítem a kérdést: ha még ehhez az áldatlan állapothoz hozzágondoljuk a rossz törvényből adódó tehetetlenség érzését, és az előző pontban említett képzetlenséget, ugyan mit várhatunk?

 

Még teszek hozzá! A helyzet már évtizedek óta sújtja az országot, – sőt, a világot! – tehát a mostani pedagógusok már a „neveletlen“ generációból kerültek ki, így nekik maguknak sincs (nem is lehet) fogalmuk a gyereknevelésről. – TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!

 

              Felteszem a – talán megválaszolhatatlan – kérdést: Mit várhatunk? És mit vár a tisztelt bíróság, amikor ítélkezni kell? Milyen alapon, milyen lelkiismerettel és mit fog ítélni? És bárhogy is nézzük, mi magunk is bírók vagyunk, amikor ítélkezünk felettük, pedig nincs jogalapunk. Mert számon kérhetünk-e valamit, amit soha nem is volt tanítottunk?

 

Természetesen lehet – egy bizonyos szinten. Mert minden emberben meg kell(ene) lennie már születésnél fogva is egy alap intelligenciának. Ha csak ki nem nevelődik belőle az évek során... De akkor most ki hibáztathat kit?

 

Félreértések elkerülése végett közlöm, hogy nem a vétkes tanárok mellett kampányolok! Kizárólag a gondolkodásunkat szeretném mélyebb barázdába terelni. Ennek bizonyítására egy egészen szolid példát hozok fel, – mert nem az idegeket akarom borzolni, (arra ott vannak a hírek,) hanem a figyelmet felhívni arra az elfelejtett tényre, hogy egy pedagógus csak akkor várhat el tiszteletet a tanulóitól, ha maga is tiszteli őket. Íme:

 

           X tanár a lányom osztályába rendszeresen a következő szavak kíséretében lépett be: „Na, mi van, ti büdöslábúak?“ És minő véletlen, más osztály tanulóinak szülei szintén így emlékeznek vissza... Nem tudom, végül sikerült-e „megnevelni“, nem is érdekes. Ez csak egy példa arra, hogy milyen pedagógusokat állít pályára egy olyan apparátus, amely „bárkit beenged“ a padjaiba.

 

Ettől persze még lehetne rend és békesség, ha az ember képes volna EMBER maradni akkor is, ha az iskolákban nem tanítják erre. De úgy látszik, nem képes. Éppen ezért teszem fel újra a kérdést:

 

Milyen az ember? És milyen lesz, ha ez így folytatódik?

 

 

2018. szeptember 24.

stapi•  2018. szeptember 20. 15:54

Milyen az ember? 4.

Milyen az ember? 4.

 

 

              Van egy bizonyos alap intelligencia, némi kis tartás az emberi viselkedésben, amit minden normális, jó érzésű ember betart. Persze lehet, hogy ez csak amolyan rémálom a részemről, mert mostanában még a „művelt“ embereknél is ritkán tapasztalom.

 

Eme sorozat 3. részében szót ejtettem a „gyerekek“ viselkedéséről, és akkor megemlítettem, hogy a pedagógusokra is visszatérek. Hát most eljött az ideje, mert olyan dolgokat tapasztaltam meg, amiknek nem szabad véka alatt maradniuk. Bár többes számot alkalmaztam, most mégis csak egy példát ragadok ki, a legfrissebbet.

 

              Az unokám az első osztályt kitűnő eredménnyel, osztályelsőként fejezte be. Nem tagadom, hogy büszke vagyok rá, de nem erről szól a történet. Inkább arról, hogy most, a második osztályban más tanítónő vette át a matematika oktatását, és a gyermekek panaszkodnak, hogy nem értik úgy, mint az előző pedagógus magyarázatát.

 

Az unokám sem. Sőt, arról számolt be, hogy a fent említett hölgy az egyik gyerek „nem értem“ panaszára a következőképpen reagált. Félig elfordulva, mérgesen, majdnem csak magában motyogva, mégis jól érthetően ezt mondta: „Mi a f.szt nem lehet ezen érteni?“ Az unokámon kívül még legalább hárman jelezték, hogy hallották, értették, amit mondott. Szegénykém itthon először nem merte kimondani az ominózus szót, amiről már ő is tudja, hogy illetlenség – különösen társaságban, pláne gyerekek előtt! Végül a lányom rábeszélte, mert pontosan akarta tudni, miről is van szó.

 

Mivel nem ez az egyetlen panasz a nevezett(len) hölgy ellen, természetesen a lányom nem hagyta annyiban a dolgot, hanem bement az osztályfőnökhöz és elmondta az esetet. Az is szörnyülködött, és ígéretet tett az orvoslásra. Majd meglátjuk, milyen eredmény születik. (Eddig még semmi.)

 

              Nos, kérem szépen, elgondolkodtam, hogy hogyan is van ez... Egyetem, tanárképző... Felvételi és felvételi ponthatárok... Mivel friss még a dolog, és más teendőm is van, nem néztem utána ezeknek, de kb. 10 évvel ezelőtt a nejemmel már mérgelődtünk rajta, hogy miért olyan alacsony pontszámmal lehet bejutni épp ezekbe az iskolákba? Szándékos? Aki másra nem jó, az menjen tanárnak, tanítónak?! Valóban igaz az „összeesküvés elmélet“, miszerint teljesen el kell butítani a magyart? És ezzel összhangban már gyerekkorban tönkre kell tenni, meg kell semmisíteni az idegrendszert a magas óraszámokkal és követelményekkel, miközben az oktatás színvonala lassan a nulla alá csökken? Elgondolkodtató...

 

Tisztelem a pedagógus pályát, tisztelem a pedagógusokat, akik méltók rá! Nem veszek mindenkit egy kalap alá. Mégis fel kell tennem a nagyon aktuális kérdést:

 

              Milyen országban, milyen világban élünk? Summa summárum:

 

Milyen az ember???!!!

 

 

2018. szeptember 19.

stapi•  2018. augusztus 17. 15:10

nehéz az élet

nehéz az élet

nehéz az élet ha senkinek sem kell
az ember már felkelni is restell
ágyból vagy porból egyre megy
hogy mennyi a száznegyvenegy
az is egyre megy ha nem megy
hegyre fel szűk idő szűkítő
csöve is szűkebb már hűsítő
ölében megbújva szellemhegy
szelleme szórványba kiált a
tetemre ülne a próba
próbája nyeste de kiállta
nehéz az élet karóba
húzva vonva a hajóba
bonyolult időben senkinek nem kell
az ember felkelni restellve restell
mert

nehéz az élet

2018. augusztus 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom