Őrület

Gondolatok
stapi•  2021. március 31. 14:28

Szegényvers a szegényversről

Szegényvers a szegényversről

 

Szegény vagyok, és nem gazdag,

a zsebemben két szem madzag.

Egyik jó lesz kedvesemnek,

tűnjek neki kedvesebbnek...

 

Másik itt lesz, jómagamnak,

eme szegény rongydarabnak.

Ha elhagyna kedves párom,

majd visszajön, ezzel várom!

 

Csöppnyi időm azzal töltöm,

szegényversem raggal költöm:

hogy aki majd elolvassa,

annak kedvét lelohassza.

 

Szegény vagyok, mondom, szegény,

amim van: a gondom, s lepény...

De nem tepsin, mint van másnak –

tehén alatt, itt van, sárnak.

 

Szegényversem így szólt, kérem,

kiadómnak viszont mérem!

Vagy kiadja lapra nyomva,

vagy írom a bakancsomra!

 

2021. március 29.

stapi•  2021. március 31. 14:25

Szegényvers a szegénységről

Szegényvers a szegénységről

 

Szegény vagyok, szegény lettem,

hisz burokban nem születtem.

Szegény volt már apám, anyám,

csak adósság csüngött nyakán.

 

Eladnám a szegénységem,

ha okosan forrna vérem...

Tán megvenné azt valaki,

kinek esze időszaki!

 

Á, de mégsem... Kell az nekem!

Boldogságom abba vetem.

Hisz a rózsám is egy senki,

most is szegényversem zengi!

 

Holnap megyek én a paphoz,

s házasságban érek parthoz.

Mivel hű volt eddig hozzám,

szegény hajlékomba hoznám.

 

Akkor aztán szegényen is

gazdag lennék én, igenis!

Ahol egynek van mit enni,

a kettő is meg tud lenni.

 

Egy nyomorból így lesz kettő,

sőt, idővel tizenkettő!

A szeretet mindent elbír,

fel-feltör majd, mint a gejzír.

 

2021. március 29.

stapi•  2020. január 15. 13:40

Forestó

Forestó

 

Forestóban Forrest, ó!

Micsoda nagy bánat!

Megtelik a kis mosdó,

ahogy könnyem árad.

 

Gump a nyakát bédugá,

örve közt az elme,

futna ő tán még soká,

ha volna értelme.

 

Ám a lába most megáll,

észt az észre halmoz,

kedveséhez ha beáll,

utód-ének hangoz...

 

De minek a Forestó,

hogyha nincs is bolha?

Le is dobja Forrest, ó!

Akad már jobb dolga!

 

2020. január 15.

 

Szeretettel ajánlom Lélektündérnek! :)

https://honvedelem.hu/hatter/az-igazi-forrest-gump/


stapi•  2019. június 27. 16:32

Hőguta

Hőguta

 

Hőguta jár kézen fogva a Nappal,

kunyhóm előtt a Békás-tó marasztal...

Bütyök sajog, derék döglik fölötte,

a fejemet tüzes villám böködte.

 

Nekiugrok, hasam csattan a vízen,

gatyám csusszan, – szabaddá lett a díszem...

Ki olvasol, csukd a szemed ízibe!

Kinn a parton rám csipog egy kiscsibe.

 

Hőgutánál előfordul az ilyen,

de csak velem, kis firkásszal, úgy hiszem.

A fejemben a gondolat oly kusza,

leírni sem tudja most a ceruza.

 

2019. június 27. 16:25 34C°

stapi•  2019. június 14. 20:52

Kvargli

Kvargli

 

 

Hát ez is sajt, mint a Pálpusztai, ráadásul ugyanaz a vöröspenész (rúzsflóra) telepszik meg rajta. Apám mesélt róla „nagy titokban“, legyen hát közkincs.

 

              Kereskedősegéd volt Békésszentandráson, Bencsik úr vegyesboltjában. Sokféle áru mellett megtalálható volt a Kvargli is. Az akkori községháza hivatalnokai előszeretettel látogatták e nevezetes üzletet, mert bármit be tudott szerezni, amit csak kértek, mégpedig rövid határidővel. Bencsik úr született kereskedő volt.

 

Egy alkalommal több doboz kvarglit rendeltek nála. Meghozatta, és – mivel már régen felfigyelt, hogy milyen sokan szeretik – kíváncsi lett. Szólt az egyik inasának:

 

              – Fiam, hozzál a raktárból egy doboz kvarglit, kóstoljuk meg, mit szeretnek rajta az urak ennyire.

 

Az inas behozta, a főnök kicsomagolta és megszagolta.

 

              – Fiam, ez romlott! Azonnal fogd meg az egészet és dobd ki a szemétre!

 

Így aztán a nemes sajt mind egy szálig a szemétdombon landolt. Igen ám, de még aznap ráéhezett az egyik állandó vevő, meg aztán már nehezen is várta, hogy megérkezzen, hát elment a boltba, és érdeklődött.

 

              – Ne haragudjon, Lászlófy úr, megjött, de romlottnak találtam, így aztán kidobattam az inasommal az egészet.

 

              – Megromlott???! De Bencsik úr, ez a sajt nem szokott megromlani! Nem tudna behozatni belőle egy dobozzal, hogy megnézzem?

 

              – János! – fordult az apámhoz – valamelyik inassal menj, és ha találtok elfogadható állapotban a sajtból, hozzátok be.

 

Találtak. Lászlófy úr kibontotta, szaglászta és meg is kóstolta. Szemlátomást ízlett neki.

 

              – Bencsik úr, ennek semmi baja. Ez ilyen fajta sajt. Aki egyszer megszereti, nehezen mond le róla. Nem tudná összeszedetni a tisztábbját? Vevő lennék rá.

 

              Hogy aztán hogy egyeztek meg az árban, arról már nem mesélt apám, de majdnem az egész megfelelő állapotban került be az üzletbe, és a mindenki által tisztelt hivatalnok jól ellátva érezhette magát hosszú időre. Minden bizonnyal egészségére is vált, különben mesélt volna róla a kereskedősegéd – János, az Apám.

 

 

2019. június 14.