Őrület

Gondolatok
stapi•  2019. június 27. 16:32

Hőguta

Hőguta

 

Hőguta jár kézen fogva a Nappal,

kunyhóm előtt a Békás-tó marasztal...

Bütyök sajog, derék döglik fölötte,

a fejemet tüzes villám böködte.

 

Nekiugrok, hasam csattan a vízen,

gatyám csusszan, – szabaddá lett a díszem...

Ki olvasol, csukd a szemed ízibe!

Kinn a parton rám csipog egy kiscsibe.

 

Hőgutánál előfordul az ilyen,

de csak velem, kis firkásszal, úgy hiszem.

A fejemben a gondolat oly kusza,

leírni sem tudja most a ceruza.

 

2019. június 27. 16:25 34C°

stapi•  2019. június 14. 20:52

Kvargli

Kvargli

 

 

Hát ez is sajt, mint a Pálpusztai, ráadásul ugyanaz a vöröspenész (rúzsflóra) telepszik meg rajta. Apám mesélt róla „nagy titokban“, legyen hát közkincs.

 

              Kereskedősegéd volt Békésszentandráson, Bencsik úr vegyesboltjában. Sokféle áru mellett megtalálható volt a Kvargli is. Az akkori községháza hivatalnokai előszeretettel látogatták e nevezetes üzletet, mert bármit be tudott szerezni, amit csak kértek, mégpedig rövid határidővel. Bencsik úr született kereskedő volt.

 

Egy alkalommal több doboz kvarglit rendeltek nála. Meghozatta, és – mivel már régen felfigyelt, hogy milyen sokan szeretik – kíváncsi lett. Szólt az egyik inasának:

 

              – Fiam, hozzál a raktárból egy doboz kvarglit, kóstoljuk meg, mit szeretnek rajta az urak ennyire.

 

Az inas behozta, a főnök kicsomagolta és megszagolta.

 

              – Fiam, ez romlott! Azonnal fogd meg az egészet és dobd ki a szemétre!

 

Így aztán a nemes sajt mind egy szálig a szemétdombon landolt. Igen ám, de még aznap ráéhezett az egyik állandó vevő, meg aztán már nehezen is várta, hogy megérkezzen, hát elment a boltba, és érdeklődött.

 

              – Ne haragudjon, Lászlófy úr, megjött, de romlottnak találtam, így aztán kidobattam az inasommal az egészet.

 

              – Megromlott???! De Bencsik úr, ez a sajt nem szokott megromlani! Nem tudna behozatni belőle egy dobozzal, hogy megnézzem?

 

              – János! – fordult az apámhoz – valamelyik inassal menj, és ha találtok elfogadható állapotban a sajtból, hozzátok be.

 

Találtak. Lászlófy úr kibontotta, szaglászta és meg is kóstolta. Szemlátomást ízlett neki.

 

              – Bencsik úr, ennek semmi baja. Ez ilyen fajta sajt. Aki egyszer megszereti, nehezen mond le róla. Nem tudná összeszedetni a tisztábbját? Vevő lennék rá.

 

              Hogy aztán hogy egyeztek meg az árban, arról már nem mesélt apám, de majdnem az egész megfelelő állapotban került be az üzletbe, és a mindenki által tisztelt hivatalnok jól ellátva érezhette magát hosszú időre. Minden bizonnyal egészségére is vált, különben mesélt volna róla a kereskedősegéd – János, az Apám.

 

 

2019. június 14.

stapi•  2019. június 14. 17:49

Pálpusztai

Pálpusztai

 

 

A főkóstoló

 

 

              Volt nekem egy kedves sógorom, sajnos évekkel ezelőtt elvitte a rettegett – és talán a legjobban arató – kór, a rák. Isten nyugosztalja szegényt! De mielőtt elment, hagyományozott ránk néhány történetet. Ezek közül próbálok itt megörökíteni két epizódot.

 

Kőműves volt. Egy alkalommal a munkahelyen reggeliztek. Mivel nagyon szerette a címben szereplő sajtot, ezen a napon éppen azt vitt reggelire. Amint falatozott, a többiek dühösen szidták, mert felfordult a gyomruk.

 

           (Közbeszúrom, hogy egyetlen alkalommal lett volna részem megismerni eme szörnyűség ízét, bukéját, de nem tudtam rászánni magam. A feleségem hozta a munkahelyéről, ahol az egyik ágazatban ilyen terméket is készítettek. 6 réteg nejlon zacskóba csomagolta, a külsejét meg papírba, de a buszon a közelében ülők még így is nagyon szimatoltak, fintorogtak. Nem bírtuk megkóstolni, a gyomrunk liftezett az aromájától, hát odaadtuk a kutyának. Az örömmel odaszaladt, de az első szimat után visszahőkölt, és csak sokára békült meg vele. Végül hősiesen befalta. Az illatát leginkább a – legalább egy hétig – napon érlelt disznóhulla szagához hasonlítanám. Bár némi köze az elöregedett lábszagnak is van hozzá. Tudom, mit beszélek, mert állatorvosi szaksegéd minőségemben sajnos gyakran kellett ilyen tetemet felboncolnom...)

 

Szóval a munkatársai nem voltak vidámak az ő vitézségétől, amivel rendre gyűrte lefelé a falatokat. Egyikük azonban késve érkezett, és már kint megértette, miről folyik a harsogó duma. Belépve csak annyit mondott:

 

           – Mert finnyásak vagytok, az a ti bajotok! Adj egy falatot! – folytatta a sógorhoz fordulva.

 

Az egy gyönyörű katonát kent neki, és átnyújtotta. Egyszerre kapta be a hatalmas szeletet, de néhány rágás után mindkét kezével a szájában kotorászva próbált megszabadulni a bűzlő valamitől. Szaladt a kancsóhoz, hogy leöblíti – üres. A kanna úgyszintén. Rohan ki a kerti csaphoz – vízkorlátozás miatt csak csepeg. Előző nap jókora eső volt, hát lehajolt egy tócsához, és abból a tenyerével lapátolt a szájába, hogy valamiképpen kimossa. A munkatársak meg ide-oda düledeztek a röhögéstől...

 

           – Na, ki a finnyás? – harsogták kórusban.

 

Lassacskán beszédképessé téve magát, ő is megszólalt:

 

– Mit adtál te nekem? Szart?

 

 

 

Megéri a pénzét

 

 

           Egy más alkalommal irodaházat újítottak fel. Épp a lépcsőháznál tartottak. Lezárásra nem volt szükség, közben az ott dolgozók simán közlekedhettek.

 

Itt is elérkezett a reggeli ideje. Talán nem kell mondanom, hogy megint a híres-nevezetes Pálpusztai sajtot tűzte terítékre, s jóízűen falatozott – immár egyedül. A többiek, mikor értesültek, mi a reggelije, valahova máshova telepedtek. Ő a lépcső alatt vidáman küldte bendőtölteléknek a falatokat, s mikor végzett, ivott egy jókorát. Miután rájött, hogy „idő előtt“ fejezte be a reggelit – azaz van még bőven idő, mielőtt folytatni kell a munkát – valami turpisságon törte a fejét. Hiszen valamivel csak ki kell tölteni a szabadidőt, mert a „legjobb pihenés az aktív pihenés“...

 

Elcsomagolt, és a sajt csomagolópapírját megfogva, a belső – sajtos – felével gyönyörűen lekezelte a korlátot. Hátha tartósabb lesz... Aztán fogta a cókmókját, és megkereste a társakat.

 

           – Figyeljétek a csajokat, ha mennek ebédelni! – súgta nekik, s lassacskán nekifogtak a munkának.

 

Dél következett, mindenki úgy telepedett le enni, hogy szemmel tarthassák a lépcsőházat – helyesebben a lépcsőkön közlekedő irodista – hogy ne mondjam: úri hölgyeket. Egyik kényesebben jött, mint a másik, egészen a bekent szakaszig. Ott aztán felborult a rend, mert egymás után mindegyik az orrához emelte a kezét, aztán egy hirtelen mozdulattal a háta mögé rejtette.

 

           Az összeszokott csapat tagjai meg azt se tudták, mivel tömjék be a szájukat, hogy hangosan ne röhögjenek. Miután kimulatták magukat, csak ennyit mondtak:

 

           – Te Jani, te aztán megéred a pénzed!

 

 

2019. június 14.

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1lpusztai_sajt

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%BAzsfl%C3%B3ra

 

stapi•  2019. március 14. 12:30

Kisnyugdíjas költő

Kisnyugdíjas költő

 

Költő vagyok, most is költök,

verseimben talányt öltök:

Elején van még a hónap,

s végét költöm nyugdíjomnak.

 

Vajon hogyan van-e csoda,

hogy jutottam innen oda?

Végén csattan majd az ostor,

megvizsgál egy költődoktor...

 

Talán vár rám egy kis szoba,

'hol pihen az ily ostoba,

s nyugdíjat is végén kapok,

ha szíjat is átharapok.

 

Lesz ott akkor sok-sok hónap,

s visszatér a régi lóbab...

Ettől aztán nyugdíjam is

végig kitart, s nem lesz hamis.

 

Tán még verset is költhetek,

s újra leszek itt, köztetek!

Hisz nemcsak bent lehet bolond...

Üdvözlök kint sok-sok rokont!

 

2019. március 14.

stapi•  2019. január 15. 09:48

Jelmez nélkül - Majdnem vers

Jelmez nélkül

Majdnem vers

 

Korán jött e farsang.

Megelőzte karácsony szent napját...

Buta fejben barlang,

kong a mélye, felejti a maszkját.

Így lesz teljes a kép,

mikor a jégre lép,

s elterpeszti meztelen alakját.

 

Messze minden eszme mögött,

tutit rág a szája...

Nem csoda, hisz esze döglött,

s vissza' jár órája.

Őseinek véres szája révén

kitanult ő harcolni a békén.

Szerte fröcsög nyála.

 

Jön a nagy karnevál...

E hős falka vajon meddig rajzik?

'Szerdáig itt szekál,

csesztet, avagy szép lassan elalszik?

Nem vette észre még:

Mára már épp elég!

Csulájától a Duna is habzik.

 

2019. január 12.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom