Őrület

Kritika
stapi•  2019. január 15. 09:48

Jelmez nélkül - Majdnem vers

Jelmez nélkül

Majdnem vers

 

Korán jött e farsang.

Megelőzte karácsony szent napját...

Buta fejben barlang,

kong a mélye, felejti a maszkját.

Így lesz teljes a kép,

mikor a jégre lép,

s elterpeszti meztelen alakját.

 

Messze minden eszme mögött,

tutit rág a szája...

Nem csoda, hisz esze döglött,

s vissza' jár órája.

Őseinek véres szája révén

kitanult ő harcolni a békén.

Szerte fröcsög nyála.

 

Jön a nagy karnevál...

E hős falka vajon meddig rajzik?

'Szerdáig itt szekál,

csesztet, avagy szép lassan elalszik?

Nem vette észre még:

Mára már épp elég!

Csulájától a Duna is habzik.

 

2019. január 12.

stapi•  2019. január 9. 11:34

Árokparti köpködők

Árokparti köpködők

 

 

              Árokparti köpködők. Így foglalta össze a nagyapám azon személyek összességét, akik kerülték a munkát. Ha egy pengő volt a napszám, ők kettőt akartak keresni. Ha két pengőt fizettek, ők négyet akartak kapni. Sose mentek dolgozni, inkább az árokparton csoportosulva bagóztak és köpködtek. Na meg persze fröcsögve szidták az urakat.

 

Ebből a díszes társaságból verődött össze a mára hitelét vesztett párt, ők csinálták a tanácsköztársaságot, majd a fiaik – a nagy testvér segítségével – a 2. világháború után kinevezték magukat a demokrácia megalkotóinak – és persze az ország új, Igazságos Mátyásainak.

 

Amilyen hamar felépíttették apáinkkal a szétbombázott hazát, olyan hamar tették földönfutókká a lakosság nagy részét, és adósították el az országot – felzabáltatva a megtermelt javakat a nagy tesóval... És akkor még nem beszéltem az őrült mészárlásról, amit elkövettek évtizedeken keresztül – a mai napig is büntetlenül!

 

Folytathatnám a sort, de inkább ugorjunk az időben, hiszen „egyenesági leszármazottaik“ ma épp feldúlják a fővárost és az országot attól az irigységtől hajtva, hogy most nem rabolhatnak a bársonyszékekben ülve. S hogy nyomatékot adjanak nemes szándékuknak, felgyújtják a gyerekek karácsonyfáját, és összetörik a kicsik szánkóit. Emellett a közvagyont, és civilek lakásait meg más vagyontárgyait rongálják meg, hiszen valahogyan mégiscsak le kell vezetni fékezhetetlen dühüket...

 

Már-már arra a megállapításra jutok, hogy talán érdemes lenne rájuk bízni az országot, hátha valamely biztosító kifizetné az okozott kárt, és ily módon felvirágoztatnák jobb sorsot érdemelt kis hazánkat – melyet ugyebár a mostani vezetők szétlopnak. Ők ezt biztosan tudják, ezért hangoztatják is, hiszen nemrég még ők voltak a helyükön, tehát megbízható tapasztalatokra tettek szert...

 

Kíváncsi vagyok a holnapra. Ma még csak rongálnak, korláton mászkálnak meg a földön fetrengenek – de mi lesz holnap? Tanulunk tőlük, vagy mi tanítjuk meg nekik az illemet? Netán a demokráciát, amit annyira hiányolnak...

 

              Kádár a kolbászával jól belénk plántálta, verte az övékét! Nekem is megbízható tanúim vannak erre. Ők átélték... mások meg sajnos „áthalták“ azt a hihetetlenül magas szintű oktatást. Van egy olyan gyanúm, hogy ha valóban nem volna demokrácia, mint ahogy állítják, akkor már ők is tanulnának...

 

 

2019. január 8.

stapi•  2018. október 30. 07:59

Isiász

Isiász

Isiászos Európa,
jaj, de nagyon várlak!
Frász került a neuronba,
tántorogva járhat.

Föl kerékkel a parlament,
didereg a csóró;
hamis hírt hoz a pergament,
kapaszkodónk kóró.

Olasz szőke bálványával
lefeküdt a törvény!
Gyönge matek szakvizsgával
kizöldült az önkény.

Isiászos a világ is,
globalizmust óhajt!
Meg is kapja, 'mi brutális -
S leheli a sóhajt.

2018. október 30.

stapi•  2018. október 11. 09:28

Egy zseni vallomása

Egy zseni vallomása

Zseni vagyok - mindhiába.
Menekülök ÉN a mába.
Ma kellene a megértés -
Holnapba fúl a megérzés.

Senki sincs, ki jobban írna,
előadni aki bírna...
Pallérozott szöveg gyára
nálam indul, s nagy az ára.

Simulékony, s mint a bársony,
testhez álló, hogy ne ártson.
Kord a forma, rag a ríme,
nagy talányból áll a címe!

Mégis itt vár megvetetten,
benne kedvem csak ne teljen...
Árva versem kinek áll ma?

Zseni költő büszke álma,
Elnyeli egy balga bálna.

2018. október 8.

stapi•  2018. október 8. 13:19

Fényesség

Fényesség

Őrült ballada

 

Fényességes szultán büszke szultánsága

fényességben úszva fordul be utána.

Fényessége csillog, búvik a kaftánba,

fogott városszerte őrült-nagy kampányba.

 

Fényességes szultán büszke birodalma

hiányt szenved éppen, nincsen irodalma.

Fényes, úri kölykök ragadnának tollat,

liba nyakát vágja mind, aki nem porlad.

 

Fényessége turbánt, no meg kardot váltott,

nem marad ma épen, ki odébb nem állott.

Lecsap a kard minden könnyelmű vitézre,

nem válhat az élet aranyra vagy pénzre.

 

Csak az mentesülhet, ki tollával ír ma,

legyen Juszuf, Mehmet, vagy a konyhán Irma.

Fényességes szultán megkegyelmez annak,

nő vagy férfi légyen, mindegy már a dalnak.

 

Fényessége így szól: Írjatok meg engem!

Minden vers és dallam csakis rólam zengjen!

Írtak róla bőven, el is énekelték...

Fényessége alszik, fényét is elvették.

 

Így történt e monda, bármily érthetetlen;

e történet, úgy lám, utolérhetetlen.

Nem mentem nyomába, nem is érdeklődtem,

Fényessége dolgát leírni se győztem.

 

2018. október 8.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom