Őrület

Fejjel a falnak?

 

Fejjel futnak a kőfalnak?

Ó, nem! Inkább az ajtónak!

Tárva kellene hogy legyen,

hisz nincs túl az üveghegyen...

Van ház, benne sok a szék is,

elfér itt az őrültség is!

Hegy helyett jó lépcsőt mászni,

korlátokról öklöt rázni,

földön fekve,

telón zengve,

tudósítva rendőrt várni...

Történhet itt, kérem, bármi!

 

Ellenérzést demonstrálni,

álhíreket konstruálni,

tiltott titkon osztozkodni...

Nem nagy szám ez, csak egy pontnyi!

Odakint volt ronda minta,

oszlopokon csomó tinta –

Rabszolgának bélyegezve

látna törvényt tűzön veszve,

ezért aztán

– utca sarkán –

színpad terül, s a sok tapló...

Elmondja, hogy ki a rabló?!

 

Ím, a kicsi, épphogy felnőtt,

ordít cifra massza előtt!

Szótárában nincsen szégyen,

feltüzelik, hadd beszéljen.

S mára – látod – státuszt kér ő,

mint egy múltból visszatérő...

Rongy a lelke, törpe gógyi,

támogatás több kilónyi.

Féreglyukon,

- az útjukon -

a halk szavú nemzet tüntet

süllyesztőbe ily őrültet!

 

Avult korok avult szava

nem kell ide, nincsen sava...

Ellenzékben mindent lehet,

hazugságon mandit vehet!

Őrültek, kik nem örültek,

bohócbárba tömörültek.

Ügy'fogyottan bukdácsolva,

másokon is átgázolva,

törvényt törik,

egymást ölik...

Színpad szakad, nyílik tabló –

Kiderül, hogy ki a rabló!!!

 

2019. július 25.

(G)ólya-show

 

Gyermek lesz itt, száll a gólya,

Pöttöm Pannát rejt a pólya.

Lovamnak is van csikója,

tegnap hozta a lógója...

 

Tudja ezt itt szinte bárki,

– ablakát se nyitja már ki –

hogy az őrgróf az a márki,

s hogy mint ilyen, nem akárki!

 

Kéményére szállt e gólya,

ez aztán a falu show-ja!

Nagy Fregattot ejt a sólya,

munka lett az élet sója.

 

2019. július 12.

Szóvariánsok

avagy marhaságok

 

Vadasparkban jártam egyszer,

orosz, lám, az oroszlán,

közel hozzá - semmi fegyver! -

poroszkál egy orosz lány.

 

Nekem ott, a bezárt mezőn,

az impala imponál,

emitt, az új karámtetőn

tán díszpala diszponál...

 

Új diszpécser vált diszpécsert,

megjátssza a fogdmeget...

E diszpécser a dísz Pécsett,

ha nem látod, jobb neked!

 

Verklit teker öregapám,

e kintorna kinn torna,

tízszer hajtja végig talán,

ez a forma, s a norma.

 

Bentről Trombi kitrombitál,

ormánya a trombita,

Trombi-medi a Trombi tál,

lefröcsköl e bandita.

 

Vadasparkban látogatom

Láma urat a kövön,

egyszer majd megtámogatom,

s lám, az urat leköpöm.

 

Lezárom a látogatást...

Ott, hol vár az otthonom,

álmomban a képi hatást

gondolára gondolom.

 

2019. május 17.

Csirkecomb

 

Azt mondják, hogy hüllőből lett,

mit nem tehén s birka ellett,

nem is volt a fején agancs,

a talpa sem csupa ragancs.

 

Módosult a pikkely rajta,

nem kell néki nagy-nagy pajta,

néha ketrec', néha ólból,

néha árnyas nyugalomból

 

jön elő nagy kotkodálva,

a világot megcsodálva,

akit ez itt hordozott,

s néha bizony csontozott!

 

2019. március 13.

 

 

Módosult csirkecomb

 

Azt mondják, hogy hüllőből lett,

evolultan jól beérett;

agancstalan fején taréj,

- más ez, mint az ős csigahéj...

 

Pikkelyei módosultak,

s béleltebbnek bizonyultak.

Az udvari meleg ólból,

máskor árnyas nyugalomból

 

rohan elő kotkodálva,

világot is megcsodálva,

akit ez itt hordozott,

s ami néha csontozott.

 

2019. március 16.

 

Hogy jómagam is megértsem, miről is van szó, megjegyzem: A mesterem kifogásolni szokta, ha a verseimben negatív tartalom (nem szócska, stb.) van. Azt mondja, elrontja az egészet. Hát ezért módosult az a csirkecomb. (Bár ezt nem is látta a mesterem, de folyton magamon érzem a tekintetét, és jobb megelőzni a bajt, mert az nem jár egyedül - azt mondják... :)))

„Nooormális?“

 

 

              Kenyeret sütni élvezet, csak néha érdekes kérdések merülnek fel, mert anyámék, nagyanyámék még ehető, tápláló cipókat hoztak létre, melyet legalább egy hétig ehető formában lehetett tárolni.

 

Na és most mi van? Hazaviszem a kenyerek gyárából – szinte a születésük utáni első percekben –, aztán mire hazaérek, már csak egy rágógumiszerű valamit vágok fel, amit még a dobermanom is megugat. Vajon mi lehet a baj?

 

Azt hiszem, Besenyő Pista bácsi meg tudná mondani, na de hát nooormális dolog olyan messzire keresni az igazságot? Békésből, a kenyérmag országából Pestre utazni... Nem csak költséges, amit a déli paraszt nemigen képes fedezni tengernyi pénzéből – hiszen épp annyi pénze van, mint tengere –, hanem butaság is, hiszen már régen elmondta az igazságot. Há’ nem? De!

 

Az a baja a kenyereknek, hogy dagasztás közben – vagy már jóval előbb? – elromlott a liszt! Mi a teendő ilyenkor? Há’ lisztjavítót kell venni, és belegyúrni! Nooormális?!

 

Jó, jó, de mit lehet tenni, ha így járt az ember gyereke? Hogyan teheti ehetővé a gumikenyeret? Rohanjon vissza a boltok boltjába, és vegyen hozzá kenyérjavítót? Esetleg egy egész garnitúrát? Hiszen mire hazaér vele, az is elromlik! Nem? De! Akkor aztán vegyen kenyérjavító garnitúra javítót???!!!

 

Véletlenül sem utánozni akarom Besenyő Psta bácsit! Egyszerűen csak tudom, mit mondana, ha megkérdezném e dolg felől. Azt mondaná, hogy:

 

              „Neeem fog sikerülni!“

 

Nooormális?

 

 

2019. március 1.