Őrület

stapi•  2019. január 15. 09:48

Jelmez nélkül - Majdnem vers

Jelmez nélkül

Majdnem vers

 

Korán jött e farsang.

Megelőzte karácsony szent napját...

Buta fejben barlang,

kong a mélye, felejti a maszkját.

Így lesz teljes a kép,

mikor a jégre lép,

s elterpeszti meztelen alakját.

 

Messze minden eszme mögött,

tutit rág a szája...

Nem csoda, hisz esze döglött,

s vissza' jár órája.

Őseinek véres szája révén

kitanult ő harcolni a békén.

Szerte fröcsög nyála.

 

Jön a nagy karnevál...

E hős falka vajon meddig rajzik?

'Szerdáig itt szekál,

csesztet, avagy szép lassan elalszik?

Nem vette észre még:

Mára már épp elég!

Csulájától a Duna is habzik.

 

2019. január 12.

stapi•  2019. január 9. 11:34

Árokparti köpködők

Árokparti köpködők

 

 

              Árokparti köpködők. Így foglalta össze a nagyapám azon személyek összességét, akik kerülték a munkát. Ha egy pengő volt a napszám, ők kettőt akartak keresni. Ha két pengőt fizettek, ők négyet akartak kapni. Sose mentek dolgozni, inkább az árokparton csoportosulva bagóztak és köpködtek. Na meg persze fröcsögve szidták az urakat.

 

Ebből a díszes társaságból verődött össze a mára hitelét vesztett párt, ők csinálták a tanácsköztársaságot, majd a fiaik – a nagy testvér segítségével – a 2. világháború után kinevezték magukat a demokrácia megalkotóinak – és persze az ország új, Igazságos Mátyásainak.

 

Amilyen hamar felépíttették apáinkkal a szétbombázott hazát, olyan hamar tették földönfutókká a lakosság nagy részét, és adósították el az országot – felzabáltatva a megtermelt javakat a nagy tesóval... És akkor még nem beszéltem az őrült mészárlásról, amit elkövettek évtizedeken keresztül – a mai napig is büntetlenül!

 

Folytathatnám a sort, de inkább ugorjunk az időben, hiszen „egyenesági leszármazottaik“ ma épp feldúlják a fővárost és az országot attól az irigységtől hajtva, hogy most nem rabolhatnak a bársonyszékekben ülve. S hogy nyomatékot adjanak nemes szándékuknak, felgyújtják a gyerekek karácsonyfáját, és összetörik a kicsik szánkóit. Emellett a közvagyont, és civilek lakásait meg más vagyontárgyait rongálják meg, hiszen valahogyan mégiscsak le kell vezetni fékezhetetlen dühüket...

 

Már-már arra a megállapításra jutok, hogy talán érdemes lenne rájuk bízni az országot, hátha valamely biztosító kifizetné az okozott kárt, és ily módon felvirágoztatnák jobb sorsot érdemelt kis hazánkat – melyet ugyebár a mostani vezetők szétlopnak. Ők ezt biztosan tudják, ezért hangoztatják is, hiszen nemrég még ők voltak a helyükön, tehát megbízható tapasztalatokra tettek szert...

 

Kíváncsi vagyok a holnapra. Ma még csak rongálnak, korláton mászkálnak meg a földön fetrengenek – de mi lesz holnap? Tanulunk tőlük, vagy mi tanítjuk meg nekik az illemet? Netán a demokráciát, amit annyira hiányolnak...

 

              Kádár a kolbászával jól belénk plántálta, verte az övékét! Nekem is megbízható tanúim vannak erre. Ők átélték... mások meg sajnos „áthalták“ azt a hihetetlenül magas szintű oktatást. Van egy olyan gyanúm, hogy ha valóban nem volna demokrácia, mint ahogy állítják, akkor már ők is tanulnának...

 

 

2019. január 8.

stapi•  2018. december 19. 10:38

Ásó, kapa, nagyharang?

Ásó, kapa, nagyharang?

(Egy néhai zenész elmélkedése)


- Igen! - Igen! - szólt a hangja
menyasszonynak, s legénynek.
Tudom is én, mi értelme
volt ennek az egésznek!?

Muzsikálni hívtak, bizony,
talpuk alá hangoltunk,
majd a végén odahaza
holtfáradtan landoltunk.

Most meg csak úgy, zene nélkül,
ketté vált az életük;
mától bizony - nagy boldogság! -
külön szól az énekük.

Mily bosszantó ez a dolog!
Néhány éve kellettünk...
Most, mikor a nagy szabadság
rájuk hullott, nem nyertünk

bebocsátást a sok jóba,
és torta sem várt reánk...
Így megyen ez, ha a nászban
visszaüt a bumeráng!

2018. december 19.

stapi•  2018. december 10. 18:33

Limerik Télapót leltem

Limerik Télapót leltem


Most, hogy már Télapó lettem,

magamra hósubát vettem.

Festettem pirosra,

varrattam csinosra...

Zsákomba minden jót tettem.


Szánkómon több zsák is elfér,

hisz most már bővebb a beltér.

Bárhogy is vizsgálod,

viszek sok virgácsot...

Osztozik rajta sok testvér.


Ott az a két gyerek dzsekis.

Vizsgálat tárgya vagy te is.

Gyanítom, rossz voltál,

elemzés kirostál...

Majd ha a rendőrség bevisz.


A virgács lassacskán elfogy.

Azt hitted, felejtem? Dehogy!

Osztottam, szoroztam,

sok sírást okoztam...

Nem jött ki pontosan sehogy!


Miközben ily firkász lettem,

limerik Télapót leltem.

Gondoltam magamra,

ezt írtam javamra...

Rímeket tőletek csentem!


2018. december 6.

stapi•  2018. november 23. 16:37

Lakoma

Lakoma

Anyakönyvvezető kérdezget.
A násznép pislog vagy kétezret...
Kitartasz? Szereted?
A főztjét megeszed?
Boldogság csak ekként létezhet!

Lakoma várja a násznépet.
Foglalják el hát a száz széket.
Egyenek tíz ujjal,
vigyázó virtussal...
Ha rossz is, vágjanak jó képet!

Az asztal nasival megtelik.
Mulat a vendég itt reggelig!
Zene szól, bor folyik,
táncolnak Horn-fokig...
Menyasszonyt asszonnyá szentelik.

2018. november 18.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom