Őrület

Doktori szeretet

Van egy bajom! Azaz hogy sok,
de most egyről írok.
Fájt a fogam, - Minő sorsok! -
hát most erről sírok.

Csak egy lehet a megoldás,
ha a kötél szakad:
eredeti, telt sor bontás,
hogy csak helye marad.

Itt van szükség szeretetre,
a doktor úr tudta;
A fejemet átölelte,
míg a fogam húzta.

Elmondtam hát az esetet,
nagy cseppekben sírva:
doktor úrnál a szeretet
"fogóra" lett írva.

2018. május 2.

Ősmagyar

Ősmagyarnak születvén,
kalandokból élek,
minden napon bejárom
a nagy messzeséget.

Minap is, a fürdőben,
történt egy kalandom,
tüstént el is regélem,
másként elszalasztom.

Megérkezvén a kádba,
szorult lett a helyzet,
mert kijönni nem tudván,
lehámlott a kézglett.

Ősmagyarnak születvén,
arra nem gondoltam:
összement a régi kád,
vérem így ontottam.

2018. április 12.

Megőrültem?

              Az urna sírba eresztését éppen nem látta, mert a két lányát ölelte magához, és rájuk nézett, hogyan viselik... Tapasztalatból tudta, hogy az elhantolás okozza a legnagyobb fájdalmat. Mire visszanézett, már hullott a föld, s lassan domborodni kezdett...

              ...már vagy 15 koszorú feküdt a kicsike síron, amikor eszébe jutott a nyomora. Elkezdte számolni a koszorúkat, csokrokat, amelyek csak jöttek, csak szaporodtak a hanton, s már az üres részre kellett rakniuk a temetkezésieknek, arra a helyre, ami neki magának készül majd... Körülnézett. Tengernyi embert látott. Drága feleségét nagyon szerették a faluban, és a környező településeken. Rengetegen jöttek leróni kegyeletüket.

Folytatta a számolást, aztán 100 után abbahagyta. – Megőrültem – gondolta. És még mindig szaporodott, míg végre abbamaradt. Már csak a családi „nagy koszorú“ volt hátra, mely bizony nem- vagy alig volt nagyobb, mint némely másik.

              A gondolatai végig, a rokonság megvendégelése alatt is itt jártak. – Megbolondultam? – ismételgette magában. Már a vendégek is elmentek, magukra maradtak: a két lánya, a nagyobbik férje, az unokája és ő. Lefekvés után tört rá az iszonyatos fájdalom, melyet megsokszorozott a félelem.

              – Mi lesz most? Hogyan tovább?

48 000Ft. nyugdíjjal maradt magára. Az idősebbik lánya már valahogy meglesz, családja van, ha kicsi is a fizetésük, még fiatalok, majdcsak akad jobb munka, vagy másodállás... De mi lesz vele? Ott a kisebbik lánya, aki még tanul. Ráadásul egy vidéki városban, ahol albérletben lakik. Miből finanszírozza a tanulmányait, a bérleti költséget, az eledelt...?

Megint a sírt látta maga előtt, rajta a temérdek virág, koszorú... Ha csak 1000Ft. egy darab, az akkor is több, mint 100 000Ft. De attól lényegesen többe kerülnek. Ha annak az ára most a zsebében lehetne...

              – Megőrültem! – gondolta – Biztos, hogy megőrültem!!!

              Négy évnél is több múlt el azóta, de ez a téma sosem hagyta nyugodni. Mért ilyen drága egy temetés (aminek ingyenesnek kellene lenni!), és mért vagyunk ilyen balgák, hogy sok ezer, esetleg több tízezer Ft-ot költünk arra, ami aztán elhervad, elrothad, szemétre kerül, miközben az itt maradó esetleg éhezik? Az apja jutott eszébe, aki azt mondta a rokonainak: „...sokba kerül a temetés. Ne koszorút, pénzt hozzatok!“

Hirtelen odarohant a számítógéphez és „szélsebesen“ gépelni kezdett. Az alábbi sorok láttak napvilágot:

Koszorú helyett

Micsoda őrült költemény,

mikor az elmúlt nagy remény

csokrok, koszorúk gyűrűjében

hant alatt fekszik, örök éjben,

s ki itt maradt, éhesen hazamegy,

mint kinek már úgyis minden mindegy...

Hány kiló kenyér és mennyi szalámi

rohad a sírhanton, ahová visszajárni

örök egykedvűségben,

lélek, test éhségében... Ahh!

Pénzt adj a szegénynek, balga!

Gyomrát a vak éhség marja!

Micsoda őrült költemény

pihen a hanton? Közlemény,

mi pár napot él még,

s a gyászolót feledik az élők,

mígnem felemészti az éhség.

Azért...

Ha lelked int, otthon ne maradj...

De koszorú helyett inkább pénzt adj!

Egy szál virág is elég, hogy értsék.

2017. március 23.

http://blog.poet.hu/orulet/koszoru-helyett

 2017. március 28.