Nyitott szemmel

Nyitott szemmel

 

Aki nyitott szemmel járja a világot,

észreveszi a lehulló kis szilánkot.

Sok kis darab tetemesen összegyűlik,

egybeforrva hitüket is összefűzik.

 

Ám sok ma a türelmetlen meg izgága,

akiknek a mások vére sosem drága!

Nyitott szemmel, csukott szájjal mind láthatná:

elég idő a javakat visszaadná.

 

Bár a tárca dagad egyre a zsebükben,

a többiek mind bűnözők a szemükben.

Hangosak ők, ordibálnak, jár a szájuk;

szemük csukott, az igazság nem hat rájuk.

 

Nyitott szemmel járom hát a nagyvilágot,

meglátom a porban is a kis virágot.

Szomorúan gondolok ez együgyűkre...

Mért ment össze a nagy eszük ilyen szűkre?!

 

Talán bizony forró vízben mosatták ki?

Vagy átszabta az agysebész, a tagsági? -

Vagy a kocsma lehelete csapta őket?

A borgőzben minden fura kifejlődhet.

 

Úgy gondolom, az igazság odaát van,

Az ókori mondásokba* beleástam:

Visszavették büntetésből az istenek,

hogy a halál előtt legyen mind kisgyerek!

 

2019. október 7.

 

* Itt: Euripidész mondására utalok.