Kvargli

stapi•  2019. június 14. 20:52

Kvargli

 

 

Hát ez is sajt, mint a Pálpusztai, ráadásul ugyanaz a vöröspenész (rúzsflóra) telepszik meg rajta. Apám mesélt róla „nagy titokban“, legyen hát közkincs.

 

              Kereskedősegéd volt Békésszentandráson, Bencsik úr vegyesboltjában. Sokféle áru mellett megtalálható volt a Kvargli is. Az akkori községháza hivatalnokai előszeretettel látogatták e nevezetes üzletet, mert bármit be tudott szerezni, amit csak kértek, mégpedig rövid határidővel. Bencsik úr született kereskedő volt.

 

Egy alkalommal több doboz kvarglit rendeltek nála. Meghozatta, és – mivel már régen felfigyelt, hogy milyen sokan szeretik – kíváncsi lett. Szólt az egyik inasának:

 

              – Fiam, hozzál a raktárból egy doboz kvarglit, kóstoljuk meg, mit szeretnek rajta az urak ennyire.

 

Az inas behozta, a főnök kicsomagolta és megszagolta.

 

              – Fiam, ez romlott! Azonnal fogd meg az egészet és dobd ki a szemétre!

 

Így aztán a nemes sajt mind egy szálig a szemétdombon landolt. Igen ám, de még aznap ráéhezett az egyik állandó vevő, meg aztán már nehezen is várta, hogy megérkezzen, hát elment a boltba, és érdeklődött.

 

              – Ne haragudjon, Lászlófy úr, megjött, de romlottnak találtam, így aztán kidobattam az inasommal az egészet.

 

              – Megromlott???! De Bencsik úr, ez a sajt nem szokott megromlani! Nem tudna behozatni belőle egy dobozzal, hogy megnézzem?

 

              – János! – fordult az apámhoz – valamelyik inassal menj, és ha találtok elfogadható állapotban a sajtból, hozzátok be.

 

Találtak. Lászlófy úr kibontotta, szaglászta és meg is kóstolta. Szemlátomást ízlett neki.

 

              – Bencsik úr, ennek semmi baja. Ez ilyen fajta sajt. Aki egyszer megszereti, nehezen mond le róla. Nem tudná összeszedetni a tisztábbját? Vevő lennék rá.

 

              Hogy aztán hogy egyeztek meg az árban, arról már nem mesélt apám, de majdnem az egész megfelelő állapotban került be az üzletbe, és a mindenki által tisztelt hivatalnok jól ellátva érezhette magát hosszú időre. Minden bizonnyal egészségére is vált, különben mesélt volna róla a kereskedősegéd – János, az Apám.

 

 

2019. június 14.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. június 20. 19:23

@SzaipIstvanne: @BakosErika: Bocs, hogy ilyen későn értem ide! De köszi, hogy elolvastátok!

BakosErika2019. június 15. 16:03

Nem szeretem. :)

SzaipIstvanne2019. június 14. 21:55

Hasonlokeppen jart, mint en a palpusztaival. Egyik fiam szereti a Camambert,
jol zarodo dobozba teszi a maradekot, de meg ugy is elviselhetetlen
szagot araszt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom