Fejjel a falnak?

Fejjel a falnak?

 

Fejjel futnak a kőfalnak?

Ó, nem! Inkább az ajtónak!

Tárva kellene hogy legyen,

hisz nincs túl az üveghegyen...

Van ház, benne sok a szék is,

elfér itt az őrültség is!

Hegy helyett jó lépcsőt mászni,

korlátokról öklöt rázni,

földön fekve,

telón zengve,

tudósítva rendőrt várni...

Történhet itt, kérem, bármi!

 

Ellenérzést demonstrálni,

álhíreket konstruálni,

tiltott titkon osztozkodni...

Nem nagy szám ez, csak egy pontnyi!

Odakint volt ronda minta,

oszlopokon csomó tinta –

Rabszolgának bélyegezve

látna törvényt tűzön veszve,

ezért aztán

– utca sarkán –

színpad terül, s a sok tapló...

Elmondja, hogy ki a rabló?!

 

Ím, a kicsi, épphogy felnőtt,

ordít cifra massza előtt!

Szótárában nincsen szégyen,

feltüzelik, hadd beszéljen.

S mára – látod – státuszt kér ő,

mint egy múltból visszatérő...

Rongy a lelke, törpe gógyi,

támogatás több kilónyi.

Féreglyukon,

- az útjukon -

a halk szavú nemzet tüntet

süllyesztőbe ily őrültet!

 

Avult korok avult szava

nem kell ide, nincsen sava...

Ellenzékben mindent lehet,

hazugságon mandit vehet!

Őrültek, kik nem örültek,

bohócbárba tömörültek.

Ügy'fogyottan bukdácsolva,

másokon is átgázolva,

törvényt törik,

egymást ölik...

Színpad szakad, nyílik tabló –

Kiderül, hogy ki a rabló!!!

 

2019. július 25.