noheb blogja

noheb•  2019. augusztus 1. 14:50

Egy szöszke kislány

Megérkezett két éve már

egy aranyos szöszke kislány,

kacagása csörgő patak,

mosolyával rügyet fakaszt.

 

Szóba ered fűvel fával

táncot lejt a kismadárral,

szalmabálán jó a játék,

egy nagy testvér kész ajándék.

 

Nőnöm kell még, kicsi vagyok

mondogatja, arca ragyog.

kedvessége elvarázsol,

nagy leszel majd,,, magyarázom


Két szemének tiszta kékje

bizalommal néz az égre,

ismerkedik a világgal,

képzelete máris szárnyal.

 

 

noheb•  2018. január 8. 20:57

Biztatás!!!

Tervezd újra életed

álmodozz végre,

ne keress emlékeket,

lásd be, vele vége,

 

Itt nincsen többé hátha,

nincs többé talán,

nem melegíthet már a

levetett kabát.

 

Mért történt? Azt ne kérdezd,

hisz felesleges,

válasz csak egy torz kép lesz,

a szerelmeden.

 

Feledd el a múltadat

csak ezt teheted,

most igazán szabad vagy

éld az életed.

 

Keres új távlatokat,

emeld fel arcod,

szeresd, mit lét tartogat

magadért harcolj.

 

Nevess újra vidáman,

ne sajnáld magad,

ne törődj senki mással,

rázd meg a hajad...

 

noheb•  2017. december 4. 19:50

Egy négy hónapos monológja...

Annyi gondom 
van nekem
bonyolult az
életem. 


Tágra nyitom
szememet,
kis kezemben
mi lehet?
 
Megkóstolom
hátha jó,
étel vagy csak
hasonló?
 
Az is lehet,
hogy játék,
nagy tesómtól
ajándék.
 
Enni kérnék
éhezem,
add ide az
üveget.
 
de hiába
beszélek
rám nézel és
nem érted.
 
Ablakban meg,
mit látok,
ronda szőrös,
és nyávog.
 
Négy hónapom 
oly kevés,
mindezt hogyan
érthetném. 
 


 
 

noheb•  2017. november 18. 21:56

Alszik az álom

Tudat cikázik, alszik az álom,
fekete éjben pislogó lámpa,
gondolat ébren fekszik az ágyon,
jövőt keresve, új napot várva.
 
Halovány fényben, mozdul a sötét
éjszaka lopja a nyugalmamat,
emlékek súlya telepszik fölém,
pirkadat hoz majd megváltó hajnalt.
 
 
Békesség, szépség, nevető arcok
gyermeki mosoly legyen a kezdet
feledve könnyet, fekete hantot,
békében, csendben jöjjön a reggel.

noheb•  2017. november 10. 16:04

Jönnek a darvak

Nézve az eget, vágyva a percet,
s akkor a pillanat elérkezik
jönnek a darvak, több száz vagy ezer,
égi varázslat most következik.
 
Megfeszült izmok, libbenő szárnyak,
kecses mozdulatok, légies tánc,
festői háttér, fények és árnyak
ó mennyi szépség így ősz derekán.
 
Naplemente már festi a tájat,
vörösben izzik a darumadár,
ilyent az ember csak egyszer láthat,
kru- kru sok száz torok zengi dalát.