noheb blogja

Fehér hattyúból lett Ő, a céda,
hermelin fedi el barackszín vállát,
vérvörös ajka bezárva, néma,
egy férfi mocska naiv világán.
 
Hattyúnyakán valódi az ékszer,
gyémánt foglalatban holdkő (adulár)
bosszú hajtja, nem pedig a kényszer,
selyem suhogás követi az útján.
 
Kopp, kopp magányos cipő koppanás,
háló kivetve férfi az áldozat
nő a tettes, egy hófehér madár,
akinek léte, az örök kárhozat.
 
Könnyek közt fekszik egyedül a párnán,
belőle többé nem lesz már préda,
égre tekint tudja nincs rajta áldás
fehér hattyúból így lett Ő céda.