noheb blogja

Megérkezett két éve már

egy aranyos szöszke kislány,

kacagása csörgő patak,

mosolyával rügyet fakaszt.

 

Szóba ered fűvel fával

táncot lejt a kismadárral,

szalmabálán jó a játék,

egy nagy testvér kész ajándék.

 

Nőnöm kell még, kicsi vagyok

mondogatja, arca ragyog.

kedvessége elvarázsol,

nagy leszel majd,,, magyarázom

Két szemének tiszta kékje

bizalommal néz az égre,

ismerkedik a világgal,

képzelete máris szárnyal.

 

 

Annyi gondom 
van nekem
bonyolult az
életem. 

Tágra nyitom
szememet,
kis kezemben
mi lehet?
 
Megkóstolom
hátha jó,
étel vagy csak
hasonló?
 
Az is lehet,
hogy játék,
nagy tesómtól
ajándék.
 
Enni kérnék
éhezem,
add ide az
üveget.
 
de hiába
beszélek
rám nézel és
nem érted.
 
Ablakban meg,
mit látok,
ronda szőrös,
és nyávog.
 
Négy hónapom 
oly kevés,
mindezt hogyan
érthetném. 
 


 
 

Megérkeztél nyárderekán

édes kicsi királyleány,

könnycsepp hullik, arc mosolyog,

szavam nincsen, boldog vagyok.

 

Rózsaszínű volt az álmunk,

fabölcsőbe Téged vártunk,

sírdogálhatsz, tehetsz bármit,

itt vagy, nekünk ennyi számít.

 

Madár dalol pillangó száll,

oda libben kicsim hozzád,

arcod nézem míg ölellek,

alig jöttél, máris féltlek.

 

Múlt és jövő a jelenben,

apró kezed a kezemben,

végtelenbe visz a lépted,

egy darabig elkísérlek.

 

Szárnyat bont a képzeletem

hosszú hajad fésülgetem,

vadvirágból fejdíszt fonok,

az ragyog a homlokodon.

 

Édes kicsi királyleány,

ki érkeztél nyárderekán,

mosolyt hoztál, öröm könnyet,

utad legyen napos, könnyed.

 

A probléma néha túloz

és a semmin kesereg,

könnyek között a párnámon

megbújik a szeretet.