noheb blogja

Ne szólj most semmit kedvesem:
mesél a csendünk halk szava,
ölembe hajtod ősz fejed,
boldogságunk ma hangtalan.
 
Ne mondj most semmit kedvesem:
hozzád simul a gondolat,
szorosan ölel két kezem,
virágos rét sző álmokat. 
 
Ne szólj most semmit kedvesem:
hangosan zúg az óceán,
miénk lehet a végtelen
halk dallam szól egy citerán.
 
Ne mondj most semmit kedvesem:
nem számít más csak Te meg én,
ölembe hajtod ősz fejed,
hangosan, kék szemed beszél.

Szeretlek szépen, szeretlek félve,
szeretlek büszkén, magamba zárva,
szeretlek lágyan, messziről nézve,
szeretlek ma, a holnapra várva.

Szeretlek akkor, amikor elmész,
titokban őrzött tiszta szerelemmel,
utolsó ölelés mi még az enyém
belülről nézlek, távolodsz csendben.

Szeretlek vágyva, hogy legyél újra,
két szemem máris jövőbe réved.
Kezem meglendül, utánad nyúlna,
de nagyon nehéz szeretni Téged.

Szeretlek szépen, szeretlek félve,
szeretlek büszkén, magamba zárva,
szeretlek lágyan, messziről nézve,
szeretlek ma, a holnapra várva.

Búcsúzni jöttem ma önhöz jó Uram,

Vágyva szeress, mint
zöld fűszál a hajnali harmatot,
némán szeress, mint
kék pillangó a régi illatom
lágyan szeress, mint 
friss szellő, ha hajadat lengeti,
távolból szeress, mint
Nap a Holdat bár el nem érheti!
Akkor is szeress,
amikor nem lehetek ott Veled,
annyira szeress, 
mint én mikor írom e versemet!


 

Félek én a gondolattól,