noheb blogja

Szerelem
noheb•  2016. február 5. 19:10

Ne szólj!

Ne szólj most semmit kedvesem:
mesél a csendünk halk szava,
ölembe hajtod ősz fejed,
boldogságunk ma hangtalan.
 
Ne mondj most semmit kedvesem:
hozzád simul a gondolat,
szorosan ölel két kezem,
virágos rét sző álmokat. 
 
Ne szólj most semmit kedvesem:
hangosan zúg az óceán,
miénk lehet a végtelen
halk dallam szól egy citerán.
 
Ne mondj most semmit kedvesem:
nem számít más csak Te meg én,
ölembe hajtod ősz fejed,
hangosan, kék szemed beszél.

noheb•  2015. augusztus 12. 21:04

Szeretlek

Szeretlek szépen, szeretlek félve,
szeretlek büszkén, magamba zárva,
szeretlek lágyan, messziről nézve,
szeretlek ma, a holnapra várva.

Szeretlek akkor, amikor elmész,
titokban őrzött tiszta szerelemmel,
utolsó ölelés mi még az enyém
belülről nézlek, távolodsz csendben.

Szeretlek vágyva, hogy legyél újra,
két szemem máris jövőbe réved.
Kezem meglendül, utánad nyúlna,
de nagyon nehéz szeretni Téged.

Szeretlek szépen, szeretlek félve,
szeretlek büszkén, magamba zárva,
szeretlek lágyan, messziről nézve,
szeretlek ma, a holnapra várva.

noheb•  2015. június 24. 18:09

Búcsú...

Búcsúzni jöttem ma önhöz jó Uram,

Látom meglepődött, hisz rég ismerem.

Homlokán egy diszkrét bánat átsuhant.

Ne nézzen így rám, kérem ezt értse meg:

Hiába ittam az Ön csodás szavát,

Hiába lennék még önnel boldogan,

Hiába szép a szerelmes éjszakánk.

Valaki már Önnek nálam fontosabb.

Búcsúzni jöttem, így mindent köszönök

A valóságunkról szőtt hamis mesét,

A nyarat, mely egykor belém költözött,

A rég volt mosolyt, a végső ölelést.


  Jó Uram, most az előre visz hátra,

  Őskék szemét mért fedi el a pára?

noheb•  2015. május 28. 09:47

Szeress!

Vágyva szeress, mint
zöld fűszál a hajnali harmatot,
némán szeress, mint
kék pillangó a régi illatom
lágyan szeress, mint 
friss szellő, ha hajadat lengeti,
távolból szeress, mint
Nap a Holdat bár el nem érheti!
Akkor is szeress,
amikor nem lehetek ott Veled,
annyira szeress, 
mint én mikor írom e versemet!


 

noheb•  2015. május 11. 00:18

Félek...

Félek én a gondolattól,

lebeszéllek önmagamról.

Hideg kávé minek kéne

úgy sem leszek világszépe,

vonat minek vinne tova,

hogyha úgy sincs kihez hova,

elhervadt már a szerelem

művirágot nem szeretem.

vissza néznem őrült hátrány

mert akkor a semmit bánnám.

Természetem bizony ilyen,

semmiért is fáj a szívem.

Félek én a gondolattól,

lebeszéllek ma magamról.