noheb blogja

Ha az élet nagy betűjét
kisbetűkre firkálják át
ember könnybe fojtott dühén,
nincsen többé megbocsájtás.
 
Amikor az út úttalan,
nejlon táskás lesz a jövő,
rongyokban járnak a szavak
tollat ragad egy-egy költő.
 
Írhatunk mi verset róla,
megértően fájdalmasat
Szegénységből nincsen hova,
létük csekkje beváltatlan.
 
Statisztikák, elemzések,
mindez mocskos hazugság,
EMBEREK kik nem remélnek,
fedél nélkül, kinn az utcán
 
Némán hallgat ma a nyomor,
szólni kéne üvölteni,
nem csak állni, mint kőszobor,
lépni kéne. Tenni, tenni