Egy négy hónapos monológja...

Annyi gondom 
van nekem
bonyolult az
életem. 

Tágra nyitom
szememet,
kis kezemben
mi lehet?
 
Megkóstolom
hátha jó,
étel vagy csak
hasonló?
 
Az is lehet,
hogy játék,
nagy tesómtól
ajándék.
 
Enni kérnék
éhezem,
add ide az
üveget.
 
de hiába
beszélek
rám nézel és
nem érted.
 
Ablakban meg,
mit látok,
ronda szőrös,
és nyávog.
 
Négy hónapom 
oly kevés,
mindezt hogyan
érthetném.