noheb blogja

Köszöntelek kicsi leány,
Ki érkezel nyárderekán.
Kezemben az első fotód,
anyaméhben éppen pózolsz.
 
Lenne hozzád néhány szavam,
mesélek, csak nagyon halkan.
Családodról titkot súgok,
el ne mond, hogy tőlem tudod.
 
Édesanyád, édesapád
a jöttödet úgy akarták,
lelkük telve szeretettel.
csöppnyi gond van a neveddel.
 
Édesapa kisleánya,
Te leszel a virágszála,
kapsz rózsaszín horgászbotot
apával a halat fogod.
 
Édesanyád mesél Neked,
sok szép, régi történetet.
Együtt mentek ruhát nézni
mert, az ilyent, két nő érti.
 
Van egy nagy és okos bátyád,
megígérte Ő vigyáz rád,
ha ígérte bízhatsz benne,
mindig rajtad lesz a szeme.
 
Én itt vagyok, verset írok,
boldogságtól majdnem sírok,
hisz Téged oly régen várunk,
apró, kicsi Királylányunk.
 
 Mami
 

Mozdulatlan karok között,

Eltelt ötven évre visszanézve
ajkakról szól a hála imája,
mert van aki soha, van ki késve
talál ilyen tiszta boldogságra.
 
Ha két ember egyszer megleli őt:
kivel elindul a végtelenbe,
kivel megéli a jövőidőt
vigyáz erre a nagy kegyelemre.
 
Házastársa lesz a legjobb barát,
Ő lesz ki soha nem hagyja cserben.
Együtt vívni sok- sok közös csatát,
segít az Úristen némán, csendben.
 
Eltelt ötven évre visszanézve
ajkakról szól a hála imája,
mert van aki soha, van ki késve
talál rá a tiszta boldogságra.

Ablakom előtt állok, reszketek,
múltam kopogtat... most miért zavar?
régen elment, ó édes Istenem,
szerelmet mára, márvány sír takar.
Köröttem számos megsárgult remény
és az elhamvadt vágy, mely fáj nagyon.
Lélekharang szólt érte... oly kemény,
jégvirág könnye hull a bánaton.
Tigris szemét takarja szemfedő,
akkor mért jön el újra? mit kíván?
hiszen otthona néma temető,
én létem pedig gyatra és silány.
 
Jeges üvegen arcomat látom,
szemeimből eltűntek az  álmok.

Amikor a csillagok
felülírják a Napot,
 
amikor a szeretet
szemet huny a bűn felett,
 
amikor a hóesés
eltakarja szennyesét,
 
amikor a jóakarat,
néhány napra velünk marad, 
 
amikor a kisdedet
megérzi a képzelet,
 
Karácsony Szent Ünnepén
báránybőrben él e lét.