Mysty Kata blogja

Kék szemű eső esett,

Csepp cseppre frissiben,

Imigyen, amúgyan,

Kökényt fest, rajzolgat.

Kékfestő, megnyerő...

Égi lett a mező,

Kéklőn int domb, s a hegy,

Reménnyel telitett.

Kék napot, kék estét,

Képzelet hoz eléd,

Eltűnhet hirtelen,

Épp úgy , mint Édened!

MystyKata: Kék szemű eső

Végtelen a kék.

Határa az ég!

Légy boldog most!

Ez, ami fontos!

Talpraesett és

a mindenre kész!

Ez a Ráadás,

szinte álmodás,

De a valóság,

igy lesz "álomtárs"!

Kék lett fenn a Nap. 

Kék lett ó, végre!

El is tesszük majd, 

mindet a télre.

Mysty Kata : Végtelen a kék

Éjmadárka

Fekete éj-madárka

sötétben búg magában,

A csőre vérpirosat

lapátol égi porban.

Lánghegyet épít,

Alkonyat tüze szüli szépre,

Hófehér taftlepelben

patyolat lelke lesben...

Aranyló napsugárt szab,

Fényesebb új ruhát kap..

Felszárítja  a rút múlt

könnyeit, nincs többé bú!

MystyKata

Szépség csendje vár csöndben..

Mögé bújik egy szöcske...

Napot keres, mily gyönge!

Ezért ül le egy tönkre...

Lila pázsit, oly mesés!

Vele ragyog, ég a fény...

Duzzad, dagad a kökény 

Szemrevaló kis növény.

Napra éhes itt minden,

Naptól ékes ligetek

bólogatnak, intenek...

Harmattól oly hímesek.

Az éjszaka búcsút int,

A hajnal meg szelet hív,

Ékes szólón így tanít,

Jó, ha szeretsz valakit...

MystyKata; Jó, ha szeretsz

Ha én virág lennék,

csakis kéken nyílnék,

Benne remény ívén

égszínt, azúrt vinnék,

Baba bársonyt , mint rég...

Bölcső ringat, ring még,

Emlékfolyam vizén...

Égi harmat, szín, s fény!

Ha még volnék, szegnék...

Kenyeret - kelesztvén,

Anyámra gondolnék!

Mindig tiszta kékben, 

Csipkés keszkenőben.

Egy szép rózsalugas

 árnyas sűrűjében.

MystyKata

Léptem keres

Szívem remeg,

hazamegyek...

Gondolat visz,

Nem képzelet...

De köszönet ,

 Hála övez..

A ház öreg,

Engem kövez!

Haza, - megyek !

Léptem keres...

Nem vár senki,

Senki, senki.

Üres a hely.

Kín kesereg.

Fényt keresek,

Kínkeserves!

Fénybe emelt,

A Szeretet!

A szél zenél,

Hallgatom még...

Megnyugtató

Emlékezés.

Mysty Kata

Pipacsszívem érted dobbant...

Szerettelek Téged gondban.

Jóban-rosszban , együttlétben,

Párosan volt szép az élet!

Cudar világ, kedved szegte...

Terveidet keresztezve,

Félelemtől félelemig,

Körbevettek kétségeid...

A szíved várt, jobban lesz tán!?

Nem bírta ki, és meg - megàllt...

Csődöt mondott a tudomány,

Az idő ; pont, és elmúlás!?

mystykata; Szerettelek Téged gondban

Szép az esti kék,

Jöjj el,csöndes éj!

Lehajtja majd fejét...

Szerelme, a remény! 

Néz rá a kinti fény,

Aprócska tünemény,

A vállát, a kezét...

Érinti mint kedvesét.

Mysty kata : Az esti kék..

Mysty Kata

Teázz velem!

.................................

Olyan izgi, - kevergetni,

Közben ügyünk, hányni-vetni.

Bajunk illan, s gondunk szikkad!

Fut az idő,  már nem izgat.

Délutáni teázgatás,

Fél kupányi kiáradás!

Kortyolgatjuk, hűlni hagyjuk...

Kipihenjük mi jól magunk.

Ki mit akar, - belekavar!

Összehordunk hetet -havat!

Ki is ürül bögre lelke...

Holnap búját elfelejtve.

Teázz velem! Örülj, nevess!

Légy csak bátran különleges!

Jó alkalom, - marasztalom.

Teák atyját magasztalom.

Keverem, kavarom,

A csésze haverom!

Hófehér cukorka,

Feketémbe "lobban!"

Fekete már csak volt!

De már nincs, rámhangolt ...

Barnává halványult,

Élvezem bitangul!

Él a perc, ébredek...

Még egyet keverek...

A tiéd , kedvesem,

Magaddá teheted!

MystyKata

Mysty Kata

Teázz velem!

Tea készül, igyál te is!

Ízleljük  meg, - a mindenit!

Benne erő  kedv-emelő!

Színétől az arc kifestő.

Igyuk, - de jó! Zöld, fekete...

Hideg, meleg, - ugye midegy!?

Méz vagy cukor, mint a múltkor...

Megállok, nem lótok - futok.

Nem is oly rég, egy hete még!

Itt mondtunk egy "szedte-vettét!"

Alig vártuk, "hagyományunk",

A szokásnak mi nem ártunk.

Nekünk való  "karbantartó."

A "Fekete"? - Haragító.

......................................folyt, L.  az oldalon