Mysty Kata blogja
Hagyom
Szívem üzenetét hagyom,
s hogy részemmé legyetek:
Az órák csendjét,
mint zizzenést,
mint őszelő köszönést...
Időnk lassú elmenés.
Áldott titkok tiszta éjén,
Lelkem kincsét...
S hogy részemmé legyetek,
szívem üzenetét
Hagyom.
mystykata; Hagyom...
Felkelt a napom
Felkelt a napom,
Öröme ragyog.Kitart , amint kell ,Igazi hittel... Oly jó , hogy süt ránk,Melege átjár....Az ősz is issza,Magát rá bízza. Kezem kitárom,Sugár az álmom... Jó lenne látnom,Mennybéli táncod! MystyKataLáttam
Láttam a patak vizén gyöngyöző napfényt,
Buborékok ajkán ragyogva csillogott !
Ezernyi csók csobbant, cuppanás meg'itatott.
Fényladikok csodája ringott...Ringatott!
Aztán a fák közé szökött,
Legyezőként landolt kézközött
Elköltözött.
Láttam
Gondolat erdejében,
Toporog szenvedélyem,
Nap fénye résnyi rajta,
Szeretet annak arca.
Gondolat is tengerár,
Fényeső a Golgotán..
Költészet a hullámágy,
Viharban kél, sorba áll...
A gondolat erdejében
Kávé , s a csészém,
Pipacs a szélén,
Alján még kávé,
Gyöngy és az árnyék.
Remek e látvány,
Engem meg'szánván!
Élvezet vár rám!
(Egy )kevés meg nem árt.
Kávé, s a csészém
Álom, álom
Szép az álom,
haza vágyom, a szívemet is kitárom...Álom, álom,Ideálom...Veled lenni, édes párom!
Csillag, csillag,fénye villan,Bájitalát mind kiittam...
Csillag, csillag,Örömittas...Holdvilágban az est elillan.
Álom, maradj..Hajnal hasad,Kedvesem szól, hogy itt marad...
Maradj, a helyedItt mellettem... szívemben, a lelkemben..
Álom illan, amint szint vall...Szerelme kél a harmattal.
MystyKata: Álom, álom2017.Halkul lépted, - elosonsz,Kergetik álmod, - mi jogon?!Rád szól még egy estike,Áldják mind a Fentiek...
Az Ősz a Nyár követe,Ez is, az is követel...Árja ellen véd Keze,A gátra Ember kellene.
Halkul lépted , elosonsz,Visszatérsz - e nyár - mosoly?Visszatér, mint nyugalom...Súgja, most elszunnyadok!
Mysty Kata: Átmenet
Borongok még...Bolyongok a múlt egén,Ahol a lélekkapocs nem oly rég...Angyalok kezében..El nem vész.Nyit, zár, beszél.Terel valami felé,Tekercseken a lélek készételeket ajánl, gyümölccsel!
MystyKata
Köszönj az estnek,Csillagok lesnek...Csillaglesen a holdis kedves,Alig várja,Hogy köszönthessen!Köszönt, mint egyEstike!Angyalok lefestik-e?Festői lenne,Az éjben szenderegveEcset-csepp peregne,Mint hulló csillagFényesen , csendben...Te jössz felémKépzeletben.
Te a csodaÉn a lesMegcsodállak,Megleshetsz!
Az est csodára les,Téged keres,hogy Csillag lehess!MystyKata
Kékben
Mysty kata
Még zöld
Még zöld a táj,
még várva vár,
nyugalma tán
nekünk kijár!
Hívogat még,
szól is ekképp:
Ez a remény!
Bennünk zenél.
Minden él;
egy érintés,
harmattal kél,
egy ölelés!
Esőben áll,
Frissül már,
mosolyba zár...
csodáld meg hát!
Kékben érzem én a tavaszt,
tudom, az ősz ki nem kacag...
Nélküle ő sem arathat
Nélkülem csak búslakodna...
A boldogság kék ruhája,
Az viseli, kinek társa,
Égi mása, csak őt várja,
Soha sem néz, senki másra.
Kék a földnek katonája,
A zöldnek meg hasonmása,
A horizont a karimája.
A színeknek koronája.
MystyKata: Kékben
Nem egyformák....
Nem egyformák a napok,
Van, hogy deformált nagyon,
Gyengébb a tenni akarás ,
Pedig erre adta a szavát...
Nem egyformák a napok,
Pedig a Nap egyformán ragyog,
Alább hagy kicsit a fényed,
Maradjon szerény a lényed.
Mné Kata
Ma is kék égről álmodom,
Az istállóban jászolom,
Lefeküdtem úgy tíz körül ..
Jött is az álom, de menekült.
Talán a jászol szúrt szemet ...
Marasztalni hát nem merem,
A jászol körül futhatott,
Majd sarkon fordult, ott hagyott.
Álmatlanul a jászolban
A Bibliámba olvastam..
Jött rám az álom , lelkemet
Dédelgette a szent kenet.
Boldog vándorként a nyár,
Mint egy égbeni futár,Oly félszeg lázban jut át
parttalanul, s a jussát
úgy osztja szét a tüzét,
Átadva láza színét,
Perzselt , vérmes e szeszély,
N
Útravaló sugár,
Életmentő munkás,
Látványos-e körlánc!?
Őszé ez az összláng.
Örököse tovább
munkálja azt, jobbá...
Hová vezet az út,
Meddig, merre is fut...
Végül, végre eljut
a célpontig, megtud
valamit , vagy csak fut,
Eszeveszett tejút?