Mysty Kata blogja

Madár az ágon,

Fáj, ha ezt látod,

De alig várod,

Hangoljon, szálljon.

Madár az ágon,

Semmi a vágy ott...

Hol senki mámort

nem foltoz zsákon.

Madár az ágon,

Szeretni száz ok,

Szive úgy dobog,

Hidd el, nem titok.

Hidd el, nincs távol

Kedvesed;- jámbor...

Érted a szíve

Dobban meg százszor.

Mystykata

Madár az ágon

Fej fej mellett 

Szeretetben,

Már benne élsz

a szívemben.

Súgva-búgva

Összebújva,

Fészked tudja,

Boldog túsz vagy!

Egy röptében,

Köd ölében,

Páros lesen...

Csak őt lesed...

Évek jönnek,

Együtt könnyebb...

Közeledben,

Ez kötelez!

Mysty Kata: Boldog túsz

Mysty Kata

Szereteted

Dacos vagyok,

türelmetlen,

akadékoskodó...

ha benned 

kevés a szeretet.

Alig eszem,

oly keserű a szó,

torkomon akad...

ha szereteted

kioltó.

Jössz felém,

közeledsz,

el mégse érsz,

mert fáradt

benned a szeretet. 

Gátlásosan

megtorpanok,

hibát hibára 

halmozok,

mert szeretetedben

botladozom..

Sietve kiosonok,

köddé válok,

búvó patak leszek ...

ha nem elég

benned a szeretet.

Gyógyulni vágyó a szívem

Dobogja most is; hogy igen!

Szerelmed örök; -  elhittem,

Hűségem eléd is hintem.

Kövess árnyékként , - Szívem,

Ne veszítsem el a hitem!

Nem lesheted, te a másét,

Meg kell fizetni a" vámért"!

Nem szakít, kössön a féltés!

Méretessen a megértés !

Nem rabol el tér, se idő,

Lelkem a lelkeddel, mint sellő!

Szárnyakat táplál a friss vér,

S ez egy világgal is felér!

Nem múlik el az, 'mi örök,

Szeretni csupa szívöröm!

Mysty Kata: Nem múlik...

Jeges a jelen,

Hófödte, deres,

Szitálva hull rá

Puhítón a máz..

Vastagszik teste,

Az igazság leple.

Fázós a reggel,

Teljen az kedvvel!

Hófehér lelked

Temploma tested...

Háládat vesd el,

Tavasszal kikel.

Mysty Kata

Mint egy festmény a téli fény,

Fűz ágain jégcsap-csipkék,

Őszleveles csodás hímzés,

Ez az összkép szinte mesél..

Kata Mysty Kata

Mint festmény

Gyógyulni vágyó a szívem

Dobogja most is; hogy igen!

Szerelmed örök; -  elhittem,

Hűségem eléd is hintem.

Kövess árnyékként , - Szívem,

Ne veszítsem el a hitem!

Nem lesheted, te a másét,

Meg kell fizetni a" vámért"!

Nem szakít, kössön a féltés!

Méretessen a megértés !

Nem rabol el tér, se idő,

Lelkem a lelkeddel, mint sellő!

Szárnyakat táplál a friss vér,

S ez egy világgal is felér!

Nem múlik el az, 'mi örök,

Szeretni csupa szívöröm!

Mysty Kata: Nem múlik...

Oly zöld volt a táj,

Mellettem álltál,

mellettem voltál...

Kikelet fogytán...

Tavasznak híre

 keresve keres,

 szüntelen , s Téged..

Pázsitnak íve

szívemre hímez,

Befesti lelkem,

Erembe vés be.

Gyilkos a csöndje,

Nem ereszt, teker,

fojt ez az ecset...

A reményvesztett

szín megtér , a kékhez.

Kata Mysty Kata

Mellettem voltál 

Évszakok jönnek, mennek.

Csak szív az a hely,

ahol a kikelet szárnyra kel...

a kék madár énekel...

a boldogság gyógykezel.

Mysty Kata: Csak a szív...

Egy maréknyi szeretet,

Ünneplik most nevedet,

Jézus eljött, a kisded...

Értem, érted -  született.

Egy maréknyi szeretet,

Nem élhetünk nélküled...

Kívül sehol , ne keresd,

Belül honol, esedezz!

Egy maréknyi szeretet...

Öröme csak Te lehetsz,

Tárd ki szíved, és kezed

kulcsold, amíg teheted!

MystyKata; Egy maréknyi szeretet

Csodáknak víg napjai...

Életünk új lapjai...

Anyának és gyereknek,

csakis egyet jelenthet!

A teremtmény - voltunkban,

Egyediség mint jogalap,

Hogy a másét becsülve,

Te, - mint mérték, - megüssed!

Megszokott már a sok csoda...

Mintha mindaz csak úgy, volna!

Embertársam tudd , magad vagy

a csoda, hisz tebenned van!

mystykata

Te, mint mérték

Az igazságot keresed...

Szépségét be'szereted!

Ösvényén jár, 'ki egyenes,

Csak  férfit  - jól szeress!

Érte kevés - 'mit tehetsz,

Csak Uradat bírd, s kövesd...

Nyomán keresd!Megleled. 

Hittel imádd és eljövend!

A Testté lett igékből...

Táplálhatod életed!

Szolgálj, nem fáradj bele,

Hisz ajándék az életed, 

A viszonzás ilyetén...

a rabságból kiszabadít,

s örök élet kaput nyit!

Angyal szólít és pánsíp.

Szálló évek mámorán

feledés egy tollvonás,

Halványul az arcvonás,

Nagybetűje "hasonmás"?

Mysty Kata: Szolgálj, nem fáradj bele

Kéket igazít a matt tél,

Kékről álmodik még s még...

Ha a reményét élteti,

adja, megéli, fényezi.

Kék a színed ó, szeretet!

Így már sohase félthetlek,

Surransz álmokon fehérben,

Kúszva a múlttal kenyéren.

Mysty Kata: Kék háromszor

"Ő mugyaninden tekintetben tökéletes volt, mégis állandóan kritizálták. Ellenségei falánk és részeges embernek nevezték (ld. Máté 11:19). Még azzal is megvádolták, hogy démontól megszállott (ld. János 8:48). Ő azonban soha nem engedte, hogy a keserűség vagy a csüggedés legyőzze. Számára minden akadály lehetőség volt, hogy bemutassa kegyelmét és jellemszilárdságát. A szíve megszakadt a szerettei miatt, mégis megértette és vigasztalta az embereket. A betegségekben lehetőséget látott a betegek meggyógyítására; a gyűlöletben lehetőséget, hogy szeresse ellenségeit; a kísértést lehetőségnek tekintette, hogy legyőzze a testies ösztönöket, melyekkel mindannyian küszködünk; a sértéseket lehetőségnek a megbocsátásra. Életében a megpróbáltatásokat győzelemmé formálta – és számunkra ő a példa."

Mysty Kata: Hogy fessem...?

Hogy fessem én le nektek a telet,

A sárgán aranyló fát az út felett.

Fodros tüllt az ágon, s a kéklő havat,

Fagyban ölelkező agg dermedt gallyat.

Az úton matató árnyas fénykezet?

Ő mondja meg, mikor és ki vétkezett...

Hol rejtőzködik ennek a Mestere,

Szépséget teremtő áldott két keze!