Mysty Kata blogja

Mondd mi a határ,

ha határtalan már...

a "még tenni akarás?!"

Mondd van -e határ,

ha a gonosz megszáll..

Hiába van, 'ki ellenáll!?

Az élet színpadán

vonul az ember-ár...

Gátat sem ismer!

Nincs határ!

- Hiába vonulás!

Semmibe szorulás!

Te, tétlen

meredve állsz,

- mire vársz,

- csodát!?

A csodálkozás

meddő szobrász!

Mondd, mi a határ?

Mondd van-e szabály...

Ember marad-e az ember...

csempész-e vagy vadász..

'ki most köztünk halász!?

Mondd mi a határ,

ha határtalan már

a tenni akarás?

De semmit se tehetsz,

mert ebben nincs határ!

(nyers..)mystyk

Fönn akadt a Hold a fán,

Jól érezte ott magát...

Keresték a csillagok,

Vajon hová bújhatott!?

A hold lassan baktatott,

Sötétben nem láthatott,

Csillagtalan égbolton

bújócskázik a vén Hold...

Móka, játék, kacagás,

A Föld tőlük mennyország...

A napkelte, s napnyugta,

Csak a holdat nyugtatja.

MystyKata; Hold a fán

Szép estét!

Nincs se Nap, se Hold..

Van sok, víg kobold!

Ha lesz telihold

Mind zenél, táncol..

Kialszik a fény,

Mégsem lesz sötét,

Tűztáncuk be szép!

Lángvirág az ég!

Nincs se nap, se éj,

Mióta elmentél,

Harang szól, regényt

Ír a messzeség!

Rólad peng a lant,

Rólunk szól Tavaszt!

Arany szólamán

Dícsér  óraszám...

MystyKata; Ha lesz telihold

Léptem keres

Szívem remeg,

hazamegyek...

Gondolat visz,

Nem képzelet...

De köszönet ,

 Hála övez..

A ház öreg,

Engem kövez!

Haza, - megyek !

Léptem keres...

Nem vár senki,

Senki, senki.

Üres a hely.

Kín kesereg.

Fényt keresek,

Kínkeserves!

Fénybe emelt,

A Szeretet!

A szél zenél,

Hallgatom még...

Megnyugtató

Emlékezés.

Mysty Kata

Pipacsszívem érted dobbant...

Szerettelek Téged gondban.

Jóban-rosszban , együttlétben,

Párosan volt szép az élet!

Cudar világ, kedved szegte...

Terveidet keresztezve,

Félelemtől félelemig,

Körbevettek kétségeid...

A szíved várt, jobban lesz tán!?

Nem bírta ki, és meg - megàllt...

Csődöt mondott a tudomány,

Az idő ; pont, és elmúlás!?

mystykata; Szerettelek Téged gondban

Szép az esti kék,

Jöjj el,csöndes éj!

Lehajtja majd fejét...

Szerelme, a remény! 

Néz rá a kinti fény,

Aprócska tünemény,

A vállát, a kezét...

Érinti mint kedvesét.

Mysty kata : Az esti kék..

.Mysty Kata: Neked szedtem 

Gyűjtöttem sok vadvirágot,

Éjsötétben is világost..

Telve vele, legyen áldott...

Színesebb lett a világom.

Nem hervadt el, "Könyvben" lapul,

A versekben most is azúr,

Soha-soha ki nem fakul.

Azok máig a legszebbek,

Amit - mami, Neked szedtem!

Katáng, pitypang, búzavirág,

Kosaramba lapul mindjárt.

Domb oldalán virít sok száz...

Elviszem mind, Édesanyám!

Székfű, zsálya, borzaskata,

Földre hintem, oda, - Anya!

Azon futunk - Te meg én,

Anya s lánya - kettecskén!

Mysty Kata :

Neked szedtem...

Mysty Kata: 3xkék

Kék a színem,

itt a szívem!

Ne feledd el,

"nefelejcs-csel!"

Kék fenn az ég,

Vigyáz oly rég.

Lángod lettem,

nagy a kedvem!

Kék lesz a Nap...

mihamarabb,

Kékebb a Hold,

Lángra hajol.

Egyetlen kis ibolyaszál,

Erdő, mező téged csodáll!

Sose fakul ki a ruhád,

Tiéd legyen a nagyvilág!

Nézd csak, süt rád a napsugár,

Nézi arcod lágy mosolyát,

Issza lelked bájitalát,

Lépteidre is Ő vigyáz!

Virulj kicsi Amirácska,

Ballagj lassan óvodába,

Anya legszebb virágszála,

Szemed apró, ajkad hárfa.

MystyKata; Amirácska

Kék szemű eső esett,

Csepp cseppre frissiben,

Imigyen, amúgyan,

Kökényt fest, rajzolgat.

Kékfestő, megnyerő...

Égi lett a mező,

Kéklőn int domb, s a hegy,

Reménnyel telitett.

Kék napot, kék estét,

Képzelet hoz eléd,

Eltűnhet hirtelen,

Épp úgy , mint Édened!

MystyKata: Kék szemű eső

Végtelen a kék.

Határa az ég!

Légy boldog most!

Ez, ami fontos!

Talpraesett és

a mindenre kész!

Ez a Ráadás,

szinte álmodás,

De a valóság,

igy lesz "álomtárs"!

Kék lett fenn a Nap. 

Kék lett ó, végre!

El is tesszük majd, 

mindet a télre.

Mysty Kata : Végtelen a kék

Vérpiros fa az élet,

A női lélek ilyen..

Lenge kék  szenvedéllyel

Szerelmet szül az éjjel.

Vérpiros fán az Élet,

Nem más , mint női Lélek!

Lengőn, kék szenvedélyben

Szerelem szüli az éjben...

Vérpezsdítő a kényed,

Ó, Halhatatlan Lélek!

Térhódítás a vétked,

Hogy örökké éljek...

Lélekbalzsam, ami Szép, 

S bíborabb mint alkony-ég, 

Tüzet szórva szerteszét, 

éberebb vagy öröklét!

Mysty Kata: Vérpezsdítő

Mysty Kata

A csend a jó...

Bár igazán lehetnék

jó barátod, ki leckéz...

De korlátoz az Intés;

és a nemmel mindig kész.

Egyszerű, és csak Ember

lehessek, (a)ki szeret,

és viszonzásra érdemes,

ha sajgó lelke tele.

Csalódástól nem tartok,

magamra se haragszom.

Megfelelni bár nehéz,

A csend ehhez most elég!

Kéknek a zöld

Kéknek a zöld testvére,

Egygyökerű elvégre...

Összefolynak a színek,

Így még szebbek a rímek!?

Fénytől ragyog egyaránt,

Boldog annak a láttán,

Madár fütyül fa ágán,

Hűs lombja mint árnyék'vár...

Idébb-odébb fű az ágy,

Pihentető helyet ád.

Az életed gondold át,

Add magadat neki át!

MystyKata

Alkony-ruhában ízzik a lét,

Pipacs-fejekre hullik a nap,

Ünnep-ringató égi zenét

Játszik, hangra hang, hív a dallam..

Alkony ruháját festi be, még

halványan pislog,  elébed ér,

Pillant, feléledt a szembeszél,

Rásimul, szeretve így küllemét.

Mysty Kata

Alkony-ruhában

Lenge szél járkál,

Fütty ül az ajkán,

A világ baját

Megszokta-e már?

Csak a nap dúdol,

Kacagva ér útol...

Arcomra süti

Báját, mint sütit.

Mysty Kata: Szél, nap

Mindig levesz a lábamról.

Gyermeki lázam maradandó!

Azt érzem, hogy gyerek vagyok,

Elég egy kép, róla vallok!

Most is éppen apukámnak

Hálálkodom nem hiába,

Visszahozott a halálból,

A véréért most hálám szól!!!

Hálásan e napért,

Imádkozzunk azért,

Hogy egy új reggelen

Ismét csak így legyen...

Mystykata

Hálásan

Mysty Kata : Társad vagyok...

Társad vagyok, ki egyedül "Fél".

Társadul az ég rendelt melléd!

Soha sem fél, aki veled él,

Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred a Napja szép,

Soha nem hagyja el a remény,

Mint egy tündérmesés égi fény,

Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,

Fényesőként hullik, ettől kék...

Költeményt szülve és szép erényt,

Társunk lesz mindez, és mi Egész!

http://www.magyarparnasszus.hu/blog/tarsad-vagyok#comment-83937 és