Mysty Kata blogja

mystynekatika•  2020. szeptember 12. 12:33

Hol a határ?

Mondd mi a határ,

ha határtalan már...

a "még tenni akarás?!"

Mondd van -e határ,

ha a gonosz megszáll..

Hiába van, 'ki ellenáll!?

Az élet színpadán

vonul az ember-ár...

Gátat sem ismer!

Nincs határ!

- Hiába vonulás!

Semmibe szorulás!

Te, tétlen

meredve állsz,

- mire vársz,

- csodát!?

A csodálkozás

meddő szobrász!

Mondd, mi a határ?

Mondd van-e szabály...

Ember marad-e az ember...

csempész-e vagy vadász..

'ki most köztünk halász!?

Mondd mi a határ,

ha határtalan már

a tenni akarás?

De semmit se tehetsz,

mert ebben nincs határ!


(nyers..)mystyk

mystynekatika•  2020. szeptember 6. 13:44

Hold a fán

Fönn akadt a Hold a fán,

Jól érezte ott magát...

Keresték a csillagok,

Vajon hová bújhatott!?


A hold lassan baktatott,

Sötétben nem láthatott,

Csillagtalan égbolton

bújócskázik a vén Hold...


Móka, játék, kacagás,

A Föld tőlük mennyország...

A napkelte, s napnyugta,

Csak a holdat nyugtatja.


MystyKata; Hold a fán

Szép estét!


Nincs se Nap, se Hold..

Van sok, víg kobold!

Ha lesz telihold

Mind zenél, táncol..


Kialszik a fény,

Mégsem lesz sötét,

Tűztáncuk be szép!

Lángvirág az ég!


Nincs se nap, se éj,

Mióta elmentél,

Harang szól, regényt

Ír a messzeség!


Rólad peng a lant,

Rólunk szól Tavaszt!

Arany szólamán

Dícsér  óraszám...


MystyKata; Ha lesz telihold

mystynekatika•  2020. augusztus 20. 16:17

Szerettelek téged gondban

Léptem keres


Szívem remeg,

hazamegyek...

Gondolat visz,

Nem képzelet...

De köszönet ,

 Hála övez..

A ház öreg,

Engem kövez!

Haza, - megyek !

Léptem keres...

Nem vár senki,

Senki, senki.

Üres a hely.

Kín kesereg.

Fényt keresek,

Kínkeserves!

Fénybe emelt,

A Szeretet!

A szél zenél,

Hallgatom még...

Megnyugtató

Emlékezés.


Mysty Kata


Pipacsszívem érted dobbant...

Szerettelek Téged gondban.

Jóban-rosszban , együttlétben,

Párosan volt szép az élet!


Cudar világ, kedved szegte...

Terveidet keresztezve,

Félelemtől félelemig,

Körbevettek kétségeid...


A szíved várt, jobban lesz tán!?

Nem bírta ki, és meg - megàllt...

Csődöt mondott a tudomány,

Az idő ; pont, és elmúlás!?


mystykata; Szerettelek Téged gondban


Szép az esti kék,

Jöjj el,csöndes éj!


Lehajtja majd fejét...

Szerelme, a remény! 


Néz rá a kinti fény,

Aprócska tünemény,


A vállát, a kezét...

Érinti mint kedvesét.


Mysty kata : Az esti kék..


.Mysty Kata: Neked szedtem 


Gyűjtöttem sok vadvirágot,

Éjsötétben is világost..

Telve vele, legyen áldott...

Színesebb lett a világom.

Nem hervadt el, "Könyvben" lapul,

A versekben most is azúr,

Soha-soha ki nem fakul.

Azok máig a legszebbek,

Amit - mami, Neked szedtem!


Katáng, pitypang, búzavirág,

Kosaramba lapul mindjárt.

Domb oldalán virít sok száz...

Elviszem mind, Édesanyám!


Székfű, zsálya, borzaskata,

Földre hintem, oda, - Anya!

Azon futunk - Te meg én,

Anya s lánya - kettecskén!


Mysty Kata :

Neked szedtem...


Mysty Kata: 3xkék


Kék a színem,

itt a szívem!

Ne feledd el,

"nefelejcs-csel!"


Kék fenn az ég,

Vigyáz oly rég.

Lángod lettem,

nagy a kedvem!


Kék lesz a Nap...

mihamarabb,

Kékebb a Hold,

Lángra hajol.


Egyetlen kis ibolyaszál,

Erdő, mező téged csodáll!

Sose fakul ki a ruhád,

Tiéd legyen a nagyvilág!


Nézd csak, süt rád a napsugár,

Nézi arcod lágy mosolyát,

Issza lelked bájitalát,

Lépteidre is Ő vigyáz!


Virulj kicsi Amirácska,

Ballagj lassan óvodába,

Anya legszebb virágszála,

Szemed apró, ajkad hárfa.


MystyKata; Amirácska


Kék szemű eső esett,

Csepp cseppre frissiben,

Imigyen, amúgyan,

Kökényt fest, rajzolgat.


Kékfestő, megnyerő...

Égi lett a mező,

Kéklőn int domb, s a hegy,

Reménnyel telitett.


Kék napot, kék estét,

Képzelet hoz eléd,

Eltűnhet hirtelen,

Épp úgy , mint Édened!


MystyKata: Kék szemű eső


Végtelen a kék.

Határa az ég!

Légy boldog most!

Ez, ami fontos!

Talpraesett és

a mindenre kész!

Ez a Ráadás,

szinte álmodás,

De a valóság,

igy lesz "álomtárs"!

Kék lett fenn a Nap. 

Kék lett ó, végre!

El is tesszük majd, 

mindet a télre.


Mysty Kata : Végtelen a kék

mystynekatika•  2020. július 1. 19:48

Vérpiros

Vérpiros fa az élet,

A női lélek ilyen..

Lenge kék  szenvedéllyel

Szerelmet szül az éjjel.


Vérpiros fán az Élet,

Nem más , mint női Lélek!

Lengőn, kék szenvedélyben

Szerelem szüli az éjben...


Vérpezsdítő a kényed,

Ó, Halhatatlan Lélek!

Térhódítás a vétked,

Hogy örökké éljek...


Lélekbalzsam, ami Szép, 

S bíborabb mint alkony-ég, 

Tüzet szórva szerteszét, 

éberebb vagy öröklét!


Mysty Kata: Vérpezsdítő


Mysty Kata

A csend a jó...

 

Bár igazán lehetnék

jó barátod, ki leckéz...

De korlátoz az Intés;

és a nemmel mindig kész.

 

Egyszerű, és csak Ember

lehessek, (a)ki szeret,

és viszonzásra érdemes,

ha sajgó lelke tele.

 

Csalódástól nem tartok,

magamra se haragszom.

Megfelelni bár nehéz,

A csend ehhez most elég!

mystynekatika•  2020. június 15. 20:09

Kéknek a zöld

Kéknek a zöld


Kéknek a zöld testvére,

Egygyökerű elvégre...

Összefolynak a színek,

Így még szebbek a rímek!?


Fénytől ragyog egyaránt,

Boldog annak a láttán,

Madár fütyül fa ágán,

Hűs lombja mint árnyék'vár...


Idébb-odébb fű az ágy,

Pihentető helyet ád.

Az életed gondold át,

Add magadat neki át!


MystyKata


Alkony-ruhában ízzik a lét,

Pipacs-fejekre hullik a nap,

Ünnep-ringató égi zenét

Játszik, hangra hang, hív a dallam..


Alkony ruháját festi be, még

halványan pislog,  elébed ér,

Pillant, feléledt a szembeszél,

Rásimul, szeretve így küllemét.


Mysty Kata

Alkony-ruhában


Lenge szél járkál,

Fütty ül az ajkán,

A világ baját

Megszokta-e már?


Csak a nap dúdol,

Kacagva ér útol...

Arcomra süti

Báját, mint sütit.


Mysty Kata: Szél, nap



Mindig levesz a lábamról.

Gyermeki lázam maradandó!

Azt érzem, hogy gyerek vagyok,

Elég egy kép, róla vallok!


Most is éppen apukámnak

Hálálkodom nem hiába,

Visszahozott a halálból,

A véréért most hálám szól!!!


Hálásan e napért,

Imádkozzunk azért,

Hogy egy új reggelen

Ismét csak így legyen...

Mystykata

Hálásan


Mysty Kata : Társad vagyok...


Társad vagyok, ki egyedül "Fél".

Társadul az ég rendelt melléd!

Soha sem fél, aki veled él,

Válladra hajtja le a fejét.


Ki veled ébred a Napja szép,

Soha nem hagyja el a remény,

Mint egy tündérmesés égi fény,

Virág a lényed, vétked a szél...


Csillagvirág szirom, nem kevés,

Fényesőként hullik, ettől kék...

Költeményt szülve és szép erényt,

Társunk lesz mindez, és mi Egész!


http://www.magyarparnasszus.hu/blog/tarsad-vagyok#comment-83937 és

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom