A szerencsében...

okeanus•  2016. november 24. 16:48

A szerencsében, hol mellém álltál,

lelkem menekült , mint madár, ha fel-

ha égre száll, sziszifuszi kövén

újra s újra verve emlékeimre,

s figyelve, mint guruló és oly nyugodt,

 

és szóljon, hogy szóljak, mint itthagyott

hisz kegyetlen árny nyom agyon, ahogyan 

némán éjidőn a fák árnyékukat, 

 

akkor indulok, neki a pusztulásnak

döngő lépésekkel, oly hangtalan

hiszen semmije, csak némasága van,

 

ezekkel, megkésett lépteimmel 

félálomban újuló törődéssel,

irtóztató folt és törődött csönd,

egy szálon és orr-csípve, mint a köd,

 

csak szólnék veled, körvonalakon,

kontúrokon, éles kövek között, 

fondorlaton, mint átkot súgó rokon 

lelki szónokon, - de fáradt vagyok, 

elemelkedni temetett hantokon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. november 25. 08:48

csak szólnék veled, körvonalakon,
kontúrokon, éles kövek között,
fondorlaton, mint átkot súgó rokon
lelki szónokon, -

...mindenki maga tudja, hogy képzelt lelki társra van e szüksége, vagy valódira, akinek a lelkét is szereti...

skary2016. november 25. 03:19

majd ha lesz kedved

kicsisara2016. november 24. 19:36

tetszett..

Bugatti3502016. november 24. 19:34

...izzadósan lehet a szerencsés szerencsétlenséget közölni.... Jó vers... nekem így jött elő a véleményem!:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom