okeanus blogja
Gyászokeanus• 2015. november 1. 06:39
Vég-sejlőn...
vég-sejlőn feladta lombját az este harca ,
és epedőn felosont a hold bárgyú arca, és az udvar némulása hangját betakarta;a létezés árulása, az éj akarása, amidőn lányka-arcát gyászlepelbe cibáltaaz ácsorgó kétség ragadozó birodalma...okeanus• 2015. október 28. 15:39
Rég-szellők...
rég-szellők ejtik a lombot könnyed kosárba,
mikor a hold epedőn arcát végleg gyűjtve;az udvarka némulásának hangján elmenőnkisírta az este a létezés árulását,és lányka-arcát lepelben tekerte a múló éj....okeanus• 2015. október 23. 10:28
jáspis, ha fenn ragyog....
jáspis, ha fenn ragyog,
nyílnak még illatok:
hogy gyöngy e világ
és verseid itt hagyod...
GYÖNGYVIRÁG
okeanus• 2015. szeptember 1. 06:55
ha ajtó nyikordul....
ha ajtó nyikordul, vasaló zúg, vagy épp csak ébredek
nem értem, hogy nem jössz, nem vasalsz és miért kelek,ha zaj van, vagy csak ricsaj s valaki életre csal,nem értem, hogy nem szólsz, nem nézel s miért nem nézhetek,s nem értem, hogy miért nem értem, s főleg hogy nem hiszemhogy ez így van, és hogy mindig így lesz ezután....okeanus• 2015. augusztus 16. 05:50
Haló neved...
Haló neved hallom halhatatlanul,
Ahogy fakuló avar lanyhán lehull,
Hajam fakul, borul már, alkunyul.
Repedt remény tört égen témfereg,
Amint volt - lettünk sötétben négerek,
Multunk morzsa; illón, esdve kéreget.