Vég-sejlőn...

okeanus•  2015. november 1. 06:39

vég-sejlőn feladta lombját az este harca ,

és epedőn felosont a hold bárgyú arca, 

és az udvar némulása hangját betakarta;

a létezés árulása, az éj akarása, 

amidőn lányka-arcát gyászlepelbe cibálta

az ácsorgó kétség ragadozó birodalma... 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. november 1. 12:17

Törölt hozzászólás.

okeanus2015. november 1. 10:35

@muca..: a gyászban a fokozott érzékenység és az önsajnálat a legerősebb,
az egyik sok mindenre fogékonnyá tehet, a másik eltorzít...

okeanus2015. november 1. 10:32

@skary: ízlés és nézőpont kérdése

skary2015. november 1. 09:55

nemisbárgyűahold :)

Törölt tag2015. november 1. 08:02

Törölt hozzászólás.