Mikor már...

Pera76•  2011. december 10. 21:33

Mikor már nem volt kapaszkodóm,

s a kinti sötétbe a benti belefájt,

s még rúgtam egyet szánalmas sorsomon,

én, ki csak eddig szöggel szórt fűbe járt,

-mi kiszaggatta lépteimből a reményt-

Te küldted hozzám Uram a fényt.

 

Mezítlábam tavaszba szalad.

Puha selyem az út, göröngyöt nem érzek,

nem hallom, de tudom igaz-jó szavad,

s nem tántorítanak vissza a félszek.

Ki Benned bízni tud, nem hagyod elesni.

(Szívben lakót nem kell keresni...)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762011. december 14. 11:36

Olyan egyszerű...

BakosErika2011. december 11. 07:07

Megérintett a versed Erika!
Gratulálok!

skary2011. december 11. 04:42

:)

Törölt tag2011. december 10. 23:56

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom