kifordultam

Volt egy úr, fesztivál szervező.
Kellt néki mindétig egy mező,
ahol ő hisztizett.
Hozott egy tiszt vizet,
zutty... Így lett azóta csendmező.

Volt egy úr, behozta divatba:
egyetlen igazát kirakta
az ablak-üvegre.
Nem számolt tümegre:
elvitték leánynak Irakba.

Volt egy úr, igazát szajkózta.
Mivel a faluban van posta,
arra járt egy igric:
 - Igazad semmid sincs!
Betűrte levélbe. Laposra.

Volt egy nő, költött ó verseket,
s melléjén hordta... az elveket.
Melle volt két tornyú,
micsoda dombormú:
elveit fogták  az emberek.

Volt egy úr, felettébb tudálék,
megunták tudását fiáék:
sok volt a szájpára,
ragtapaszt szájára...
alatta lehet, hogy dumál még.

Volt egy úr, tollak közt heverve
tartották melegen a lerbe'.
(Kis súllyal született.)
Feleség: Kegyedet
hagyták vón' odabé a lerbe'!

Volt egy úr, élete élvezet:
fogdosott lábakat, melleket.
A szoknyás nagyon szép,
de baj van... felettébb...
három a lábdarab. Hogy lehet?

Volt egy úr, úgy hítták: Darv Előd.
Nyomatott titkárnőt, könyvelőt,
ami volt rendelve.
(Nagydobra nem verte:
egyszer csak neki is szarva nőtt.)

Mariék ott jártak Felfuton,
osztoztak hat üveg vermuton,
Marika hasas lett.
- Jenő volt vagy Albert?
- Sokféle tejút folyt... nem tudom.

Bekecsen rég lagzi vala,
fenemód étkes az ara.
Dörrenés, csendszünet,
feszeng a testület:
- Mi zengett? - Az ara fara.

Ízletes desszert fő: a keskül.
Mellé jár öt pohár feles kűr,
s az ebéd számlakész:
Ali dől balra és
felmekeg, azaz épp bekecskül.