kifordultam

Egyszer volt egy cica, szőke,
egy kanos katica főzte.
Úgy hívták: Sir Herold,
hatalmas pettye volt -
nyers-e a pettye vagy főtt-e?

Volt egyszer egy cicmic, a szőke,
csuklóját célozta, belőtte
egy bogár - mily vadság:
kankatit megcsapták,
kinyiffant... tetkó lett belőle.

(Köszönet M.J.-nak :))

Alors, que jupette... Mi van a rokolya alatt...

Csillagom, érted a lábad elé hoznám az eget, meg
 minden porszemet összesepernék, óh, a Tejútról...
Ám te először hányd fel a retkes talpad az égre,
 nézzem meg: rokolyád mit rejt bévül, mi a jussom!


L'envie - A lencse

Antik váza nyakad,
ó, Szapphó szigetén mintázott
míves darab...
Nézem zilálva,
ahogy kék erek futnak le
karcsún a vállra
egy lencsés pettyig,
miből fityiszt mutat
pár hegyes éjszín szőrszál.

Une tête de cheval: Egy lófej

Óh, gyöngyöm, csokrétás mezei kincsem!
Balga szívecském merre tekintsen,
félvakon nézek, szemző van rajtam,
mert lovaginám  megharaptam,
mikor dombjára hajtatott gazdám.
Most nincs széna, se más takarmány...

Saj. ford.

Jeanne Le Pishalde: Des poèmes d' Odille

Kedves, ha meghívsz egy teára,
riszáld farod, míg kannádban izz' a víz,
mert a jó teának az az echte ára,
s hadd rengjen hozzá még a kis has is,
s a kebel dárdái, mint végítélet,
hadd célozzák be a vélt ellenséget.

A tea kész, melléje bableves dukál,
s e sok látványtól, bármerre osszuk: áll...
...megáll az ész, mily aljmeresztő látvány.
Keményítem vásznam, s te a puhításnál
- mielőtt az esőcseppeket lenyeled -
kis kacsóiddal hímezd a vizeket.

Aztán csapjunk a lovak közé, perditám,
és keressük ki, van-e más irány,
s mert lovacskám paripa, nem gebe,
s én mint hívő, a hátsó szentélybe be-
szoktam térni ájtatosan, szépen,
(s ha nem jár bősz tettemért aranyérem,
azt meglehetősen díjazom én kérem).
 De ha csupán a kaján szél integet,
teremjen hamvas barackú farrímeket,
kívánom őszintén, versembe, oda.
Mert vallom: a zöldteás bableves csoda.

(Saj. ford.)

jó méri ma kotyvaszt, s ha kacsint,
kerül rá bors, cukor, valamint
szederind, békatej,
csililáb és flanel-
lábasban kész is a palacsint.

sülne a palacsint, ha sülne,
ha méri hátsóján megülne...
jön-megy és odaég
a süti. atyaég!
mérike szája is letűrve.

Marie Marel termesztései. :)

absztrakt lesz mindegyik palacsint
egyszerre keverve valamint
erával fecsegve
szederrel keverve
méri ha telóra kikacsint

ha kéred kívánod teljesül
Gyopárka kedvére jelesül
megírjuk viccesen
a poén szétfreccsen
szerepbe kiskandúr belesül

erre járt egy napon kis inez
nem értett igazán semmihez
mindig csak cicázott
sokfelé iá-zott
szamárfül nőtt így a seg*gihez

képernyőmön vízibolhák
serege és hiszi, hol rág,
ott ibolya nő majd s fikusz.
áhh, csak jöjjön a havibusz,
mert ha nem: az cumi, bezony,
kilyukadt a gumi-szezon,
gondterhes lesz hazánk bele,
nem férünk majd lazán bele.
vesződni kell, jószagú ég,
nyáron duvad ránk a búék...
ide tápszer - mű - kell, s pelus,
mert a cicis prométheusz
technolitból. lefúj, s bök lesz,
fészberekben érte döglesz.

(köszi két múzsáknak. :) )