kékmagnolia (Perzsi.)

A busz. Már megint az Ikarus. Lassan araszol le TB középsőről,a suli megállójától Bánhida felé. Szokás szerint tömve van. A tűzoltóság épülete most  egy 2 szintes irodaház. Vörös dísztéglával kirakott utcai homlokzata már jól ismert egy régebbi álomból. Csak akkor a busz felfelé kapaszkodott. Akkor egy vizsgára kellett sietni. A suli környéke más volt mint a mai állapot. Körbefonta az erdő, a két darab földszintes rozzant épületet. A lépcsősor mállott volt és hiányos. Bent linóleum, és egyszerű ebédlő, ahol az írásbeli érettségi folyt. A másik épületben büfé rejtőzött, elég jól felszerelve. Presszókávé, szendvicsek, tea, sütemények. Drágán, mégis megengedhetően. 

S most, ma pedig lefelé araszol a busz. Tömve van. Már nem a régi fajta desing, ez már az új Ikarus.  Nem látom magam, de tudom, hogy rajta vagyok. A bánhidai kereszteződés előtt már látom hol vagyok. Az első ajtónál lévő lépcsőn ülök, mellettem az egyik általános iskolai osztálytársam áll. S ekkor felszáll egy alak. Arcát nem látni. Talpig feketében, fején kapucni, s úgy magasul felénk. Érzem, hogy ő a halál. Rossz érzés fut át rajtam. Ekkor nagyon lassan elindul. Be, a busz közepe felé. A busz lassan bekanyarodik  Bánhida felé. Nincs ott bal kéz felöl semmi, csak a régi, üres saroktelek, ahol ma benzinkút áll. A 80 -as évek elejei táj dominál. A busz megáll, leszállunk. A szembe levő üres földterület mellett haladunk el. Ott ma egy családi ház áll, étteremként működik. Felpillantok, s amit ébren meghökkentőnek találnék, álmomban nem. A világos égbolton egymás mellett 2 égitest áll. Jobbra a hold félkaréj állapotban, s karnyújtásnyira mellette a nap. A hold ezüstösen sárgásfehér, a nap sárga. A hold a fényesebb. Közben olyan érzés fog el, hogy a föld körül megszűnt a pajzs. Lent világos van, ha felnézek akkor is, mégis érzékelem a kinti sötétséget. Előveszem a mobilom, ami 80-ban még nem is létezett, és fotózom az égi jelenséget. A körülöttem állók instrukciókat adnak. Olyan szürreális minden.  Az égbolt a 2 bolygó körül halványlilává változik, beleolvadva a sárgá fényekbe. A telefon kijelzőjén  két házsor látszódik, amik az előbb nem voltak ott. Jobbról és balról is. Utcarészlet. Határozottan érzem, ezt nem először élem át. 

Felébredek. Reggel óta ennek az álomnak a hatása alatt vagyok. Nem először álmodtam ezt,  az az érzésem. Olyan valóságosnak tűnt ninden.Viszont az emlékeimben eddig nem szerepelt.

Cseng a telefon. A kijelző mutat egy számot: 72-es körzet. No, csak nem a barátnőm? Nem. Egy idegen női hang csicsereg idegesítően lelkes hangon. "Jó napot kívánok! XX Klári vagyok, az izémizé trend kapcsolattartója! Engedje meg, hogy felhívjam legújabb termékünkre a figyelmét! Önnek, mint törzsvásárlónak, most szuper, 50%kedvezmènnyel adjuk, postaköltséget átvállaljuk, 2 héten belül visszavesszük, ha nincs vele megelégedve! De arra még nem volt példa!"

Én: azt sem tudom milyen cég ez, amúgy meg sosem vásároltam önöktől, hogy vàltam törzsvásárlóvá? 

"Hát a rendszer ezt mutatja! Biztos nem vásárolt még nálunk?-s elkezdi sorolni, milyük van. Az egyiknél közbeszólok. Az az izületi kencefice, miket tartalmaz? Az az a sárga lötty? Igen, naugye, hogy vásárolt nálunk!-mondja diadalittasan. Nem ez volt a cég neve. Ó, hát akkor még nem, de azóta tulajdonos váltás történt, ezért más lett a nevünk! Használt a kivonat az izületeire? Nem, az egyik összetevőjére allergiás vagyok, még jobban bedurrant a kezelt terület.-mondon visszafogottan, pedig szívem szerint...

Iiigeen? -énekli zavart hangon, majd hirtelen felkiált!:mégsem a mi cégünk volt az, nincs is raktáron pár hete a termékből. Tavaly volt?-kérdezem sajnálkozó (galád) módon. Volt, kár, hogy nem akkor rendelt, a mienk biztosan jó áru. Tavaly rendeltem, mondtam halkan, miközben már kezdtem szégyellni, hogy szívatom. ( Igy jár, aki nem hiszi, hogy nem ismerem a cégét, "aki nem hiszi járjon utána" gondolatmenet után)

Végül is mindegy is, most másért hívtam. Van egy AA 100-as krémünk, ettől mindenki éveket fiatalodik, s ha most kettőt rendel, 3-at kap. Potom hatvanezerért. Azért ilyen olcsó,( 80 ezer lenne,), mert a törzsvásárlóinknak így szeretnénk megköszönni a hűségüket, s bízunk benne, hogy elégedettségüket írásba is adják online, ami cégünknek kiváló reklàm lesz. 

Nem vagyok törzsvásárló, sőt vásárló sem.-mondom még mindig higgadtan.

De higyje el, hogy az! Itt van a gépben!-csicsergi rendületlenül. 

Ekkor előbújik gonosz énem: ha megrendelem, és nem szépülök meg, nem fiatalodom, akkor mivel fognak kártalanítani? Visszafizetik a vételárat? A lelki sebeimet hogyan fogják begyógyítani? Fizetnek egy pszichológust? Ráadásul ha rákenem az arcomra, és ragyás leszek tőle, meg ráncos is, akkor fizetik a bőrgyógyászt/plasztikai sebészt is? Mert akkor megrendelem.-szóltam már kisse pikírt hangon, de válasz helyett  csak a búgó hangot hallottam...

Üdül a család. Egy furcsa vizű tóféle mellett. Nagyon meleg, égető meleg van, mégsem tanácsos bemenni a vízbe. Szinte fekete a tó tükre. A parton apró és nagyon szűk pléhkabinok vannak, a túlparton pedig ezüstszürkés levelű , láthatóan tikkadt fák.A kabinban teljesen feleslegesen egy apró ventillátor forog. Semmit nem hűt. A padlóra dobott matracokon törölközőkupacok magaslanak, rendezetlenül. Pár lépés csak az út a kabintól a tóig, de a kőkemény , világos színű föld forró, akár az izzó parázs. A leterített csíkos fürdőlepedőn kényelmetlen a fekvés. A szülők alig beszélnek, inkább a Sokol rádiót hallgatják elmerülten. Végül győz a hőség. A víz sűrű, fekete, nehéz benne mozogni. Olajos hatása van. Itt, így nem lehet úszni. Nem is baj, hisz úgysem tud úszni. Aztán képváltás. Minden majdnem ugyanaz, kivéve, hogy a pléhkabin  már nagyobb. A víz pedig továbbra is sötét, de már kristálytiszta. Olyan kékes-feketés, mégis átlátszó. Öbölféle, kifliformával.  És egy libegő hínárral. Utálja a hínárokat. Nem tud úszni, mégis úszik. Ezen meglepődik. S ekkor feltűnik mellette két, kisebb méretű cápa. Nem bántják. A parton állók pedig kiparancsolják a vízből. Meleg van, száraz, égető forróság.

2009

Van itt minden. Mint a búcsúban. Sztrájkocska, korlátozások,de az dögivel, vetítés, amin csak kínjában nevet az ember, infláció, kreált élelmiszerhiány, vízhiány, elszáradt termés, búzatábla,-erdő- élelmiszergyár égés, veszteglő tankerek, kiengedett laborszökevény, valóságot nyomokban tartalmazó média, ecetera, ecetera.

Egyik ismerősöm, aki természetjáró,  Erdészeti egyetemet végzett, már 4 éve leírta a tapasztalatait. Nincs bogár. Majdnem mind eltűnt az erdőkből. Annál több állat tetem van, számuk évről évre csak nő. Ha nincs fa, mert kivágják őket, s nincs új növendékfa sem, akkor nincs élet. Nem lesz élet. És emögött szándékosság van. Régóta kitervelt, elindított pusztító folyamat. Ezt nem észrevenni már nagyfokú vakság kell. A gyors egymásutánban meghozott, kiadott eszement, minden realitást nélkülöző határozatok is ezt.mutatják. 

"Színház az egész világ,

( részlet William Shekespeare :Ahogy tetszik című művéből. Fordította Szabó Lőrinc)

Az egyik szerep lehetne az aktív cselekvő. Nem Pató Pál módon.

"De ez nem az ő hibája,

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

Ej, ráérünk arra még!"

Csend van, viszonylagos csend. Néha berobban egy-egy durva zaj. Mentőautó, kukásautó, felhergelt kutyák, a ház előtt motrot berregtető tizenéves. A város zajai. Mégis, viszonylag csendes ma minden. Tegnap még csendesebb volt, úgy tűnt, itt nincs élet. Pedig van. Olyan belenyugszoménmármindenbe élet. A tikkasztó hőségbe, melyhez szinte csúfondárosan asszisztál a város fő tere. Az "igényesen" lebetonozott tere, mely most gőzerővel szórja szét a forróságot. Rá a hivatalokra, bevásarlóközpontra, a lakóházakra. Hiábavaló a tiltakozás, a megrendelő az "úr". Neki van, volt s lesz pénze. Ha beledöglötökisittbetonlesz a szlogenje. A régi , nem szép, de hasznos szökőkút is a múlté. Itt lehet szava mindenkinek, néha meg is hallgatják, csak épp senkit nem érdekel. Bealgásodott tó "díszeleg" a város központjában. Nem is olyan régen, az még természetvédelmi terület volt. Aztán a tábla eltűnt, a kihelyezett madáreledel automata is, s ide is bevette magát a beton. Kávézó formájában. A nádas pedig eltűnt, lakóival együtt. Helye mellett uj gumi futópálya nőtt ki. Mert a XXI. századi ember már nem tud/akar kitaposott földúton futni, biciklizni.  Időközönként felharsan a katasztrófavédelmisek láncfűrésze. Öregnek titulált  vagy feleslegesnek vélt fák sikoltanak fel ilyenkor. Kell a hely a búcsúnak nevezett közösségi eseményhez. A térdig érő kutyagumi , szeméthegyek már csak  keveseket zavar. Megszokták. Szankciók, törvények vannak, csak végrehajtó nincs. Fejlődik a város.... S egy időutazó 20 év múlva a város történetét kiolvashatja az időtálló betonkódexből.