kékmagnolia (Perzsi.)

Hol volt, hol nem volt...de volt. Átlátszó műanyag dobozban 2 db paradicsomom. Az egyik kicsit ütődött volt, hát kimetszettem a sérült részt, és visszatettem a dobozba. Jó lesz az a hétvégi paradicsomos-sajtos gombaszószba. Jó is lett volna, de szőrén szálán eltűnt. Volt, nincs. Ötször néztem át a hűtőt, nem leltem. Így hát sűrített paradicsommal készült el végül az ebéd.  Manók járnak a lakásban. Vagy a Bermuda háromszög áttette ide a székhelyét. 

Ebben a rohanó, idegbeteg világban jó érzés, hogy vannak még olyan emberek, akik figyelnek a másikra, és önzetlenül segítenek. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de köszönöm!

Mikor magam alatt vagyok, elég, ha arra gondolok, léteznek. És hálát adok értük.

A nőnappal kapcsolatosan mindenkinek más a véleménye. Van aki ünnepli, vagy ünnepelné, van aki nem. Ezen a napon ( is) megannyi magányos vagy egyedül élő nő szomorkodik, mert nincs kitől ajándékot kapjon. Akár csak egy jó szót, ölelést. Ha nyugdíjas, akkor már a munkahelyén sem számít, tisztelet a kivételnek. 

Nem tudom, illik e nőnek nőtől virágot, ajándékot kapni. Nekem furcsa. Pedig anno a munkahelyemen ez történt. Csak női dolgozók, összezárva, s akkor a szakszervezetis kiötlötte, na, ajándékosztás. Az ajándék megosztó volt. Volt aki harsányan nevetett, míg más vérig sértődött. Történt ugyanis, hogy gyertyatartót kaptunk. De nem akármilyet ám! Egy gyártósorról frissen lepattant, ízlést nélkülöző sakkészlet bábuinak tekerte le a fejét a szakszervezeti bizalmi, s ebbe nyomkodott bele egy vékony gyertyát. Olyan szülinapi tortára való gyertyát. A végeredmény leírhatatlan. Ugyanez a kreatív személy ezután éveken át leragadt a gyertyatartó ötletnél. Így kaptunk sószóróba beleállított vastagabb gyertyát is.( A só és borsszóró vastag, cirádás üvegből volt). De volt desszertestálba , fenyőágakra fektetett almába szúrt gyertya is, meg másféle is. Kb minden, amibe gyertyát lehetett belenyomkodni. Egy idő után már mi magunk adtunk ötleteket neki. Ebédidőben fennhangon beszélgettünk, hol, milyen ötletes gyertyatartót láttunk. De a leírás és a végeredmény sosem hasonlított egymásra. Végül, több év után, szó szerint felszólítottuk, ne merjen több "gyertyatartót" ránksózni. Szót fogadott. Abban az évben képeslapot kaptunk, egy darab  kis kőkemény szaloncukor kíséretében. 

Ej, azok a régi szép idők!

🙂

A visszatérő "vendég"

*

Vasárnap volt. Álmatlanság gyötört, ezért az ilyenkor bevált egyik időtöltésem választottam. Tévét néztem. Egy idő után feltűnt egy szokatlan hang. Madárcsicsegés. Hajnali 3 óra 20 perckor. Szürreális volt. A vízió dobozból nem jöhetett, ott épp autós üldözést mutattak. Levettem hát a hangot róla, s füleltem. Az ablakom előtt álló fa felöl jött a trilla. Moccani sem mertem, nehogy elijesszem a kis énekest. Bő negyedórán át hallgattam, majd már kénytelen voltam megmozdulni. El is szállt a pöttöm, s vitte magával az énekét is. Másnap hajnalban nem szólt madárdal. Ámde kedden, szintén 3 óra 20 perckor ismét rázendített. Majd ma hajnalban, kicsit késve, de ismét dalolt a madár. Dalolt, ebben a rendkívül szokatlan időpontban. Én pedig konstatáltam, hogy nemcsak megöregedtem, hanem szentimentális is lettem. Mert titkon vártam a madarat, aki jött is, zenélt is. Hiszem, hogy nekem szólt a dala.

A fütty, az az édes fütty, 

a szívem megolvasztotta,

s mostmár bármerre is zenél,

az üzenete egy belém ültetett csoda.

*

1971 telén a gyermekorvosi rendelőben várakoztunk anyuval. Injekcióra vártam. ( várt a fene) Előtte bent voltunk a dokinál, ő írta fel, de a nővérre várni kellett, dolga volt. Végre bejutottunk, fecskendő+tű elő, ampulla felszív, és durr!-bele a combomba.( kösz!) Kimentünk a váróba öltözni. Bár 2 tömbnyire laktunk a rendelőtől, jóanyám beöltöztetett, mint egy eszkimót. Ez volt a szerencsém. A váróban beletuszkolt az oly annyira utált kis rózsaszínű bundácskámba, már csak a sál hiányzott rólam. S ekkor vette anyám észre, hogy diónyi hólyagok vannak a nyakamon. Gyorsan bekopogott a dokihoz, aki azonnal megjutalmazott egy újabb szurival. Kiderült ugyanis, hogy az előzőleg beadott Tetran B -re allergiás vagyok, s jó hogy még ott a helyszínen kihólyagosodtam tőle. Az már csak külön bónusz volt, hogy az ellenanyag szuri tűjének a vége horgas volt, s mikor a doki ki akarta ráncigálni belőlem, a tű még el is törött.