kékmagnolia (Perzsi.)

A nőnappal kapcsolatosan mindenkinek más a véleménye. Van aki ünnepli, vagy ünnepelné, van aki nem. Ezen a napon ( is) megannyi magányos vagy egyedül élő nő szomorkodik, mert nincs kitől ajándékot kapjon. Akár csak egy jó szót, ölelést. Ha nyugdíjas, akkor már a munkahelyén sem számít, tisztelet a kivételnek. 

Nem tudom, illik e nőnek nőtől virágot, ajándékot kapni. Nekem furcsa. Pedig anno a munkahelyemen ez történt. Csak női dolgozók, összezárva, s akkor a szakszervezetis kiötlötte, na, ajándékosztás. Az ajándék megosztó volt. Volt aki harsányan nevetett, míg más vérig sértődött. Történt ugyanis, hogy gyertyatartót kaptunk. De nem akármilyet ám! Egy gyártósorról frissen lepattant, ízlést nélkülöző sakkészlet bábuinak tekerte le a fejét a szakszervezeti bizalmi, s ebbe nyomkodott bele egy vékony gyertyát. Olyan szülinapi tortára való gyertyát. A végeredmény leírhatatlan. Ugyanez a kreatív személy ezután éveken át leragadt a gyertyatartó ötletnél. Így kaptunk sószóróba beleállított vastagabb gyertyát is.( A só és borsszóró vastag, cirádás üvegből volt). De volt desszertestálba , fenyőágakra fektetett almába szúrt gyertya is, meg másféle is. Kb minden, amibe gyertyát lehetett belenyomkodni. Egy idő után már mi magunk adtunk ötleteket neki. Ebédidőben fennhangon beszélgettünk, hol, milyen ötletes gyertyatartót láttunk. De a leírás és a végeredmény sosem hasonlított egymásra. Végül, több év után, szó szerint felszólítottuk, ne merjen több "gyertyatartót" ránksózni. Szót fogadott. Abban az évben képeslapot kaptunk, egy darab  kis kőkemény szaloncukor kíséretében. 

Ej, azok a régi szép idők!

🙂

A visszatérő "vendég"

*

Vasárnap volt. Álmatlanság gyötört, ezért az ilyenkor bevált egyik időtöltésem választottam. Tévét néztem. Egy idő után feltűnt egy szokatlan hang. Madárcsicsegés. Hajnali 3 óra 20 perckor. Szürreális volt. A vízió dobozból nem jöhetett, ott épp autós üldözést mutattak. Levettem hát a hangot róla, s füleltem. Az ablakom előtt álló fa felöl jött a trilla. Moccani sem mertem, nehogy elijesszem a kis énekest. Bő negyedórán át hallgattam, majd már kénytelen voltam megmozdulni. El is szállt a pöttöm, s vitte magával az énekét is. Másnap hajnalban nem szólt madárdal. Ámde kedden, szintén 3 óra 20 perckor ismét rázendített. Majd ma hajnalban, kicsit késve, de ismét dalolt a madár. Dalolt, ebben a rendkívül szokatlan időpontban. Én pedig konstatáltam, hogy nemcsak megöregedtem, hanem szentimentális is lettem. Mert titkon vártam a madarat, aki jött is, zenélt is. Hiszem, hogy nekem szólt a dala.

A fütty, az az édes fütty, 

a szívem megolvasztotta,

s mostmár bármerre is zenél,

az üzenete egy belém ültetett csoda.

*

1971 telén a gyermekorvosi rendelőben várakoztunk anyuval. Injekcióra vártam. ( várt a fene) Előtte bent voltunk a dokinál, ő írta fel, de a nővérre várni kellett, dolga volt. Végre bejutottunk, fecskendő+tű elő, ampulla felszív, és durr!-bele a combomba.( kösz!) Kimentünk a váróba öltözni. Bár 2 tömbnyire laktunk a rendelőtől, jóanyám beöltöztetett, mint egy eszkimót. Ez volt a szerencsém. A váróban beletuszkolt az oly annyira utált kis rózsaszínű bundácskámba, már csak a sál hiányzott rólam. S ekkor vette anyám észre, hogy diónyi hólyagok vannak a nyakamon. Gyorsan bekopogott a dokihoz, aki azonnal megjutalmazott egy újabb szurival. Kiderült ugyanis, hogy az előzőleg beadott Tetran B -re allergiás vagyok, s jó hogy még ott a helyszínen kihólyagosodtam tőle. Az már csak külön bónusz volt, hogy az ellenanyag szuri tűjének a vége horgas volt, s mikor a doki ki akarta ráncigálni belőlem, a tű még el is törött.

Furcsa  egy világban élünk. Szerintem mindenki érzi, de aki egyedül van, az talán még jobban. Közeledik a valaha volt legszebb ünnep. Kinek -kinek , ilyen-olyan. Sok idős, egyedül, a lakásába beszorulva, s jó ha van mit ennie és nem fázik. Más meg boltról boltra jár, habzsi-dőzsi van. Meg pazarlás. Bár ilyen pazarlóak lennének az emberek szeretet terén is!  Ez csak vágyálom. Pedig ha mindenki csak a családjának, barátainak mutatná, hogy szereti, az már jó dolog lenne. Mutatná, tettekkel. Mert a szavak sokszor üresek. A közösségi média felületét ellepik a Boldog Karácsonyt, Angyalok őrizzék álmod, ( nem halálesetkor), Szépséges, ajándékokkal teli ünnepeket kívánok, bőséges asztali áldást, ételcunamik, stb. Külsőségek. Mindenki másképp látja, de mindenki magából indul ki. Engem zavarnak a személytelen köszöntések, az egy tucat névvel együtt letudlak dolog, de elfogadom, hogy másnak ez opció. Viszont van ennél fájdalmasabb dolog is. Pl az, hogy akiknek "illene " tudnia a fontos dátumokat, azok rendre elfelejtik. Aztán Karácsonykor jön az üzenet: Boldog ünnepeket kívánok! Minek, miért?

Ennél többet érhet egy távoli ismerős privát üzenete is: gondolok rád!

Azt mondják, a szép szó használni szokott, ha vitás kérdések merülnek fel. Szerintem pedig az egyre romló közhangulat, stb alávágott a közmorálnak. Evek óta "szívok". Kb 5-6 éve meghalt a felettem lakó. Az örökösei kiádják a lakást. Olyanoknak, akik fittyet hánynak a szabályokra. Az előző albérlők valamilyen rokonságban álltak az elhunyttal. Feljogosítva érezték magukat a csendháborításra. Birtokvédelmi eljárást kellett ellenük benyújtanom, mert a tevékenykedésük miatt kórházba kerültem. A mostani bérlők is rokonok, állítólag.( jó nagy család lehet, de gyanítom a NAV miatt lettek rokonok.) A lakás kívülről lepusztult, már a rendőrség is volt kint fényképezni. Él itt velük egy kamasz. Aki tavaly  tavasszal vett egy segédmotrot. Azóta itt berregteti az ablakom alatt. Éjjel is. Ma hajnalban is. Dől be a benzingőz az ablakomon. Nem csukom be, mert akkor megsülök. Nyár van. Kértem szépen a fiatalt, a parkolóban állítsa le a motrot, ne az ablakom alatt. Válaszul rámutatott a másik két itt parkoló motorra. Na ja, de azokat a tulajdonosaik a parkolóban állítják le, s úgy tolják be a lépcsőház elé, vagy még a parkolóban leveszik róla a gyújtást, s csendben begurulnak a ház elé. Nos,  mióta szóltam, a srác meg jobban belehúzott, már néha direkt megáll éjjel az ablak alatt, s berregtet. Mint ma hajnalban. Erre keltem, a hirtelen hangos zajra. A szívem majd kiugrott a helyéről.Fuldoklom a benzingőztől. Jelenleg emiatt nem tudnék szépen kommunikálni vele, mert erős késztetést érzek arra, hogy jól fejbevágjam egy baseball ütővel. De azt nem szabad, ugye? Évek óta idióták laknak felettem. Pedig régen milyen jó közösség volt itt...

Ui: Ti hogy oldanátok meg a kialakult helyzetet?