kékmagnolia (Perzsi.)

Perzsi.•  2024. június 7. 11:24

Egyszer volt

Hol nem volt,

az óperenciás tengeren innen,

ha akarom, s akarom, el kell hinnem,

hogy az álarcok lehullanak a porba,

beállhatsz egy bizonyos sorba,

de vigyázz, ha varázstükröt veszel,

esetleg megmutatja, másokkal mit teszel...


*Anno az állatkertben volt egy  elvarázsolt kastély, s ott vicces tükrök, melyeken jót derültünk. Mára az a tükör mutatja egyesek valódi arcát.


Perzsi.•  2024. június 6. 12:27

Amikor a fagyi visszanyal

Vannak az életben vicces pillanatok. Telefonon hív az egyik csemetém. Beszélgetünk, azaz beszélgetnénk, de a 6 éves unokám bele-beleordít a csevejbe. Apja többször csendre inti. Majd az unoka macskát fürdetne, de megakadályozzák. Ebben az őrületben a kisebb unoka  békésen alussza délutáni álmát az emeleten. Egyszer csak a fiamnál elszakad a cérna: Mondd, én is ilyen eleven, szószátyár gyerek voltam? Nincs egy percnyi csendünk. 

Te? Á, dehogy fiam! Te nem voltál szószátyár, te azon is túltettél. Még álmodban is beszéltél. Nappal meg úgy kellett pár perc csendet kunyerálni. Folyton azt hallgattam: Anya, anya! Mikor apa hazaért, azt hittem kicsit szusszanhatok. De nem. Hiába mondtam, most mondd, hogy apa!-rámnéztél és vigyorogva közölted: De anya!-figyelj!

Úgyhogy fiam, egy szót ne szólj...

Jó, de a nálunk a gyerek hétköznap este és hétvégén egész nap csak azt mondja:apa! 

Én:Miért, mit mondjon?

Fiam:Hát azt, hogy anya!

Én: Nem buta az a gyerek!-mondtam neki vigyorogva, nem kis "kárörömmel".🙂

Ekkor az unoka a háttérben teli torokból énekelni kezdett, mire az apja esdekelni kezdett pár perc csendért.🙂



Perzsi.•  2024. június 3. 12:59

Szaporodunk. Szaporodjunk?

Net:" x: Ráférne a mai fiatalokra a sorkötelezettség. Jómodort, fegyelmet tanulnának."

Y: A szülő felelőssége, feladata a nevelés, nem a hadseregé.


Röhögő jeles reakciós profilképe egy grafika. Grafika egy állapotos kismamáról.

Perzsi.•  2024. május 29. 10:42

A Föld, ahol élünk

Ide köt a lét.

Vajon mit remélt,

hisz máshol sosem zenélt,

esetleg szavalt valamit,

de lehet, csak prózát írt,

arról, amiről már annyian előtte,

a mindenségről vagy a semmiről,

felöltve,

s ha egyszer kiszabadul innen,

rájön, hogy a legnagyobb kincs a nincsen.


A farm, ahol élünk című sorozatot nézve ihletődtem meg. (Létezik ilyen szó?)

 

Éltek, kuporgattak, s hatalmas öröm volt, ha volt annyi pénzük, hogy valami haszontalan csecsebecsét vegyenek egymásnak, legyen az akár egy apró bross, citromos verbéna parfüm vagy egy új pipa. Végül mindig kiderült a legnagyobb kincs a nincs, ( tárgyilag), de az, hogy vannak egymásnak, élnek, szeretnek, az az igazi kincs. 


A ma embere meg nem ismeri fel, hogy többje van, mint amire szüksége van, de ez a több egyben kevesebb is.







Perzsi.•  2024. május 8. 12:54

Vakfoltjaim

Hétfőn láttam egy magyar filmet: Félálom( 1991)

Hogyan kerülhette el eddig a figyelmemet? Valószínűleg egyszer vetítette anno a tv, aztán elsüllyesztették. Talán már akkor is takargatták, mi folyik az Állami intézetekben a gyerekekkel. Mostanában a sorozatos botrányok niatt "divattá" lett e téma. Mindegy, ha negatív, csak nézzék, borzongjanak, pénzt profitáljon belőle a rendszer. Mégis örülök a filmnek. Nem a szomorú aktualitása miatt, nem a történések miatt. A rendezői, színészi és háttérmunkák miatt. Szerintem kuriózum ez a film. A gyermekszínészek kiválóak, akkor is, ha alig pár filmben szerepeltek. Talán szerencséjükre. A szereplőgárdát átnézvén jöttem rá, hogy bőven van még olyan film, könyv, de zene is, ami nekem vakfolt. Pl e film egyik betétdala is, pedig Presser Gábor a zeneszerző. S én vagy más dimenzióból kerültem ide, vagy nem tudom miért, de nem hallottam még e zenét. Nem is értem, ez hogyan történt meg.

Figyelem!: A film műfaja dráma, link az első hsz-ben.