kékmagnolia (Perzsi.)

Üdül a család. Egy furcsa vizű tóféle mellett. Nagyon meleg, égető meleg van, mégsem tanácsos bemenni a vízbe. Szinte fekete a tó tükre. A parton apró és nagyon szűk pléhkabinok vannak, a túlparton pedig ezüstszürkés levelű , láthatóan tikkadt fák.A kabinban teljesen feleslegesen egy apró ventillátor forog. Semmit nem hűt. A padlóra dobott matracokon törölközőkupacok magaslanak, rendezetlenül. Pár lépés csak az út a kabintól a tóig, de a kőkemény , világos színű föld forró, akár az izzó parázs. A leterített csíkos fürdőlepedőn kényelmetlen a fekvés. A szülők alig beszélnek, inkább a Sokol rádiót hallgatják elmerülten. Végül győz a hőség. A víz sűrű, fekete, nehéz benne mozogni. Olajos hatása van. Itt, így nem lehet úszni. Nem is baj, hisz úgysem tud úszni. Aztán képváltás. Minden majdnem ugyanaz, kivéve, hogy a pléhkabin  már nagyobb. A víz pedig továbbra is sötét, de már kristálytiszta. Olyan kékes-feketés, mégis átlátszó. Öbölféle, kifliformával.  És egy libegő hínárral. Utálja a hínárokat. Nem tud úszni, mégis úszik. Ezen meglepődik. S ekkor feltűnik mellette két, kisebb méretű cápa. Nem bántják. A parton állók pedig kiparancsolják a vízből. Meleg van, száraz, égető forróság.

2009

Van itt minden. Mint a búcsúban. Sztrájkocska, korlátozások,de az dögivel, vetítés, amin csak kínjában nevet az ember, infláció, kreált élelmiszerhiány, vízhiány, elszáradt termés, búzatábla,-erdő- élelmiszergyár égés, veszteglő tankerek, kiengedett laborszökevény, valóságot nyomokban tartalmazó média, ecetera, ecetera.

Egyik ismerősöm, aki természetjáró,  Erdészeti egyetemet végzett, már 4 éve leírta a tapasztalatait. Nincs bogár. Majdnem mind eltűnt az erdőkből. Annál több állat tetem van, számuk évről évre csak nő. Ha nincs fa, mert kivágják őket, s nincs új növendékfa sem, akkor nincs élet. Nem lesz élet. És emögött szándékosság van. Régóta kitervelt, elindított pusztító folyamat. Ezt nem észrevenni már nagyfokú vakság kell. A gyors egymásutánban meghozott, kiadott eszement, minden realitást nélkülöző határozatok is ezt.mutatják. 

"Színház az egész világ,

( részlet William Shekespeare :Ahogy tetszik című művéből. Fordította Szabó Lőrinc)

Az egyik szerep lehetne az aktív cselekvő. Nem Pató Pál módon.

"De ez nem az ő hibája,

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

Ej, ráérünk arra még!"

Csend van, viszonylagos csend. Néha berobban egy-egy durva zaj. Mentőautó, kukásautó, felhergelt kutyák, a ház előtt motrot berregtető tizenéves. A város zajai. Mégis, viszonylag csendes ma minden. Tegnap még csendesebb volt, úgy tűnt, itt nincs élet. Pedig van. Olyan belenyugszoménmármindenbe élet. A tikkasztó hőségbe, melyhez szinte csúfondárosan asszisztál a város fő tere. Az "igényesen" lebetonozott tere, mely most gőzerővel szórja szét a forróságot. Rá a hivatalokra, bevásarlóközpontra, a lakóházakra. Hiábavaló a tiltakozás, a megrendelő az "úr". Neki van, volt s lesz pénze. Ha beledöglötökisittbetonlesz a szlogenje. A régi , nem szép, de hasznos szökőkút is a múlté. Itt lehet szava mindenkinek, néha meg is hallgatják, csak épp senkit nem érdekel. Bealgásodott tó "díszeleg" a város központjában. Nem is olyan régen, az még természetvédelmi terület volt. Aztán a tábla eltűnt, a kihelyezett madáreledel automata is, s ide is bevette magát a beton. Kávézó formájában. A nádas pedig eltűnt, lakóival együtt. Helye mellett uj gumi futópálya nőtt ki. Mert a XXI. századi ember már nem tud/akar kitaposott földúton futni, biciklizni.  Időközönként felharsan a katasztrófavédelmisek láncfűrésze. Öregnek titulált  vagy feleslegesnek vélt fák sikoltanak fel ilyenkor. Kell a hely a búcsúnak nevezett közösségi eseményhez. A térdig érő kutyagumi , szeméthegyek már csak  keveseket zavar. Megszokták. Szankciók, törvények vannak, csak végrehajtó nincs. Fejlődik a város.... S egy időutazó 20 év múlva a város történetét kiolvashatja az időtálló betonkódexből.

Homokba dugom a fejem. Még van 12 napom, hogy bediktáljam a villanyórám állását. Igaz, az utolsó számla alapján ez fölösleges, de úton útfélen azt olvasom, aki elmulasztja, póruljár. Na hiszen! És aki nem tud elmenni személyesen az irodába? A telefonjuk kikapcsolva, vagy nem veszik fel.Sok beteg és idős nem tud menni. A leginkább  kiszolgáltatottak. Átragadt rám a pánikhangulat. Amit egyesek tömeghisztériának hívnak. Kíváncsi vagyok, ők nem érintettek? Jön az ősz. Üres a kamra, az árak az egekben, a nyugdíj siralmas. Annál is siralmasabb. Tegnap láttam a neten: búboskemencében sült, búzalisztből készült, vadkovászos, 3 hónapig is elálló kenyér: 4000 ft/kg.

Kifakadtam...

Forog a föld, forgok hát én is.

Ledobnál? Kapaszkodok, csakazértis.

S ha bosszant a jelenlétem,

várj, míg idegeid felélem,

s kacagok hangosan a sorok felett,

mert fogalmam sincs, miért írom ezeket,

hisz fenköltet akartam írni a létről,

mindenről, mi szép, pl a zenéről,

mikor Leonard Cohen énekli a hallelujah-t,

úgy férkőzik be a szíveken át,

mint a nap aranyalmája a létbe,

s a hold ezüstalmája az éjbe,

s neked nincs más dolgod csak annyi,

hagyj élni, és írni, írni...