kékmagnolia (Perzsi.)

Van egy fórum: 3 szavas staféta. S olyan is van, ahol lehet folytatni egy történetet. Kár, hogy sokszor hónapokra, évekre leállnak. Most megpróbálom itt feléleszteni, oly módon, hogy:

-Folytasd a megadott 3 szóval a történetet, maximum 5 mondatban, ami lehet bővített mondat is! Kérlek olvasd el mit írtak a többiek, hogy a te 5 mondatod passzoló folytatás legyen, ne egy külön történet!

- Adj meg 3 új szót a folytatásod alján, aminek szerepelnie kell akövetkező  folytatásban, bárki is írja azt!

Az én történetem a fórumban íródott, és kezdésnek megfelel, ezt folytassátok, ha van kedvetek! Jó játékot kívánok!

{Klára sosem gondolta volna, hogy egy lengyel fiú ilyen furcsa körülmények között fog neki bókolni. Ott álltak egy neves étterem konyhájában, pacalt főzött neki a fiú, miközben az összetett gyomor működését taglalta csillogó szemekkel.A beállt csendben Klára erősen erőlködött, el ne nevesse magát, mikor is a fiú mosolyogva megszólalt: pont olyan szépen csillan meg a fény a hajadon, mint a pacalpörkölt tetején kicsapódott zsíron!}

új szavak:műgyanta, kapor, csengő

Hétfő van. Szerdai hétfő. A tűzhelyen melegszik a pár hete lefagyasztott pörkölt. Jó nagy adag, marad bőven holnapra is. Végre iciripicirit hűvösebb volt a hajnal, s tudtam valamennyit aludni. Elalvás előtt összegeztem a tegnapi estét. Vajon megalkuvó lettem, mert megnéztem a tévében a tüzijátékot? Először a városom 10 perces dirrdurrjait csodálhattam az ablakomból. Soha ilyen silány műsort nem élt meg még a város. 19 órától tucc -tucc zene, ami hálá égnek egy óra múlva kimúlt magától. Tán olvasták a sok felháborodott posztot. Majd zene nélküli némaság, s végül zene nélküli tüzijàték, nyúlfarknyi. Sebaj, megértem. A budapesti viszont szép volt. Igenis végig néztem. Ám a Most vagy soha című filmet kikerültem. Most akkor mi, ki vagyok én? A kérdés költői. Olvasgattam a netet, ahol emberek gyilkolják egymást, s ahol aki nem nézte a filmet  az hazaáruló ballibsi jelzőt kapott. Aki pedig nézte a tüzijátékot  az narancsos seggnyalóvá vált. 

Ezért most azon gondolkodom, hogy én mi vagyok? 

Bár szerintem aki ismeretlenül jelzőket aggat embertársára, gyűlölködik, fröcsög, az a "nem normális".

Azt mondják, aki nem halad a korral ( kórral),  az itt marad.

Szerintem a leginkább megalkuvó ember is kénytelen már látni, mennyire és milyen irányban változott meg a világ. Vannak akik védekeznének, tennének ellene, de a ( innentől -dög ) már úgy beszőtte a világunkat, mint pók a sarkot. Már nem tudjuk kikerülni, ránk van kényszerítve. Ahol pl nincs választási lehetőség, akár csak egy tv csomagot kiválasztani, ahol monopol helyzet van, ott kényszerítés van. Nap mint nap beszivárog mindenhova az Al, és az MI. Néhol még talán jól.is jöhetne, pl egészségügy egyes területein. Na de pl miért kell verset iratni, zenét szereztetni vele? Mire megy ki a játék? Az emberi, hús vér írók között is "harc" folyik díjakért, elismerésért, lájkokért, mert ilyenné tették a világot akiknek erre volt késztetésük,( hogy megfuttassák őket), s ekkor még bekúszik az Al is. S a vége az lesz, az ember kiszorul. Innen is. Nem hiszitek? Az Al által generált képek már oly mértékben elterjedtek a neten, hogy egyre több ember nem tudja,( vagy nem is akarja, mert lusta vagy nemtörődöm) megkülönböztetni a valós képtől. Az egy dolog, hogy a hivatásos fotósok, a természetfotósok értékes munkája válik semmissé lassan , de biztosan... Ám mi van, mi lesz velünk? Ennyire nem számít már az, ami emberi? Ami természetes és valós? Miért kell nekünk a mű, a hamis?

Múltkor a Sissi trilógia( Romy Schneider) első részénel vettem észre, hogy a film végén , mikor Sissi és családja a hajójukon hömpölyögnek lefelé a folyón, a part menti várat,( eredeti verziójában több várat mutattak), nos teljesen más vár került a filmbe. Ha nem láttam ötvenszer ezt a filmet, akkor egyszer sem, persze, hogy feltűnt. Visszanéztem a neten, s már ott is nyoma tűnt az eredeti verziónak. Bevallom, azt hittem,hogy más dimenzióba csöppentem. De aztán az Al kimutatta a foga fehérjét. Ma néztem A farm ahol élünk sorozat Felejthetetlen karácsony című epizódját. Annyiszor láttam már, hogy kívülről fújom. Mikor Edwards átnyújt két pléhbögrét a lányoknak , azok megköszönik, s Laura felkiált: most már nekünk is van csuprunk! Igen, csuprunk. Mindig furcsállottam, már gyerekként is, hogy miért csupornak hívja a bögrét? Ma vetítette a Viasat 2 adó ezt a részt. Ezredjére is megnéztem. S íme, ma: megkapják a bögrét, s Mary(!) felkiált: de jó, most már nekünk is van bögrénk!

És hogy ez miért lényeges? Gyakorol az MI, az Al. Kicsiben kezdi, átír, átszerkeszt, ahogyan parancsba kapja, majd egyszer csak azt vesszük észre, átírta az életünket. Már most is többen dühöngenek, hogy ha beírják a nevüket a googleba, akkor az valótlan adatokat közöl róluk. Iskolai vegzettség, lakhely, dolgozat, minden át van írva, meg van változtatva. Emlékszem, jóapám, aki kütyümániás volt,( minden elektronikus és tudományos cucc érdekelte), mennyire oda meg vissza volt az első bunkófonjáért. Ő nevezte így. Egy böszömnagy készülékért. Mint egy kisbabát, úgy tette le maga mellé a kanapéra, s ha szólt , ha nem, többször a kezébe vette. 1994-ben. Aztán jöttek az újabb készülékek, de ő sosem nőtte ki a rajongását irántuk. "Veszélytelen" játekszer volt, nem úgy mint az Al. Az Al-t mi magunk, emberek tanítjuk. Már aki. Bár, mindenki. Tudtán és beleegyezésén kívül. Erre valók a kémprogramok, amiket észre sem veszünk. Lassan olyan szintre fejleszti magát, hogy lehetetlen lesz megkülönböztetni a valóságtól. Ígérték, ha valahol Al által generált cucc jelenik meg, ott azt fel kell tüntetni. Egy frászt tüntetik fel mindenhol. Szinte alig valahol. 

S egy sötét napon azt veszed észre, nem emberrel levelezel. Nem a húgoddal,  nem anyáddal, hanem az Al-al.Már ha észreveszed...

Punnyadok. Van pár dolog a fejemben amit le is írhatnék, de lusta vagyok. Meg amúgy is... ezek a novellák most a fantázia szüleményei, amit talán sokan agymenésnek tartanának. Ezidáig mikor írtam, kevésbé foglalkoztatott az, mit gondol rólam az olvasó. Most valamiért jobban. Talán ez az oka annak, hogy jóval ritkábban írok. Úgy tűnik, most fordítva működöm. A legtöbb ember  ahogyan idősödik, úgy dobja le magáról a béklyókat. Én meg most veszem fel?  Remélem, hogy csak átmeneti állapot ez. Szeretek ezen az oldalon olvasgatni. Sajnos kevés a próza, azokat jobban szeretem. Napi történésekből is kevés van, ezért is csillan fel a szemem, ha néha találok egyet.

Mai történés nálam:

Gondoltam meglepem magam egy finom ebéddel. Petrezselymes burgonya, fasírt, kovászos uborka.

Mikor elkészült, jött a feketeleves. Pedig nem terveztem levest is enni.

A petrezselymes burgonyának fura íze van. Mintha édeskés-avas íze lenne. Feltűnt ugyan, hogy nincs illata a petrezselyemnek, mikor aprítottam. A..i-s, bazi nagy műanyag dobozba fóliázott kis csokor petrezselyem,  arany áron. Ételt nem dobunk ki. Leszedem róla a műanyag petrezselymet, s megpróbálom a krumplit átsütni. A kovászos uborkát másfél napja tettem le/el. Löttyedt, mintha túlérett volna, a lé pedig fehér lepedékes. Pedig az üveg és az uborka tiszta volt. Igaz, a kaprot hozzá szintén az A..i-ban vettem, tuti az is vegyszeres, illata alig van. Kezd kikészülni, sőt már ki is készült a gyomrom a műkajáktól. A lelkemben pedig vihar dúl. 

Ugyanitt: Tanyára költöznék csendestársnak.( néha beszélek, akár egész nap, ha kell, ha nem)🙂

Amit nyújtani tudok: egészen jól internetezek, akár egész nap, de igény esetén tévézek is és zenét hallgatok. Alkalomadtán szoktam enni is. Kútvizet kb 45 éve ittam utoljára, s kb ugyanennyi éve ettem finom, egészséges tanyasi vagy falusi ételt is. Pedig szeretem.

Panasziroda, nem tudom hányadik fejezete.

Pörgetem-görgetem a közösségi oldalt. Úgy kell nekem. Ez a hülye rendszer úgy gondolja, ha valamire egyszer rákattintottam, akkor nosza, azt nyomatja orrba szájba. Ha elkezdek követni egy oldalt, akkor kizárólag azzal van tele a hírfolyamom. Ezt még tudom kezelni, hisz manuálisan rá tudok keresni arra, ami valóban érdekel. Na de... Ez az idióta bot pár hete azzal szórakoztat, hogy azoknak az ismerősöknek a mindennapi posztjait hozza fel, ráadásul tömkelegével, akiket sosem követtem, sőt korlátoztam. De ma! Ma azzal lepett meg, hogy egy szorult helyzetbe került ismerősöm legújabb játékszerét baszarintja a hírfolyamomba. Őgyönyörűsége puzzle alkalmazással készült képeit. Egymás után 50 darabot. Bár lehet, van több is, de eddig bírtam, aztán kiléptem. Tökéletes módszer a közösségi oldalról való leszoktatáshoz. Már amúgy is, napok óta nézegethetem más ebédjét, vacsoráját, s egy hölgy óránként posztolt hello augusztus, szép délutánt, csodás estét, holdfényes éjjelt, boldogságos éjfélt üt az óra, álmomban jobb oldalamról átfordultam a balra, jóreggelt kávéval, majd teával, szuper tízórait, fejtsük meg mit álmodtam, vajon a joghurt jó e a hajamra, stb poszjai sem idegkímélőek. Lassan rángatózni fogok. De inkább megátkozom voodoozom az fb-t, s egy ideig kerülöm. Hogyottfagyjálleaholvagytedögalgoritmus...