kékmagnolia (Perzsi.)

Perzsi.•  2024. március 23. 13:58

Fázom

Olyan szürke ez a szombat. Csend van, de ez nem az a jófajta csend. Ez az a mindjárt balhé lesz előjelű csend. Ha errefelé járna metró, most felülnék rá, s mennék egy kört, vagy kettőt. Moziznám az embereket. S esetleg ismeretséget is köthetnék egy másik utazóval. Jobb híján megnézek egy filmet, valami sci-fi félét, most ahhoz van hangulatom. Olyasmi félét, mint amit pár éve láttam. Egy orosz fantasy vagy mi. A címére nem emlékszem. Egy csapat férfit és nőt összezárnak egy stúdióba, ahol kérdéseket tesznek fel nekik, s életük pillanatait mutatják vetítőn. Majd, aki elbukja a választ, azt valami alagútfélén át kilövik valahova, s meghal. Egy maradhat életben, az pedig pénzt is kap. Mi lehet a címe? S tudtok e ajánlani valami hasonló lélektani drámát? Tudom, vicc, hogy a több millió film közül most képtelen vagyok választani. Lusta vagyok keresni, és írni is. Egy novellát 3 napja próbálok " papírra" vetni, de mintha valaki nem akarná...

Perzsi.•  2024. március 10. 12:55

Lassan már semmi sem normális

A világot kifordították a sarkaiból. A rosszat jónak tüntetik fel, a jót rossznak, a nemek felcserélődtek, átoperált "férfiak" indulnak nőknek meghirdetett szépségversenyeken. A "divat" is ehhez igazodik. Egyre több, genetikailag hímnemű parádézik a kifutón magassarkú csizmában, cipőben, csípősortban, melltartóban vagy haspólóban. Jó pénzért bármit!- lett a jelszó. Ezektől az emberektől óvakodom. A pénzért bármit emberektől. Közeleg a Húsvét, és a tv műsorkínálata tele van karácsonyi filmekkel. "Jó" szokás szerint. Évek óta ez a trendi, és ha összefüggést látok e tény és a mai elferdült világ között, konteósnak kiáltanak ki. 


Még szerencse, hogy a műfenyőm feldíszítve tettem el. Nehogy kilógjak a fura világ, fura emberei közül.A mai világban ez az új normális. 


Perzsi.•  2024. március 8. 12:07

Egy régi nőnap margójára

A nőnappal kapcsolatosan mindenkinek más a véleménye. Van aki ünnepli, vagy ünnepelné, van aki nem. Ezen a napon ( is) megannyi magányos vagy egyedül élő nő szomorkodik, mert nincs kitől ajándékot kapjon. Akár csak egy jó szót, ölelést. Ha nyugdíjas, akkor már a munkahelyén sem számít, tisztelet a kivételnek. 

Nem tudom, illik e nőnek nőtől virágot, ajándékot kapni. Nekem furcsa. Pedig anno a munkahelyemen ez történt. Csak női dolgozók, összezárva, s akkor a szakszervezetis kiötlötte, na, ajándékosztás. Az ajándék megosztó volt. Volt aki harsányan nevetett, míg más vérig sértődött. Történt ugyanis, hogy gyertyatartót kaptunk. De nem akármilyet ám! Egy gyártósorról frissen lepattant, ízlést nélkülöző sakkészlet bábuinak tekerte le a fejét a szakszervezeti bizalmi, s ebbe nyomkodott bele egy vékony gyertyát. Olyan szülinapi tortára való gyertyát. A végeredmény leírhatatlan. Ugyanez a kreatív személy ezután éveken át leragadt a gyertyatartó ötletnél. Így kaptunk sószóróba beleállított vastagabb gyertyát is.( A só és borsszóró vastag, cirádás üvegből volt). De volt desszertestálba , fenyőágakra fektetett almába szúrt gyertya is, meg másféle is. Kb minden, amibe gyertyát lehetett belenyomkodni. Egy idő után már mi magunk adtunk ötleteket neki. Ebédidőben fennhangon beszélgettünk, hol, milyen ötletes gyertyatartót láttunk. De a leírás és a végeredmény sosem hasonlított egymásra. Végül, több év után, szó szerint felszólítottuk, ne merjen több "gyertyatartót" ránksózni. Szót fogadott. Abban az évben képeslapot kaptunk, egy darab  kis kőkemény szaloncukor kíséretében. 

Ej, azok a régi szép idők!

🙂

Perzsi.•  2024. március 6. 11:35

A visszatérő vendég

A visszatérő "vendég"

*

Vasárnap volt. Álmatlanság gyötört, ezért az ilyenkor bevált egyik időtöltésem választottam. Tévét néztem. Egy idő után feltűnt egy szokatlan hang. Madárcsicsegés. Hajnali 3 óra 20 perckor. Szürreális volt. A vízió dobozból nem jöhetett, ott épp autós üldözést mutattak. Levettem hát a hangot róla, s füleltem. Az ablakom előtt álló fa felöl jött a trilla. Moccani sem mertem, nehogy elijesszem a kis énekest. Bő negyedórán át hallgattam, majd már kénytelen voltam megmozdulni. El is szállt a pöttöm, s vitte magával az énekét is. Másnap hajnalban nem szólt madárdal. Ámde kedden, szintén 3 óra 20 perckor ismét rázendített. Majd ma hajnalban, kicsit késve, de ismét dalolt a madár. Dalolt, ebben a rendkívül szokatlan időpontban. Én pedig konstatáltam, hogy nemcsak megöregedtem, hanem szentimentális is lettem. Mert titkon vártam a madarat, aki jött is, zenélt is. Hiszem, hogy nekem szólt a dala.


A fütty, az az édes fütty, 

a szívem megolvasztotta,

s mostmár bármerre is zenél,

az üzenete egy belém ültetett csoda.

*

Perzsi.•  2024. február 27. 19:43

"Szép" jövőkép

Kapcsolgattam a tv-t. RTL -Fókusz.

Csányi Vilmos etológus professzoŕ: kb 50 év múlva a kutyák, apró genetikai változtatás után, képesek lesznek beszélni.

Számomra félelmetes, hogy egy professzor ennek örvend. Egy fél órás, kutyákról szóló dokumentumfilm részleteit mutatták a tévében. Mind a professzor, mind a riportfilm riportere izgalmasnak, jónak, már -már szükségesnek tartja azt, hogy a kutyák beszéljenek. 

Miért van az, hogy az ember nevű lénynek nem jó a természet úgy, ahogyan van? Miért kell belerondítani, elrugaszkodni a valóságtól? Jóra vezet ez? A mai világban szinte minden torzul. Genetikai kísérletek, melyeknek már semmi és senki nem szab határt, gátat. 

Záróakkordként a riporter azt találta mondani:" Ahogyan az ember bánik a kutyájával, úgy bánik az emberekkel is".

Csak én hiszem, látom azt, hogy ez nem igaz? Sok, nagyon sok embertől hallom , olvasom azt, hogy a kutyáját jobban szereti, mint az embereket. És valószínűleg igazat mond. Van aki a saját hasán spórol, csak hogy a kutyája minőségi kajához juthasson. Vannak szülők, akik hagyják, hogy a kutyájuk belenyaljon a csecsemőjük szájába. Nem, nem arcon nyalja,( bár én azt sem díjazom),hanem bele a szájába. Nem egy, nem kettő, hanem sok videót láttam, látok, amin a kutya a gyerek szájában forgatja a nyelvét, egészen a manduláig. A baba fintorog, van amelyik sír, a szülő pedig videózza, némelyik röhög is mellé. Ritkán engedem meg magamnak azt, hogy minősítsek, de most megteszem. Barmok. De láttam olyan videót is, ahol egy kb 40-es nő nem csak tűri ezt a kutyájától, hanem még biztatja is rá. Kinyitja a száját, s boldogan vigyorog, hogy a kutyája lesmárolja. Emberek! Két külön faj! Oké, hogy szeretitek a kutyát, oké, hogy mented, ha bajban van, oké, hogy egyenrangúnak tartod magaddal. Magaddal, de ne helyezd minden ember elé! Mert ez így nem oké. Írom ezt úgy, hogy szeretem a kutyákat, de tudom és ismerem a határokat. Mikor még lett volna lehetőségem kutyát tartani, nem tettem, mert az én nézeteim szerint kutyának nincs helye tömblakásban. Kínzás. Nem az élettere. Főleg akkor nem, ha a gazdi elnegy dolgozni, 8-12 órára, és egyedül hagyja. Nem hiszitek? Majd elmondják nektek 50 év múlva, mikor kis genetikai változtatással már fognak tudni beszélni.


( Nem célom megsérteni azokat, akik tömblakásban tartanak kutyát, szimplán én azt tanultam, hogy nem az élettere)