kékmagnolia (Perzsi.)

"Megcsinálták"a házunk előtt a járdát. A végeredményt megpályáztathatnák a jóvanazúgy fórumon.  Évek óta egyre csak romlik az utak, járdák állapota a városomban. Azt hiszem tavaly történt, hogy a neten keringett kép az állapotokról. Egy személy,( sejtésem szerint egy párt egy tagja), figyelemfelkeltő módszert talált ki, mivel a városatyákat hidegen hagyták a panaszok. Menő manót rajzolt a titkos lovag a járdákra, a hepe-hupák mellé. A manó rámutatott a hupákra, s arca méltatlankodó volt. A lakosok pedig jobbnál jobb kommenteket zúdítottak a városatyákra. Gondolom ennek eredményeképp,( mivel felénk is volt manórajz), elkezdték felbontani a járdát, hogy új, térköves sétány legyen helyette. A munka elvégzését 2 hétben határozták meg. Akik nehezen mozognak,( sok itt az idős és a még idősebb, 80-90 évesek) azok most a lakásuk foglyai lettek. Tegnap azonban kimerészkedtem, muszáj volt. Ekkor ért a meglepetés, azóta sem térek magamhoz. A "szakemberek", olyat alkottak... Feltörték a régit. Aztán úgy, ahogyan puffant, betonoztak. Arra az alapra tették rá a járókövet, térkövet. Ennek eredményeképpen a lépcsőházunkból kivezető 2 db lépcsőfok alsó foka eltűnt. Egy szintbe hozták a barbárok a térkövet az alsó lépcső szintjével. Esztétikailag is ocsmány, és mivel a kettő között van kb 2.5 cm magasságkülönbség, így balesetveszélyes is. Cserébe, a ház innenső végén a járdából hiányzik kb 10 méter, helyén a puszta törmelékes föld van. Nem idő hiányában nincs megcsinálva, a város többi pontján is ilyen a helyzet, írták a fórumon a lakók.Egyszerűen hiányzik mindenhonnan pár méter a járdából. Nálunk pont a lakásom alól. Az udvar felé így most kb 20 centivel magasabb a járda, tehát nincs szintben az udvarral, mint ahogyan eddig volt. Tegnap alig tudtam fellépni a járdára, s ez nem csak nekem fog gondot okozni. Bevallom, azóta is rosszul leszek, ha rágondolok, mit csináltak pancserkéék. A városvezetés nem fogja visszabontatni a kivitelezővel a járdát, mi lakók meg nem fogjuk tudni használni. Így kell ezt kérem, ma, a XXI.  században. Csak dőljön a lóvé.

Ez kb olyan, mintha a babgulyás tetejére nem petrezselyem zöldjét szórnék, hanem mákostésztát.

Múlt héten betértem egy ázsiai boltba. Itt van a házunk mellett. Többek között vettem narancslevet is. Két különböző márkájút is, lássuk melyik válik be. Az egyik hamar elfogyott. A másikból alig hiányzik. Édesszájú vagyok, de ez 3 korty után kifogott rajtam, olyan gej édes. Pedig rá van írva, hozzáadott cukor nélküli. Rögtön ez ragadta meg a figyelmemet, mikor levettem a polcról. De akkor miért ilyen édes?-kérdeztem magamtól, miután sokadjára sem bírtam 2 kortynál többet meginni belőle. Tegnap aztán jól körbeforgattam a palackot. Gondoltam, minden apró betűt elolvasok... na ja! 

Nem is volt apró a betű.-Vastag fekete felirat kürtöli világgá, hogy ez a finomság Pölöskei narancs  

SZÖRP! 🙂

Azt hiszem, ezt nem foghatom az öregségre...

Egy réges régi hétvégén, egy zsibvásáron jártam, Tatán. Lengyel piac volt a neve, közel a buszpályaudvarhoz. Éjjel esett, így a piacnak kijelölt helyen sártengerben evickéltünk. Nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz ott közlekedni, így igen megszenvedtem a babakocsi sárban való taszigálását. Lassan haladtam, ami egy zsibvásáron pont jó tempó. Egyszer csak látom, hogy egy Zsiguli tetején mindenféle műszaki bigyó van kiterítve, vevőre várva. Gondoltam, meglepem a férjem valami jó fogással, bár ma már nem értem, hogy is gondoltam ezt, hisz műszsaki analfabéta vagyok. Kérdezgetni röstelltem, hogy ez mi, no és ez?-így inkább mindent megfogtam, megforgattam, mintha értenék hozzá. Egyszer csak megláttam egy fekete kézi fegyvert, pisztolyt. Bár elítéltem már akkor is, hogy gyerekeknek fegyvert vesznek ajándékba, hogy aztán a játszótéren azzal rohangászva háborúsdit játsszanak, tudtam, hogy úgysem fogja tudni kikerülni a gyermekem e barbár szokást, így kézbevettem a lőfegyvert. Abban a pillanatban, ahogyan felemeltem, megfagyott az ereimben a vér. A fegyvernek súlya volt! Mitöbb, fémes volt a tapintása! A másodperc törtrésze alatt jutott el a tudatomig, hogy egy igazi pisztoly van a kezemben, nem pedig egy műanyag játék, mint aminek hittem első pillantásra. Mint akinek égeti a markát,( égette is), úgy dobtam le. Nagyot koppant, s az árus, aki addig egy másik vevőjelölttel beszélgetett, odakapta a fejét. Ennél kínosabb már nem is lehetett volna a helyzet. Azt vizsgálgatta, megsérült -e a Zsiguli fényezése? Mint akit puskából lőttek ki,( no hisz!), úgy csörtettem el onnan. Mit nekem sártenger, babakocsi! Ha kell a nyakamba veszem, csak el onnan! Jó pár méter menekülés után kifulladva álltam meg. Ó, hogy az a!-vágott belém a felismerés. Rajta van a fegyveren az ujjlenyomatom! Mi van ha valaki használja, aztán engem zsuppolnak be? Teljes pánikban buszoztam haza, kifáradva, kimerülve. Napokig álmatlanul forgolódtam. Ismerőseim, mikor meséltem a "kalandomról", azt mondták, csak álmodtam. Vagy csak  túl sok krimit néztem. 

Azóta sem szerettem meg a fegyvereket.

Sziasztok!

Bevallom, nem kedvelem az ikonokat. Személytelenek, s a kommunikáció gyilkosai. Sokan írott beszéd helyett alkalmazzák. 

A héten kaptam egy ikont a messengeremen. Egy kényes témát hoztam fel, s egy (szerintem) oda nem illő ikont kaptam egy olyan személytől , aki úgymond "elöljáró". Elképedtem. A téma, amit megosztottam , az a halál előszobája, a jel, amit kaptam rá, egy farsangi sipkás, sípfújó fej.🥳 kb ez, csak a sipka a másik oldalon áll, s a síp sárgas az is az ellenkező oldalon áll. 

Tőletek kérdezem, mit jelent ez az emoji? 

A test a lélek börtöne.

Míg egészséges a test, vagy nem vergődik fájdalmak között, addig a lélek elvan benne. Néha még élvezi is e porhüvely "páncélját". De aztán, mikor elhasználódott a test, menekülne a lélek.Mikor már hiába kap parancsot a lélektől a test,  nem engedelmeskedik. Mert nem tud. Menekülne, de marad, mert "el van rendeltetve"

És ekkor a test már börtön.