kékmagnolia (Perzsi.)

Mindenki változik. Akár egyik pillanatról a másikra is. Szoktam figyelni magam, mikor mit, miért és hogyan. Néha rá is jövök, mi okoz bennem változást, de többnyire nem tudom. Hajnalban, ahogyan kapcsolgattam az adók között, ráleltem egy régi sorozatra. Sosem kedveltem. Máig sem, de... És itt jön a de. Rezignáltan néztem, és akkor felcsendült egy zene. ( link az első hsz-ben)

És ez a zene sírásra késztetett. Kedvelem én a country zenét, de jobbára az ilyen lírai hangvételűeket csak.

Előtte pár órával pedig a Nagyfater elszabadul cimű filmet néztem végig, ( de minek?), és ott is találtam egy kincset, mármint dalt a film elején.( ravatalozóhoz menet) Véletlenek pedig nincsenek!-mondja a fáma. Hiszem, hogy így van. Két nem szeretem film rejtett olyan dalokat, amik viszont mintha hozzám szólnának.

Hol volt, hol nem volt...de volt. Átlátszó műanyag dobozban 2 db paradicsomom. Az egyik kicsit ütődött volt, hát kimetszettem a sérült részt, és visszatettem a dobozba. Jó lesz az a hétvégi paradicsomos-sajtos gombaszószba. Jó is lett volna, de szőrén szálán eltűnt. Volt, nincs. Ötször néztem át a hűtőt, nem leltem. Így hát sűrített paradicsommal készült el végül az ebéd.  Manók járnak a lakásban. Vagy a Bermuda háromszög áttette ide a székhelyét. 

A sütésre. Általában akkor sikerülnek a sütijeim, ha csak úgy kedvtelésből csinálom. Ha megrendelésre, akkor ritkán lesz kiváló. Most egy sütőtökkrémes pitét ötlöttem ki. A krém alapja vaníliapuding, de lehetne karamellás is. Ehhez jön majd a sült sütőtök, a fahéj, némi őrölt szegfűszeg, cukor és citromhéj, meg fél citrom leve, és pici vaj, jó habosra kikeverve. Naná, hogy a puding nem sűrűsödött be. Jártam már így máskor is. Most tettem bele étkezési keményítőt.( pedig szívem szerint cementtel dúsítottam volna, de az nem javallott emberi fogyasztásra) Egyszerűen nem értem. Mintha az a nyamvadt süti tudná, hogy muszáj lenne sikerülnie. A pite tésztája szemre, állagra jó, de még csak most sül..Jól kibéleltem vele a tortaformát, az oldalán is, mert majd annak kell tartania a krémet. Azaz kellene, jobb esetben. Ha szétszottyad a krémtől, akkor kanalazzuk.  A tetején karamellabevonat lesz, az jó stabilizáló. 🙂

Csak addig ne essen szét, míg az unokám megcsodálja, s elfújja rajta a gyertyát.

Az élet olyan mint egy műkorcsolya világbajnokság. Van aki 10 pontot kap, mert kecsesen siklik a jégen, és a dupla Rittbergert lazán megugorja. Háromszor egymás után. Mindig talpra érkezik, sosem hasal el.  Könnyed, elegáns.  S vagyok én, aki korcsolyázni sem tud, nemhogy ugrani, siklani. Az elefánt előbb megy egy kört  a jégpályán mint én. Szólóban. Társas jégtáncnál pedig én lennék az, aki ráesik a partnerére, s belepaszírozza a jégbe. Nézem a kecseseket, miközben én a hepehupákon bukdácsolok, s ha esés közben valaki utánam nyúl, tuti leszakad rólam a rózsaszín tüll szoknyácska. Szóval nem megy nekem ez a korcsolyázás. 

( kíváncsi lennék a pontszámaimra)

Halloween

Agyfrász a köbön. Hogy miért? Az egy dolog, hogy ünnepnek titulálják. Az is egy dolog, hogy nem magyar, hisz a húsvét és a karácsony sem az. De hogy a régi ünnepeink a süllyesztő felé tartanak, miközben egy druida izéből meg divat lesz, az nonszensz. Net:kérdés:ki minek öltözik be ma? S alatta képek. Köztük egy 8 éves forma kislány, fekete szaggatott, rojtos ruhában, fekete sminkkel, rúzzsal miegyébbel. Egy 8 éves gyerek. " Gratulálok" a szülőknek. Azt hiszik ez játék. Pedig nem az. Túl a halloween valódi tartalmánál , ízlésromboló és perverz. Miért kell egy gyerek számára elfogadhatóvá, megszokottá tenni az ijesztő, sötét világot? A borzongást, a félelmet? Terápia, miszerint így majd nem fog annyira félni az ijesztőtől? De hisz zombik nincsenek. Csontvázak

 sem sétálnak az utcán, kaszával sem rohangál senki. Csak a horrorfilmekben, amit nem kellene engedni, hogy nézzen a gyerek. De nézi! Egy női csoportban tegnap futottam bele egy kérdés-kérésbe: ajánljatok horrorfilmeket, kiskamaszommal néznénk este izgi filmet.(10 évessel)

Ezek a szülők hol nőttek fel? Hol voltak a szüleik? Közben a húsvét, a busójárás, stb hagyományok meg lassan teljesen eltűnnek. Nem hiszem, hogy egy gyermeknek jobb érzés "véres" ruhákat magára ölteni, mint pl szépen hímzett kis ruhákat,ahogyan  anno tették azt  húsvétkor, főleg vidéken. Minden csak a nevelésen , és az ízlésformáláson múlik. Az biztos, nem várom azt a jövőt, ahol gyermekek zombinak öltözve járják az utcákat.