kékmagnolia (Perzsi.)
GondolatokJégtánc
Az élet olyan mint egy műkorcsolya világbajnokság. Van aki 10 pontot kap, mert kecsesen siklik a jégen, és a dupla Rittbergert lazán megugorja. Háromszor egymás után. Mindig talpra érkezik, sosem hasal el. Könnyed, elegáns. S vagyok én, aki korcsolyázni sem tud, nemhogy ugrani, siklani. Az elefánt előbb megy egy kört a jégpályán mint én. Szólóban. Társas jégtáncnál pedig én lennék az, aki ráesik a partnerére, s belepaszírozza a jégbe. Nézem a kecseseket, miközben én a hepehupákon bukdácsolok, s ha esés közben valaki utánam nyúl, tuti leszakad rólam a rózsaszín tüll szoknyácska. Szóval nem megy nekem ez a korcsolyázás.
( kíváncsi lennék a pontszámaimra)
Szerdai hétfő
Hétfő van. Szerdai hétfő. A tűzhelyen melegszik a pár hete lefagyasztott pörkölt. Jó nagy adag, marad bőven holnapra is. Végre iciripicirit hűvösebb volt a hajnal, s tudtam valamennyit aludni. Elalvás előtt összegeztem a tegnapi estét. Vajon megalkuvó lettem, mert megnéztem a tévében a tüzijátékot? Először a városom 10 perces dirrdurrjait csodálhattam az ablakomból. Soha ilyen silány műsort nem élt meg még a város. 19 órától tucc -tucc zene, ami hálá égnek egy óra múlva kimúlt magától. Tán olvasták a sok felháborodott posztot. Majd zene nélküli némaság, s végül zene nélküli tüzijàték, nyúlfarknyi. Sebaj, megértem. A budapesti viszont szép volt. Igenis végig néztem. Ám a Most vagy soha című filmet kikerültem. Most akkor mi, ki vagyok én? A kérdés költői. Olvasgattam a netet, ahol emberek gyilkolják egymást, s ahol aki nem nézte a filmet az hazaáruló ballibsi jelzőt kapott. Aki pedig nézte a tüzijátékot az narancsos seggnyalóvá vált.
Ezért most azon gondolkodom, hogy én mi vagyok?
Bár szerintem aki ismeretlenül jelzőket aggat embertársára, gyűlölködik, fröcsög, az a "nem normális".
Kissé rángatózom
Panasziroda, nem tudom hányadik fejezete.
Pörgetem-görgetem a közösségi oldalt. Úgy kell nekem. Ez a hülye rendszer úgy gondolja, ha valamire egyszer rákattintottam, akkor nosza, azt nyomatja orrba szájba. Ha elkezdek követni egy oldalt, akkor kizárólag azzal van tele a hírfolyamom. Ezt még tudom kezelni, hisz manuálisan rá tudok keresni arra, ami valóban érdekel. Na de... Ez az idióta bot pár hete azzal szórakoztat, hogy azoknak az ismerősöknek a mindennapi posztjait hozza fel, ráadásul tömkelegével, akiket sosem követtem, sőt korlátoztam. De ma! Ma azzal lepett meg, hogy egy szorult helyzetbe került ismerősöm legújabb játékszerét baszarintja a hírfolyamomba. Őgyönyörűsége puzzle alkalmazással készült képeit. Egymás után 50 darabot. Bár lehet, van több is, de eddig bírtam, aztán kiléptem. Tökéletes módszer a közösségi oldalról való leszoktatáshoz. Már amúgy is, napok óta nézegethetem más ebédjét, vacsoráját, s egy hölgy óránként posztolt hello augusztus, szép délutánt, csodás estét, holdfényes éjjelt, boldogságos éjfélt üt az óra, álmomban jobb oldalamról átfordultam a balra, jóreggelt kávéval, majd teával, szuper tízórait, fejtsük meg mit álmodtam, vajon a joghurt jó e a hajamra, stb poszjai sem idegkímélőek. Lassan rángatózni fogok. De inkább megátkozom voodoozom az fb-t, s egy ideig kerülöm. Hogyottfagyjálleaholvagytedögalgoritmus...
Szaporodunk. Szaporodjunk?
Net:" x: Ráférne a mai fiatalokra a sorkötelezettség. Jómodort, fegyelmet tanulnának."
Y: A szülő felelőssége, feladata a nevelés, nem a hadseregé.
Röhögő jeles reakciós profilképe egy grafika. Grafika egy állapotos kismamáról.
A Föld, ahol élünk
Ide köt a lét.
Vajon mit remélt,
hisz máshol sosem zenélt,
esetleg szavalt valamit,
de lehet, csak prózát írt,
arról, amiről már annyian előtte,
a mindenségről vagy a semmiről,
felöltve,
s ha egyszer kiszabadul innen,
rájön, hogy a legnagyobb kincs a nincsen.
A farm, ahol élünk című sorozatot nézve ihletődtem meg. (Létezik ilyen szó?)
Éltek, kuporgattak, s hatalmas öröm volt, ha volt annyi pénzük, hogy valami haszontalan csecsebecsét vegyenek egymásnak, legyen az akár egy apró bross, citromos verbéna parfüm vagy egy új pipa. Végül mindig kiderült a legnagyobb kincs a nincs, ( tárgyilag), de az, hogy vannak egymásnak, élnek, szeretnek, az az igazi kincs.
A ma embere meg nem ismeri fel, hogy többje van, mint amire szüksége van, de ez a több egyben kevesebb is.