kékmagnolia (Perzsi.)

A test a lélek börtöne.

Míg egészséges a test, vagy nem vergődik fájdalmak között, addig a lélek elvan benne. Néha még élvezi is e porhüvely "páncélját". De aztán, mikor elhasználódott a test, menekülne a lélek.Mikor már hiába kap parancsot a lélektől a test,  nem engedelmeskedik. Mert nem tud. Menekülne, de marad, mert "el van rendeltetve"

És ekkor a test már börtön.

Rohanunk a szakadék felé, avagy...

*

 Mindenki. Az is, aki azt hiszi, hogy nem. De sajnos igen, mert a tömeg magával rántja. Sétál gyanútlanul, azaz gyanúval a lelkében a saját kis útján, kikerüli a számára veszélyes helyzeteket, folyamatosan újratervez, s mégis... Megy, megy, s mikor a szakadékot kerülné ki, a gödörből, szakadékból kezek nyúlnak érte, s húzzák... le, magukhoz. Nehogy megmeneküljön. Mégis, hogyan merészelne túlélni?!

Mi késztetett erre a gondolatmenetre?

Ma, mikor felmásztam az fb-re, egy hír fogadott a rendszertől, miszerint a Meta átállította az "írói" oldalam vállakozásról -Tartalomkészítőire  Az idegrendszerem rángatózni kezdett. Ok, a Meta nem az enyém, de milyen jogon dönti el a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül, hogy én ki/mi vagyok? Milyen jogon aggat rám címkét?

Persze azonnal visszaállítottam a fejlécnél az eredeti verziót,( szerencsére volt rá lehetőség), és a követőimnek jeleztem ezt. Megírtam, hogy nem szeretem a címkéket, a beskatulyázást, és kértem a megértésüket. Irritál, hogy szinte mindenki oldalán ott virít a digitális tartalomkészítői címke. Mint valami egyenbélyeg.Na itt vált igazán érdekessé a dolog. Rövid idő alatt 4 fővel kevesebb lett a követőim száma.( vagy 4 metaálprofil is követett) Ebből arra következtetek, vannak akik szeretnek sodródni az árral. Bárhova is sodorja őket az ár. Az ő dolguk. Én meg csendben figyelek továbbra is.

"Pedig én szeretlek". -mondta ő múltkor, majd ma jól belerúgott a lelkembe, önérzetembe.

Böngészgettem a facen lévő oldalam. Érik bennem a gondolat, hogy törlöm.  Nem a  profilom, hanem az oldalam. Igen ám, de nem találom a telefonos verziónál a törlés/felfüggesztés opciót. Sőt, a mentést sem, hogy előtte lementhessem az oda irkált dolgaim. Viszont mióta ezt leírtam, az a dög algoritmus napi minimum 20x odarángatna, mindenféle csalit bevet. Hogy hsz érkezett, hogy xy írt, hogy ez meg az a poszt milyen látogatott volt, stb. De ezek nem igazak. Egy haszna volt, az, hogy ma feldobott egy szonettet, amit régebben írtam. Olvasom a szonettet, és rácsodálkozom: jé, ezt én írtam?

****************

Az angyalok csodára várnak

*

Egészen beszédes a különös zaj,

melynek forrása hideg, halotti csend,

ó, itt annyiszor kapott szárnyra a jaj,

mely fülembe minduntalan visszacseng!

A fák levele mélybordó mint a bor,

s úgy lángol, mint a gyógyulásra kész seb,

az ősz palástján csodás ez a bíbor,

itt még a halál csókja is édesebb.

Holt lelkek bánatát pengi a lant,

a költő pennája érdes karcot ír,

hol emlékeket keresnek az árnyak.

Borostyánszőnyeg alatt búvó hant,

reá borulva egy édesanya sír,

s körben az angyalok csodára várnak.

2023.10.10

#szonett

#Perzsi.

Van egy rózsaszínű baseball ütőm. Peregne, mint Lúdas Matyi kezében a botja. Szórakozási lehetőségeim korlátozottak. Jobbára az a nyűves tv marad.Persze én döntöm el, mit nézek. A gond, a már mindenhova befurakodó reklám. Eddig a természetadóknál nem volt, vagy alig. De mára...

Váratlanul támad, bár manapság több adó is kiírja, reklámblokk következik. De csak a korbehatárolás miatt. Így van néha lehetőség némítani a készüléket. Csak félő, tönkremegy az a gomb. Vagy a készülék. Mert a reklám támad. 

fi.z , ib...gast. apran.....o,

Miklós!...

Parod....x, orbi., és társai. 7x,6x, 10x elismétlik a termék nevét, egymás után, mintha a nézők fogyatékosok lennének.A másikban pedig állnak egymással szemben és visítanak. Azt hiszik, így bevésődik a név. És igazuk van. Bevésődik, közben gyanítom 3x kap agyvérzést a néző, vagy a vérnyomása ugrik ki. Számos panasz érkezett már a reklámok miatt, és oda se neki, ugyanúgy folytatják. Mert a negatív reklám is reklám. Hiába írják egyre többen, köztük én is  hogy lehet a reklámozott termék bármilyen jó, az idióta reklámok miatt nem vásároljuk meg. Mégis, úgy látszik, van vevőjük. A beidomítottak. Akik már nem tiltakoznak, hogy hülyének nézik őket, akik már belefásultak abba, hogy szavukat hallassák, akiket elkapott a gépszíj. A népbutító reklámkiagyalók pedig röhögnek a markukba. Bennem pedig gyűlik a düh, a tehetetlenség érzése miatt. Ekkor gondolatban megpörgetem a rózsaszínű baseballütőt. Vagy az iberog..t reklám  létrejöttéért, és sugárzásáért, engedélyezéséért minden résztvevőjüknek szívből kívánom, ahányszor elhangzik a termék neve  annyiszor foss.k össze magukat, bokáig. Kétlem, hogy ez összejön, pedig megérdemelnék. Ritka aljas dolognak tartom a nézők zaklatását idióta reklámokkal. Persze látom én, hogy a tv műsorok már rég nem a kultúrát közvetítik , s látom azt is, hogy a tv nem azért van, hogy mi nézők kikapcsolódjunk. Azért van, hogy átmossák az agyunk. Ennek tudatában válogatom meg  hogy mely műsorokat nézem. De azok a rohadt reklámok mindenhova beférkőznek...