Lilából a sárgába.

A busz. Már megint az Ikarus. Lassan araszol le TB középsőről,a suli megállójától Bánhida felé. Szokás szerint tömve van. A tűzoltóság épülete most  egy 2 szintes irodaház. Vörös dísztéglával kirakott utcai homlokzata már jól ismert egy régebbi álomból. Csak akkor a busz felfelé kapaszkodott. Akkor egy vizsgára kellett sietni. A suli környéke más volt mint a mai állapot. Körbefonta az erdő, a két darab földszintes rozzant épületet. A lépcsősor mállott volt és hiányos. Bent linóleum, és egyszerű ebédlő, ahol az írásbeli érettségi folyt. A másik épületben büfé rejtőzött, elég jól felszerelve. Presszókávé, szendvicsek, tea, sütemények. Drágán, mégis megengedhetően. 

S most, ma pedig lefelé araszol a busz. Tömve van. Már nem a régi fajta desing, ez már az új Ikarus.  Nem látom magam, de tudom, hogy rajta vagyok. A bánhidai kereszteződés előtt már látom hol vagyok. Az első ajtónál lévő lépcsőn ülök, mellettem az egyik általános iskolai osztálytársam áll. S ekkor felszáll egy alak. Arcát nem látni. Talpig feketében, fején kapucni, s úgy magasul felénk. Érzem, hogy ő a halál. Rossz érzés fut át rajtam. Ekkor nagyon lassan elindul. Be, a busz közepe felé. A busz lassan bekanyarodik  Bánhida felé. Nincs ott bal kéz felöl semmi, csak a régi, üres saroktelek, ahol ma benzinkút áll. A 80 -as évek elejei táj dominál. A busz megáll, leszállunk. A szembe levő üres földterület mellett haladunk el. Ott ma egy családi ház áll, étteremként működik. Felpillantok, s amit ébren meghökkentőnek találnék, álmomban nem. A világos égbolton egymás mellett 2 égitest áll. Jobbra a hold félkaréj állapotban, s karnyújtásnyira mellette a nap. A hold ezüstösen sárgásfehér, a nap sárga. A hold a fényesebb. Közben olyan érzés fog el, hogy a föld körül megszűnt a pajzs. Lent világos van, ha felnézek akkor is, mégis érzékelem a kinti sötétséget. Előveszem a mobilom, ami 80-ban még nem is létezett, és fotózom az égi jelenséget. A körülöttem állók instrukciókat adnak. Olyan szürreális minden.  Az égbolt a 2 bolygó körül halványlilává változik, beleolvadva a sárgá fényekbe. A telefon kijelzőjén  két házsor látszódik, amik az előbb nem voltak ott. Jobbról és balról is. Utcarészlet. Határozottan érzem, ezt nem először élem át. 

Felébredek. Reggel óta ennek az álomnak a hatása alatt vagyok. Nem először álmodtam ezt,  az az érzésem. Olyan valóságosnak tűnt ninden.Viszont az emlékeimben eddig nem szerepelt.