kékmagnolia (Perzsi.)

A sütésre. Általában akkor sikerülnek a sütijeim, ha csak úgy kedvtelésből csinálom. Ha megrendelésre, akkor ritkán lesz kiváló. Most egy sütőtökkrémes pitét ötlöttem ki. A krém alapja vaníliapuding, de lehetne karamellás is. Ehhez jön majd a sült sütőtök, a fahéj, némi őrölt szegfűszeg, cukor és citromhéj, meg fél citrom leve, és pici vaj, jó habosra kikeverve. Naná, hogy a puding nem sűrűsödött be. Jártam már így máskor is. Most tettem bele étkezési keményítőt.( pedig szívem szerint cementtel dúsítottam volna, de az nem javallott emberi fogyasztásra) Egyszerűen nem értem. Mintha az a nyamvadt süti tudná, hogy muszáj lenne sikerülnie. A pite tésztája szemre, állagra jó, de még csak most sül..Jól kibéleltem vele a tortaformát, az oldalán is, mert majd annak kell tartania a krémet. Azaz kellene, jobb esetben. Ha szétszottyad a krémtől, akkor kanalazzuk.  A tetején karamellabevonat lesz, az jó stabilizáló. 🙂

Csak addig ne essen szét, míg az unokám megcsodálja, s elfújja rajta a gyertyát.

Azt mondják, aki nem halad a korral ( kórral),  az itt marad.

Szerintem a leginkább megalkuvó ember is kénytelen már látni, mennyire és milyen irányban változott meg a világ. Vannak akik védekeznének, tennének ellene, de a ( innentől -dög ) már úgy beszőtte a világunkat, mint pók a sarkot. Már nem tudjuk kikerülni, ránk van kényszerítve. Ahol pl nincs választási lehetőség, akár csak egy tv csomagot kiválasztani, ahol monopol helyzet van, ott kényszerítés van. Nap mint nap beszivárog mindenhova az Al, és az MI. Néhol még talán jól.is jöhetne, pl egészségügy egyes területein. Na de pl miért kell verset iratni, zenét szereztetni vele? Mire megy ki a játék? Az emberi, hús vér írók között is "harc" folyik díjakért, elismerésért, lájkokért, mert ilyenné tették a világot akiknek erre volt késztetésük,( hogy megfuttassák őket), s ekkor még bekúszik az Al is. S a vége az lesz, az ember kiszorul. Innen is. Nem hiszitek? Az Al által generált képek már oly mértékben elterjedtek a neten, hogy egyre több ember nem tudja,( vagy nem is akarja, mert lusta vagy nemtörődöm) megkülönböztetni a valós képtől. Az egy dolog, hogy a hivatásos fotósok, a természetfotósok értékes munkája válik semmissé lassan , de biztosan... Ám mi van, mi lesz velünk? Ennyire nem számít már az, ami emberi? Ami természetes és valós? Miért kell nekünk a mű, a hamis?

Múltkor a Sissi trilógia( Romy Schneider) első részénel vettem észre, hogy a film végén , mikor Sissi és családja a hajójukon hömpölyögnek lefelé a folyón, a part menti várat,( eredeti verziójában több várat mutattak), nos teljesen más vár került a filmbe. Ha nem láttam ötvenszer ezt a filmet, akkor egyszer sem, persze, hogy feltűnt. Visszanéztem a neten, s már ott is nyoma tűnt az eredeti verziónak. Bevallom, azt hittem,hogy más dimenzióba csöppentem. De aztán az Al kimutatta a foga fehérjét. Ma néztem A farm ahol élünk sorozat Felejthetetlen karácsony című epizódját. Annyiszor láttam már, hogy kívülről fújom. Mikor Edwards átnyújt két pléhbögrét a lányoknak , azok megköszönik, s Laura felkiált: most már nekünk is van csuprunk! Igen, csuprunk. Mindig furcsállottam, már gyerekként is, hogy miért csupornak hívja a bögrét? Ma vetítette a Viasat 2 adó ezt a részt. Ezredjére is megnéztem. S íme, ma: megkapják a bögrét, s Mary(!) felkiált: de jó, most már nekünk is van bögrénk!

És hogy ez miért lényeges? Gyakorol az MI, az Al. Kicsiben kezdi, átír, átszerkeszt, ahogyan parancsba kapja, majd egyszer csak azt vesszük észre, átírta az életünket. Már most is többen dühöngenek, hogy ha beírják a nevüket a googleba, akkor az valótlan adatokat közöl róluk. Iskolai vegzettség, lakhely, dolgozat, minden át van írva, meg van változtatva. Emlékszem, jóapám, aki kütyümániás volt,( minden elektronikus és tudományos cucc érdekelte), mennyire oda meg vissza volt az első bunkófonjáért. Ő nevezte így. Egy böszömnagy készülékért. Mint egy kisbabát, úgy tette le maga mellé a kanapéra, s ha szólt , ha nem, többször a kezébe vette. 1994-ben. Aztán jöttek az újabb készülékek, de ő sosem nőtte ki a rajongását irántuk. "Veszélytelen" játekszer volt, nem úgy mint az Al. Az Al-t mi magunk, emberek tanítjuk. Már aki. Bár, mindenki. Tudtán és beleegyezésén kívül. Erre valók a kémprogramok, amiket észre sem veszünk. Lassan olyan szintre fejleszti magát, hogy lehetetlen lesz megkülönböztetni a valóságtól. Ígérték, ha valahol Al által generált cucc jelenik meg, ott azt fel kell tüntetni. Egy frászt tüntetik fel mindenhol. Szinte alig valahol. 

S egy sötét napon azt veszed észre, nem emberrel levelezel. Nem a húgoddal,  nem anyáddal, hanem az Al-al.Már ha észreveszed...

Punnyadok. Van pár dolog a fejemben amit le is írhatnék, de lusta vagyok. Meg amúgy is... ezek a novellák most a fantázia szüleményei, amit talán sokan agymenésnek tartanának. Ezidáig mikor írtam, kevésbé foglalkoztatott az, mit gondol rólam az olvasó. Most valamiért jobban. Talán ez az oka annak, hogy jóval ritkábban írok. Úgy tűnik, most fordítva működöm. A legtöbb ember  ahogyan idősödik, úgy dobja le magáról a béklyókat. Én meg most veszem fel?  Remélem, hogy csak átmeneti állapot ez. Szeretek ezen az oldalon olvasgatni. Sajnos kevés a próza, azokat jobban szeretem. Napi történésekből is kevés van, ezért is csillan fel a szemem, ha néha találok egyet.

Mai történés nálam:

Gondoltam meglepem magam egy finom ebéddel. Petrezselymes burgonya, fasírt, kovászos uborka.

Mikor elkészült, jött a feketeleves. Pedig nem terveztem levest is enni.

A petrezselymes burgonyának fura íze van. Mintha édeskés-avas íze lenne. Feltűnt ugyan, hogy nincs illata a petrezselyemnek, mikor aprítottam. A..i-s, bazi nagy műanyag dobozba fóliázott kis csokor petrezselyem,  arany áron. Ételt nem dobunk ki. Leszedem róla a műanyag petrezselymet, s megpróbálom a krumplit átsütni. A kovászos uborkát másfél napja tettem le/el. Löttyedt, mintha túlérett volna, a lé pedig fehér lepedékes. Pedig az üveg és az uborka tiszta volt. Igaz, a kaprot hozzá szintén az A..i-ban vettem, tuti az is vegyszeres, illata alig van. Kezd kikészülni, sőt már ki is készült a gyomrom a műkajáktól. A lelkemben pedig vihar dúl. 

Ugyanitt: Tanyára költöznék csendestársnak.( néha beszélek, akár egész nap, ha kell, ha nem)🙂

Amit nyújtani tudok: egészen jól internetezek, akár egész nap, de igény esetén tévézek is és zenét hallgatok. Alkalomadtán szoktam enni is. Kútvizet kb 45 éve ittam utoljára, s kb ugyanennyi éve ettem finom, egészséges tanyasi vagy falusi ételt is. Pedig szeretem.

Kedves naplóm! 

Annyi tennivaló lenne a háztartásban, de az izületeim máshogy döntöttek. Már a reggel is furán indult. Kivánszorogtam a konyhába vízért, és kávéért. A kávé még előző estéről maradt. Jó az hidegen is, cukor nélkül is. Kis tejszín bele, oszt jóvanazúgy. Visszatérve a szobába letettem az éjjeliszekrényre. Reggeli "gyógy"bogyókat bekaptam, majd visszaszunyókáltam. Kb 1 órát hunytam, majd felkelvén ittam volna a kávémat, de üres volt a bögrém. Hol a kávém? Azóta is keresem, s emlékeimben kutatok. Kb 40 éve nem iszom keserűen a kávét. Jó ideje mézzel iszom. Pár hete napraforgómézzel. Ha megittam volna, a keserűsége a számban maradt volna, mert ma kihagytam a mézet. Nem akartam félálomban mézet csurgatni. Nem ittam meg, ez biztos. De a káve eltűnt, szőrén, szálán. 

Ebéd szerencsére van a fagyasztóban,nem kell kínlódni vele. Marad idő a netet böngészni, de szinte mindenhol csak az olimpia tarol. Azt hiszem, kivételesen bele fogok nézni, a délutáni női bokszmérkőzésbe. Kíváncsi vagyok,melyik győz. A mindentelfogadokmertezatrendi-sebajhaezzellegalizálomaztminemfair vagy a csakazértisnővagyokméghanemis.

Na de hova tűnt a kávém?

"Hogyan mondjam el neked",

Amit el lehet, lehet?

Hisz ha használnád a szemed, eszed,

Látnád is mit eléd tesznek,

Levágott fej, hupikék csávó(?)

Ja, hogy ez itt nem az ÁVO,

sokkal inkább egy transzgender borzalom,

Mit röhögve iránýit a sötét háttérhatalom,

s beszennyez mindent, mi érték volt vala,

na tudod mit kék csávó? Menjél magadnak haza!

...S míg zacsik lógnak vígan, szabadon,

eldöntheted, mi a sport, s mi a borzalom.