kékmagnolia (Perzsi.)

Pár napja zaklatott vagyok. Egyre inkább a világ sötét oldala nyilvánul meg, az élet minden területén. Aztán ma reggel egy újabb poszt alatti megnyilvánulások akasztottak ki.

Egy hölgy közepes méretű kutyát keres, idős, egyedül élő ,88 éves édesanyja számára, akit nem tudnak mindennap meglátogatni.Kertes házba. A néninek volt kutyája, 2 hete altatták el súlyos betegség miatt. Az utcában lakók leírták, hogy mindig el volt látva a kutya, és figyelemben, szeretetben sem szenvedett hiányt. A kutya több mint 12 éves volt. S a kommentszekció mégis támad. 

" Minek neki ennyi idősen már kutya?"

" Miért kellett az előző kutyát elaltatni? A súlyos betegség nem egyik napról a másikra alakul ki. Biztosan elhanyagolta, nem hordta orvoshoz. Az új kutyát sem fogja?"

"Ha meghal a néni, a család átvállalja a kutyát?"

" Tartson inkább macskát, azt a szobában is lehet."

És az állatvédő egyedület:

" Van egy 9 éves kutyánk, de neki tán már nem kéne kutyát adni."

És jön az önfényezés, melldöngetés, kommentszekció maga mellé hangolása.

Egyre többször olvasok olyan megnyilvánulásokat, hogy bizonyos kor felett,( időskor), már minek, hová, meg amúgy is...

Személyes meglátásom:

A néni egyedül van. Társ nélkül depresszióssá is válhat. Ki- eldobott kutya rengeteg van. Akik gazdira várnak. Az életben nincs garancia arra, hogy csak idősek hallhatnak meg. Ezért garanciát kierőszakokni arra vonatkozóan, hogy a lánya magához veszi a kutyát, ha az anyuka elhuny, dőreség. 

Sikít a lelkem.

A busz. Már megint az Ikarus. Lassan araszol le TB középsőről,a suli megállójától Bánhida felé. Szokás szerint tömve van. A tűzoltóság épülete most  egy 2 szintes irodaház. Vörös dísztéglával kirakott utcai homlokzata már jól ismert egy régebbi álomból. Csak akkor a busz felfelé kapaszkodott. Akkor egy vizsgára kellett sietni. A suli környéke más volt mint a mai állapot. Körbefonta az erdő, a két darab földszintes rozzant épületet. A lépcsősor mállott volt és hiányos. Bent linóleum, és egyszerű ebédlő, ahol az írásbeli érettségi folyt. A másik épületben büfé rejtőzött, elég jól felszerelve. Presszókávé, szendvicsek, tea, sütemények. Drágán, mégis megengedhetően. 

S most, ma pedig lefelé araszol a busz. Tömve van. Már nem a régi fajta desing, ez már az új Ikarus.  Nem látom magam, de tudom, hogy rajta vagyok. A bánhidai kereszteződés előtt már látom hol vagyok. Az első ajtónál lévő lépcsőn ülök, mellettem az egyik általános iskolai osztálytársam áll. S ekkor felszáll egy alak. Arcát nem látni. Talpig feketében, fején kapucni, s úgy magasul felénk. Érzem, hogy ő a halál. Rossz érzés fut át rajtam. Ekkor nagyon lassan elindul. Be, a busz közepe felé. A busz lassan bekanyarodik  Bánhida felé. Nincs ott bal kéz felöl semmi, csak a régi, üres saroktelek, ahol ma benzinkút áll. A 80 -as évek elejei táj dominál. A busz megáll, leszállunk. A szembe levő üres földterület mellett haladunk el. Ott ma egy családi ház áll, étteremként működik. Felpillantok, s amit ébren meghökkentőnek találnék, álmomban nem. A világos égbolton egymás mellett 2 égitest áll. Jobbra a hold félkaréj állapotban, s karnyújtásnyira mellette a nap. A hold ezüstösen sárgásfehér, a nap sárga. A hold a fényesebb. Közben olyan érzés fog el, hogy a föld körül megszűnt a pajzs. Lent világos van, ha felnézek akkor is, mégis érzékelem a kinti sötétséget. Előveszem a mobilom, ami 80-ban még nem is létezett, és fotózom az égi jelenséget. A körülöttem állók instrukciókat adnak. Olyan szürreális minden.  Az égbolt a 2 bolygó körül halványlilává változik, beleolvadva a sárgá fényekbe. A telefon kijelzőjén  két házsor látszódik, amik az előbb nem voltak ott. Jobbról és balról is. Utcarészlet. Határozottan érzem, ezt nem először élem át. 

Felébredek. Reggel óta ennek az álomnak a hatása alatt vagyok. Nem először álmodtam ezt,  az az érzésem. Olyan valóságosnak tűnt ninden.Viszont az emlékeimben eddig nem szerepelt.

Cseng a telefon. A kijelző mutat egy számot: 72-es körzet. No, csak nem a barátnőm? Nem. Egy idegen női hang csicsereg idegesítően lelkes hangon. "Jó napot kívánok! XX Klári vagyok, az izémizé trend kapcsolattartója! Engedje meg, hogy felhívjam legújabb termékünkre a figyelmét! Önnek, mint törzsvásárlónak, most szuper, 50%kedvezmènnyel adjuk, postaköltséget átvállaljuk, 2 héten belül visszavesszük, ha nincs vele megelégedve! De arra még nem volt példa!"

Én: azt sem tudom milyen cég ez, amúgy meg sosem vásároltam önöktől, hogy vàltam törzsvásárlóvá? 

"Hát a rendszer ezt mutatja! Biztos nem vásárolt még nálunk?-s elkezdi sorolni, milyük van. Az egyiknél közbeszólok. Az az izületi kencefice, miket tartalmaz? Az az a sárga lötty? Igen, naugye, hogy vásárolt nálunk!-mondja diadalittasan. Nem ez volt a cég neve. Ó, hát akkor még nem, de azóta tulajdonos váltás történt, ezért más lett a nevünk! Használt a kivonat az izületeire? Nem, az egyik összetevőjére allergiás vagyok, még jobban bedurrant a kezelt terület.-mondon visszafogottan, pedig szívem szerint...

Iiigeen? -énekli zavart hangon, majd hirtelen felkiált!:mégsem a mi cégünk volt az, nincs is raktáron pár hete a termékből. Tavaly volt?-kérdezem sajnálkozó (galád) módon. Volt, kár, hogy nem akkor rendelt, a mienk biztosan jó áru. Tavaly rendeltem, mondtam halkan, miközben már kezdtem szégyellni, hogy szívatom. ( Igy jár, aki nem hiszi, hogy nem ismerem a cégét, "aki nem hiszi járjon utána" gondolatmenet után)

Végül is mindegy is, most másért hívtam. Van egy AA 100-as krémünk, ettől mindenki éveket fiatalodik, s ha most kettőt rendel, 3-at kap. Potom hatvanezerért. Azért ilyen olcsó,( 80 ezer lenne,), mert a törzsvásárlóinknak így szeretnénk megköszönni a hűségüket, s bízunk benne, hogy elégedettségüket írásba is adják online, ami cégünknek kiváló reklàm lesz. 

Nem vagyok törzsvásárló, sőt vásárló sem.-mondom még mindig higgadtan.

De higyje el, hogy az! Itt van a gépben!-csicsergi rendületlenül. 

Ekkor előbújik gonosz énem: ha megrendelem, és nem szépülök meg, nem fiatalodom, akkor mivel fognak kártalanítani? Visszafizetik a vételárat? A lelki sebeimet hogyan fogják begyógyítani? Fizetnek egy pszichológust? Ráadásul ha rákenem az arcomra, és ragyás leszek tőle, meg ráncos is, akkor fizetik a bőrgyógyászt/plasztikai sebészt is? Mert akkor megrendelem.-szóltam már kisse pikírt hangon, de válasz helyett  csak a búgó hangot hallottam...

Üdül a család. Egy furcsa vizű tóféle mellett. Nagyon meleg, égető meleg van, mégsem tanácsos bemenni a vízbe. Szinte fekete a tó tükre. A parton apró és nagyon szűk pléhkabinok vannak, a túlparton pedig ezüstszürkés levelű , láthatóan tikkadt fák.A kabinban teljesen feleslegesen egy apró ventillátor forog. Semmit nem hűt. A padlóra dobott matracokon törölközőkupacok magaslanak, rendezetlenül. Pár lépés csak az út a kabintól a tóig, de a kőkemény , világos színű föld forró, akár az izzó parázs. A leterített csíkos fürdőlepedőn kényelmetlen a fekvés. A szülők alig beszélnek, inkább a Sokol rádiót hallgatják elmerülten. Végül győz a hőség. A víz sűrű, fekete, nehéz benne mozogni. Olajos hatása van. Itt, így nem lehet úszni. Nem is baj, hisz úgysem tud úszni. Aztán képváltás. Minden majdnem ugyanaz, kivéve, hogy a pléhkabin  már nagyobb. A víz pedig továbbra is sötét, de már kristálytiszta. Olyan kékes-feketés, mégis átlátszó. Öbölféle, kifliformával.  És egy libegő hínárral. Utálja a hínárokat. Nem tud úszni, mégis úszik. Ezen meglepődik. S ekkor feltűnik mellette két, kisebb méretű cápa. Nem bántják. A parton állók pedig kiparancsolják a vízből. Meleg van, száraz, égető forróság.

2009

Van itt minden. Mint a búcsúban. Sztrájkocska, korlátozások,de az dögivel, vetítés, amin csak kínjában nevet az ember, infláció, kreált élelmiszerhiány, vízhiány, elszáradt termés, búzatábla,-erdő- élelmiszergyár égés, veszteglő tankerek, kiengedett laborszökevény, valóságot nyomokban tartalmazó média, ecetera, ecetera.

Egyik ismerősöm, aki természetjáró,  Erdészeti egyetemet végzett, már 4 éve leírta a tapasztalatait. Nincs bogár. Majdnem mind eltűnt az erdőkből. Annál több állat tetem van, számuk évről évre csak nő. Ha nincs fa, mert kivágják őket, s nincs új növendékfa sem, akkor nincs élet. Nem lesz élet. És emögött szándékosság van. Régóta kitervelt, elindított pusztító folyamat. Ezt nem észrevenni már nagyfokú vakság kell. A gyors egymásutánban meghozott, kiadott eszement, minden realitást nélkülöző határozatok is ezt.mutatják. 

"Színház az egész világ,

( részlet William Shekespeare :Ahogy tetszik című művéből. Fordította Szabó Lőrinc)

Az egyik szerep lehetne az aktív cselekvő. Nem Pató Pál módon.

"De ez nem az ő hibája,

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

Ej, ráérünk arra még!"