Prózák, és 2009-ig versek.

A Szerelem levette rőt palástját
Nem hordja gyűrűjét rubintos láncát
Ne hidd hogy így belőle semmi nem maradt
Szemben áll velem és igazán szabad.
 
Ékszerek nélkül sem mulandó talmi
Nemesen egyszerű és nem mindennapi
Nem köt meg se engem se téged . Érzed?
Megkaptuk tőle a végtelenséget.

Csendes az éj

Szívem is az

A gazdi (kedves) él

Nincsen panasz

Mint egy szellő-hozta falevél,
szívem legszebb éke,
besodródott lelked küszöbére
és a szélcsendhez fohászkodik...

Belülről néz egy holdsugár, igen.
Belülről látja ahogy viszem
Lágy kisimult fátylát a Napra.
 
Ráterítem a hűvös fátyolát
Szép lesz a tűz ahogy átallát.
A vágy megpihen a könny szárad.
 
Lépteim elhalkulnak lebegek
Nem szövöm szóba hogy szeretek.
Jó nekem így, elég ha tudom.
 
Belülről nézlek téged is, igen.
Lelkem hívatlan benned pihen
Nálad vigyáz reá a jóság.

Árva szívem éltél
Mennyit vándoroltál
Szerelmet vetettél
Fájdalmat arattál
Új talajra leltél
Újra reményt szórtál
 
Várba bezáródtál
Majd elmúlt a teled
És ismét dobbantál
És játszottak veled
És learatódtál
Vetették szerelmed
 
Szerelmed vetették
Jégbe zárt termésed
Elvitték elvitték
Elvitted elvitted
Éltesd még éltest még
Őrizzed őrizzed