Egy mozdulat

karolyfi•  2010. január 8. 10:22

A Szerelem levette rőt palástját
Nem hordja gyűrűjét rubintos láncát
Ne hidd hogy így belőle semmi nem maradt
Szemben áll velem és igazán szabad.
 
Ékszerek nélkül sem mulandó talmi
Nemesen egyszerű és nem mindennapi
Nem köt meg se engem se téged . Érzed?
Megkaptuk tőle a végtelenséget.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

karolyfi2018. február 13. 13:17

Kedves István! Még ide is betértél? Pedig künn is megvan. :)
Károlyfi Zsófia: Egy mozdulat

stapi2018. február 13. 12:04

...meg ami a végtelenségben meglapul...

kapocsi.ancsa2010. január 10. 08:11

Ez nagyon szép.
Minden benne van.

karolyfi2010. január 8. 17:51

Jó is az a végtelenségérzés. :-)

kormanyossanyi2010. január 8. 15:31

Szép...Az utolsó sora pedig megkoronázza a verset. Nagyon tetszik..Gratulálok Zsófia!