Prózák, és 2009-ig versek.

Ma

Kiástam a holtakat,

És mondja újra, mit tudok rég,

Szívünkben, égi csatornások.

közülünk, csak rágva körmét

A földi léttel babrál,

bánik jól, de nem hozzám hajol.

ki szeret, s párra nem talál,

vadállat? Hát akkor ások,

akarom a legutolsó menedéket.

Se szeretőm

Csak kenyerem legyen s borom

Kérdezem és elgondolom

De kenyerem van és borom

Ha akarod eldúdolom

Száz és ezeregy éjszakán

Nemcsak a sok egy is talán

Csak kenyerem legyen s borom

Kérem én s elgondolom

Száz és ezeregy éjszakán

Nem gondolom komolyan babám

Van borom és kenyerem

Van mosolyom és kegyelem

Csak kenyerem lett és borom

A többi nincset kidobom

Kérdezem és elgondolom

Ha akarod eldúdolom

Átdübörögsz szívemen Attila

Világlok élek beszélek és

Átvettem világodatVirágcsokrot küldj nekem Attila

Mert hangszereden játszom dalomat

Szeretek kérek adok is én

Hallod-e sóhajomat

Nem érti meg dalomat Attila

Mint nem értett téged sem a vagyott

Ezrek megértik olvassák is

Kellünk mi e világott

És csak magadnak nem volt benne gát

Bölcselő szíved szavát

És hangszeremen játszom dalodat

Hallom sóhajodat

Beborult

Bodor felhők

csókot hasítottak

és megszólaltak az égi dallamok

lábam egy lábnyom a küszöbön

fénye káprázza

aranylakattal zárják

Rejtőzöm


Lehetnék arcodon egy könnycsepp
Lehetnék szájad sarka
S míg tested az Idő betakarja
Lehetnék én a pihe rajta

Táncoló rakoncátlan piheként
szállok
idébb-odább
meg-megállok
Tépett hajammal figurázok
Én rázok szíveket ha hagyják
Ha nem
hangyák árnyaként
Húzódva rejtőzöm
Életed elől

Kinek

Jó egy néhány óra

Vagy jó egy hosszú év

Ki lát ilyennek még

Igen vagy nem boldog

Kitöl tagadod meg

Tán nem is létezel

Hozzád

S kinek

Egyszerű

Bárki számára elérhető

Ajtaja egyszerű,

Közönnyel zárható

A harcot

Korán feladtad

mondja egy néző,

S látónak hitt szemeivel mórikál.

Nem veszi észre, hogy a tál

miből evett

Nem kenyérrel telt kosár

A bőség, mifelé int

Megint a későn kinyújtott kéz

a hitetlenül kérdező száj

és a korán ítélő ékezet .

Oftering, 2008. június

KZs

K.Zs.

2008.június

Csak

Csak dől a szó

mint a trisó a ruháját

mossa mossa

lelkemet tisztára

rámhozza a mást

nem remélhet ki a

tányér krumplipaprikást

Úgy kellene egy falat

kenyérrel él a nemzeti

dala száll a mának

de holnapra álmod

magának tartja

mert a tarka farka

marha jól éli

világát szemét

viszi az árral

Sodródó

menyét nyomok

a homok a szélben

Az vagyok

mi testnek a kenyér

Hulla jó

Mesebeli álombogár

mármint a cece

légy jó mindhalál Ige

Jer ide Laci te

és így tovább

él a nemzeti dal

Hí! A HAZA?

Doba haza

Híahazadobahazahíahazadobahaza . . .

Oftering, 2008. junius

Egy rigó

Egy rigó szállt az ablakom elé

Trillázott sárga csőre

S mintha szimbólumnak jőne

Mutatja egyetlen létemet a dalt

Minden mást belőlem visszavesz a múlt

Minden mi volt vállamról lehullt

A vers ami még hű maradt

Egy-két papírcafat

És a régi toll

2008.junius

Még

Még néhányat csap a hullám

S a víz tükre simulva

születik meg az életen

életem vize már

kisimulva feszül

arcotok elé

de nem látjátok magatok benne

bár foncsora minőség

a nőség előjogán

a Természet Mosolyán

át mutatja

arcod és azt a harcot

mit vív a világ

veled és velem

de nem látod

mert akaratod

hályogot borít

és az orrodig engedi csak

Innen meg kicsap

a tengernyi jóság

és magával sodorja

elfolyó vízen át az ősi

emberi értékkel

A mértékkel mért szívedet

Mely nem szedett össze az Úton semmit

Üres bádogként kongva gurul már

És nem hiányzik senkinek

És természetes ez mindenkinek

2008.junius

Mert

Ha elmúlt egy nap

és egy szó kimondatlan maradt,

Ma ne legyen árnyék a szándék,

Ma ne legyen fals a jó,

Ma ne legyen alvó a mondat

Ma ne legyen hiányos a kimondott szó,

Most élsz, most remélsz, most szerethetsz.

A holnap csak fikció.

Oftering, 2008.június

( Hahó, itt a fikció beszél. J)

Nem te . . .

Nem te voltál az egy

ki nem látta mosolyom mögött

a kiáltást

Törődésem mögött a kérést.

Szívem tele.

Üres tenyerem nyújtom

S felgyújtom az örömtüzeket

a hegyek mögött

és a felhők fölött

láthatod

az értetek karikázó füstjeleket.

Behunyt szemmel várom

talán eltalálom

kiket érint meg

vakon tapogató

társasjátékom

mondd, akarsz-e

Újra szememben lenni...

Oftering,2008. junius

Tegnap

Hajléktalan lelkem

ül az utcán

Kalapjából kinálja a szót,

Az igaz szót, mely szívéig

szállna, ha megállna

bárki is, de nem dobálna

venne belöle,

Mert üríthetetlen.

Mégsem kell senkinek

hát feláll, kalap-kabát

És továbbáll,

Oda hol menthető még

Egy meg egy.

Oftering, 2008. június

KZs

Hát igen……………nagyon fáj

Ha nem lehetek senkié és
Nem lehetek mindenkié
Nem csókolok szájat és szemet
És nem kérheti egy meg egy
Hát dobbantok egyet lábam és
A szájamból kiáltva száll a szó
Hej de szép ez a dáridó
Dáridó és dal itt az élet
Csakhogy én ebből már nem kérek
Mert én élek mert
Én élek
Itt meg halódik minden
Vagy nem
 Dehogynem
Te még nem látsz a fától
De minket már elsőre rátol
A sinekre feszít ez a mámor
Ez a dáridó
Hát nézzétek tovább hulla hóóó
Tapsoljatok vagy mormogjatok
De jó vagy de nem jó
És a holnap reggel olyan mint
A felkel a felkelő
De én nem kelhetek, mert én
Nő én nő vagyok és nem jövendő
Forradalmár halott
Hulla hó nem leszek nem leszek
Akkor inkább elmegyek értetek
Hát értse meg vagy ne
Mindegyis már
Messziről nézek majd
Mit is tehetnék
Míg itt vakarjátok még mindig sebetek
És zsebetek ürül
Eszetek hülyül
Ékes szóval dáridó
De jó is az
Hulla jó
Csuhaj  még tart a szó
Dala száll a mának
És a pofának még van
Arca de harca az csak ezután lesz
Arculat harculatát
Zengik az átvirrasztott éjszakák
És csak forr és fortyog a jelen
Holnapocska még süttalán nekem
Ott leszek ott leszek
Akkor inkább ott leszek
Hejj
De jó is a dáridó
Halihó
Ints nekem mert
volt még kenyerem az előbb
Meg mosolyom is
Volt és lesz
Tudod így van ez