Prózák, és 2009-ig versek.

Mũvészet
karolyfi•  2009. november 17. 17:59

Szép szavak

 

Hordozzatok már tenyereteken,
Őrizgessetek a lelketekben,
Szíveteknek szebbik szavát várom,
Hisz' Tinéktek álmodom az álmom.

Kidobálom a nappalok vágyát,
Éjszaka élem a titkok titkát.
Gyertek, amíg el nem nyom az álom,
Szíveteknek szebbik szavát várom.

Kitárom már kapuit a mának,
Fejem felett kékmadarak szállnak.
Elküldök most hozzátok is egyet,
Képeimre mosolyokat festek.

karolyfi•  2009. szeptember 21. 00:12

A művész

Az igazi művész mindig az emberek jó közérzetéért, hitének reményeinek erősítéséért teszi, amit tesz. Nem nemes elhatározás ez, hanem hivatás. Erre születik, és nem tehet mást. Nem teszem idézőjelbe, mert sokan vallják ezt. Legutóbb Losonczi Tamás 105 éves festőművésztől hallottam.

Igyekszem ehhez tartani magam

www.sokoldalu.eoldal.hu

karolyfi•  2009. szeptember 9. 11:07

Halálaim



Rámborul az éji csend
A csillagrend sincs távol
Eltörpül a földi lét
Búcsúzom már a Mától.
 
A Holnap sohasem jön el
Megállok a lét küszöbén
Régen sokan voltak itt
Most nincs itt senki, csak én.
 
Jól hallom a szívem dobban
Dallamot szór, szép zenét
Ütemére fenn a térben
Szétosztódom, szerteszét.
 
És az Univerzumban
Minden képben én vagyok
Sötétségek és fények
És a kicsik és nagyok.
 
Lassan ereszkedik a tér
A végén tudom, Földre dob
Ki tudja majd hány darabban
Várhatom még a Holnapot.

 

 Változások

A Nap felkel
az Éj marad
Mert nem láttál
és én
nem láttalak
 
*
 
Áll az idő, áll az élet
Megállt szívem visszanézett
És meglátott minket ő
És mi nem akartuk látni...
 
*
 
Darabokra szedtél nevettél
hogy nincs ott amit reméltél
És én átöleltelek
a bőröd éreztem
Láttam szemed
Te csak
Életemet...
 

karolyfi•  2009. július 18. 01:58

Röptetés


 
Szálltam mint a szélvész, újra szálltam,
Rövid volt ez a próbarepülés.
Tévedtem, hogy erős lett a szárnyam.
 
Törtem. Most emléket rakok ebből,
Rejtett álmaim közt kapirgálva,
Készülök kiszállni a szerepből.
 
Kései ékkövem nézem, nézem.
Mellette megcsillan egy láda kincs.
Nem enyém, de nem kell senkinek sem.
 
Aranyszárnyak, aranyévek sorban.
Könnyek drágakőből, rubinszívből,
Gyémántlelkű árva mosolyokban.
 
Szétosztható életem nem kevés.
Gyere te is vásárolj belőle,
Licitálj, kezdődhet az árverés.

karolyfi•  2009. április 24. 14:47

A sorson túl

                                         A SORSON TÚL 

                                         Karlovics Mihály

                                             (regény)

                                             I. Kötet   

Előkép              

   Névtelenül   

 Csak a nyárfalevelek susogása, hullámok csapkodása hallatszik, amint ülök ezen a padon.Elnézem kezemet. Hosszú ujjaim vannak. Művészujjak, mondták valamikor, de gyér hegedűtudásomon kívül más művészeti tevékenységet egész életem során nem végeztem.

Néhány évig férfiszabászattal foglalkoztam, ott hasznosak voltak ügyes ujjaim, szépen és precízen dolgoztam. Manapság erre semmi szükség.Csak a darabszám számít, nem a minőség. Ellenben én gyors  nem voltam soha.Találmányaimat, melyek az örökmozgó kifejlesztése során fedeztem fel, mind sorra elutasította a hivatal.   Kézfejem bőre alatt kidagadnak az erek. Pedig erős fizikai munkát nem végeztem vele .„Nem munkára születtél”, mondta anyám is többször. 

 Ő ennyi idős korában már halott volt. Nem vállalta a sorsát.Pedig a sorson túl van még valami, amiért élni kell, sőt, élni érdemes.Nézd „az ég madarait”! Mi az ő sorsuk? Talán semmi. Legalábbis a mi nézeteink szerint szinte semmi. Mégis élnek, nem bánkódnak, teszik, amit beléjük táplált a teremtő.Ezek a sirályok itt csak lecsapnak, eszik a halat, s jóllakva ringatóznak a vízen.Létezésükkel részt vesznek a nagy egészben, és nem kérdőjelezik meg életük értelmét.Az állatok élete olyan, mint a példabeszéd. Van, ki ért belőle, van, aki pedig nem.                                                      * 

Az anya fiának magyaráz.  

 -  Nem, nem mindegy hogyan állsz apád elé. Tudod, hogy szereti megőrizni a tekintélyét. Jó ember, de neki ez fontos.  

- Tudom én, de valahogy olyan laza vagyok. Nehezemre esik, hogy az ő jelenlétében más legyek.  

-  Nézd, ott ül Mihály bácsi! Gyere megszólítjuk.  

 -  Jó napot Mihály bácsi!  

-  Üdvözlöm Erzsike. No és Pali, téged is. Rég láttalak. Édesanyáddal beszélgettünk rólad.  

-  Hú képzelem, mi rosszat?  

 -  No nem. Nincs abban semmi rossz, ha szereted a tréfát.Ó, fiatal koromban Petrovics barátommal mi is nagy viccmesterek voltunk ám.Farsangkor beöltöztünk kéményseprőnek.Szabóinasok voltunk mindketten, csodás ruhát varrtunk magunknak.Csokoládéból készült a ruha díszítése, gombjai. Mentünk a jelmezbálba.Nagy sikerünk volt, de a mohóbb vendégek, letépkedték és megették az összes csokit a ruhánkról.Nagyon mérgesek lettünk. Volt még otthon tartalék, hát hazamentünk, és újra felvarrtuk a gombokat, de már hashajtóval voltak a csokoládék megtöltve.No, volt masírozás, de nem tudott mindenki egyszerre betérni az árnyékszékre. Nagyokat nevettünk akkor ezen.Később kitört a botrány, nyomozni kezdtek, mi okozhatta a rosszulléteket. Egészen megijedtünk.

Ma már tudom, hogy ez durva vicc volt. Nem tennék most ilyet.De hát fiatalok voltunk. 

Nyugodt mosollyal nézett a távolba, vagy a múltba ez a szokatlan megjelenésű idős úr.

-          Mihály bácsi most sem öreg. –szólt Erzsike.

-         Igen, azt hiszem, örökifjú vagyok.-         

    -   A nagyszülőkhöz indultunk. Van nálam almás pite. Szívesen adok belőle, ha szereti.

-          Köszönöm, elfogadom. De nem szeretem. Szívesen megeszem, de puszit azért nem adok neki.  

Nagy lendülettel csomagolta ki Erzsike a dobozt, és egy szalvétába jó adag pitét tett.

-          Ennyit? Kettő bőven elegendő.

-          Ne szabadkozzon, tegye csak a kosarába. Az én uramat nagyon megörvendeztette avval a csalánrecepttel.

-          Használt?-          Még hogy használt-e? Nemcsak kinőtt a haja, hanem a fekete nőtt ki, nem az őszülős. De most már indulunk. Jó volt itt elidőzni. Viszontlátásra Mihály bácsi.                                                   *  -         Minden jót !- hallottam saját hangomat, ahogy mosolyogva néztem a két távozó után.Isten ismét gondoskodik az ő madaráról. Almás pite. Anyám sütött ilyen pitét nekem. Mariskáé soha nem volt olyan. Hiába, ahhoz szív is kell, nem csak a hozzávalók.                                                     *   

 -    Jó napot kívánok. Mi van a kosárban?   

 -    Üdvözlöm. Almáspite van benne, most kaptam. Kér belőle?    -    Köszönöm, nem. De alatta mi van?   

 -    Alatta? Az gyermekláncfű.  

  -    Az meg mire jó?   

 -    Salátának.   

 -    Salátának?   

 -    Igen. Ez a fejes saláta őse. Csak kivették belőle a keserű ízt.   

 -    Hát ez keserű?   

 -    Igen, de hozzá lehet szokni. Hatásában viszont sokkal erősebb. Több benne minden hatóanyag. A gyógyszer is keserű. Akkor inkább ezt eszem.   -     Igaza lehet. Nekem se időm, se türelmem ezt szedegetni. Pedig szívesen kipróbálnám.  

 -     Vigye el felét. Nekem ez úgyis sok.-

          Köszönöm, elfogadom. De adnék érte valamit.

-          Ugyan már.

-          De fogja csak.

-          Nem kell, dehogy.

-          Na, beteszem ide a kosárba. Jól jöhet még.

-          Isten áldja! Minden jót kívánok!                                                      * 

Tessék. Ennivaló, pénz. Egész nap a szabad levegőn vagyok, és mindenem megvan.                                                  * 

Egy 16 éves lány közeledik. Már messziről mosolyognak egymásra.

 -          No nézd csak! Az én lányom! De jó, hogy találkozunk! Hogy vagy?

  A lány mosolyogva válaszol, de szeme csillogására mosolygás közben is a végtelen szomorúság árnyéka vetül.

-          Köszönöm apa, jól vagyok.

-          Ennek örülök. Anyád?

-          Á, a szokásos.  

-          Igen. Ő ilyen. Ne végy róla példát. Erkölcstelen. Tudod, hogy nem tehettem mást. Szorult helyzetben voltam. A válóperes bírónőnek is megmondtam, de kinevetett. Az mondta:Bácsi, ne mondja nekem, hogy ezt a fiatal nőt érdekből vette el!

 Pedig így volt.Neki kellett egy férj, nekem meg a létfenntartás. Megegyeztünk. De hát így kellett ennek lenni ahhoz, hogy Te megszülethess. El kell fogadni a sorsot, akkor könnyebb, elhiszed nekem? Fiatal vagy még, egyszer majd megérted. Okos lány vagy. Nemes vér folyik benned, nem anyádé. Majd az megvéd. Félre a komolysággal. Légy vidám mindig! Bármi történik, érted?                                                    *

A lány tovább sétált.                                                   *

Hosszan néztem utána. Harmonikus alkat. Gazdagabb a világ vele. Pedig anyám, hogy kért, ne legyen ebből a házasságból gyerek, mert ezt a fajtát nem szabad szaporítani. Mariskára gondolt szegény.  Nem tudlak megvédeni tőle .  Az Égi hang azt mondta, neked missziót kell teljesítened, és ahhoz mindent át kell élned. Ez beavatás számodra, hogy beteljesíthesd a sorsodat. Jutalmul részesülsz a sorson túli élményben, boldogságban. Remélem úgy lesz.Bocsáss meg nekem, hogy magadra hagylak.                                                   *

Hetvenkét éves leszek nemsokára. Nem érzem a koromat. Érdekes. Milyen meleg este van.

Ha hazaérek, megeszem az almás pitéket. Jó zene van a Hattyú étterem kerthelyiségében. Arra kanyarodok. No lám, integet valaki. Vajon nekem?                                                    *

-          Jöjjön ide Misi Úr! De jó, hogy látom. Jöjjön közénk, látja, szórakozunk egy kicsit.  Eszik valamit?

-          Köszönöm, majd ha hazaértem. Almás pite van a kosaramban.

-          Ugyan, az desszert. Ne kéresse magát!

-          Pincér! Egy rántott karajt! Jó lesz, Misi Úr?

-          Köszönöm szépen, igen. Húst úgyis ritkán eszem.

-          No, igyon velünk valamit. Sört, vagy vörösbort?

-          Talán egy kis bor az jót tesz.

-          Ez a beszéd! Aztán merre járt mostanában?                                                   *

Sokáig elbeszélgetett az emberekkel, a bor is itatta magát. Jókedvűen sétált hazafelé.                                                 *

Milyen sokáig nem ettem húst, és nem ittam szeszes italokat. Mikortól is?Talán az infláció óta. Igen. Dehogy. Az esküvőn ittam egy kicsit. Amikor elköltöztünk Zamárdiba, akkor változtam úgy meg. Akkor már 54 éves voltam. Csaknem 20 év.És most újra jólesik mindez.                                                   * 

Egy régi villa emeleti szobájába szűk lépcsőház vezet fel. Néha meg megállva, de eléri az ajtót. A tanácsházától kapta mint szükséglakást. Két helyiség. Szoba és Wc.Az ágya vetetlenül várja, hogy belebújjon.                                                  * 

Semmim sincs, mégis gyakran  hallom: "Irigylem Mihály bácsi."                           *

Leveti magáról jó szabású, de avittas nyári öltönyét, és a szabadban töltött nap után hamarosan el is alszik.

Magasan jár már a Nap, amikor Mihály újra rátekint.Örömmel rakosgatja ki kosarából az almás pitét. Szép lassan, sorjában mind megeszi. Közben szeme a távolba mered, szája szegletében az elmaradhatatlan derűvel néz, de nem valahova.Egy belső látás, ami arcára íródik, ami miatt felesége családja dilisnek titulálta őt.

Beáztatott ruháit kimossa, kiteregeti, majd ismét útra kel kosarával növényeket gyűjteni.                                                  *

Észrevétlen kell maradni. Aki feltűnően teszi a jót, meglakol. Még a főnemesi rang sem védi meg az embert.Jobb így névtelenül, kötelezettség nélkül, szabadon.                                                  *