Képzelet blogja

kapocsi.ancsa•  2008. szeptember 6. 22:55

Árnyék

Én vagyok az árnyék,mi a földön megpihen.

Mi látszik a falakon, untalan utakon.

Ha süt a Nap , vagy ég a lámpa.

Fogoly vagyok , létek játéka..

Ha jő az éjj , ó örök relytély.

Szabadon bolyongok nem kell hogy félj.

Csak én félek egymagam, nincs egy kis fény?

Testetlen ,arctalan álom vagyok.

Ki kóboról éjjel, tele reménnyel.

S ha reggel ujra felkell a Nap..

néma kiáltás mi arcomra fagy.

Fáknak árnyéka, földön vagyok.

Egy pár a fa allatt éppen ragyog.

Két testnek két  árnyék ,öszzesimul.

Egy érzés ,pillanat hozzám hajol.

Árnyékként testettlen nem tehetem,

fájó felismerés nem ölelhetem.

Kezem a semmit markolja.

Szívem az éjjelt síratja.

Ó árnyék szerelem..nem ,nem ....

Nem ,nincsen ilyen.

 

kapocsi.ancsa•  2008. augusztus 29. 21:13

verebek

  Verebek ,verebek,ide-oda néznek.

  Verebek, verebek mindent elvesznek.

  Verebek ,verebek Fészket raknak, tollat szednek.
 

Az 5 és fél éves lányom versel :-)  Illetve énekelte.

kapocsi.ancsa•  2008. augusztus 22. 19:16

Ha sir a szél..

Zene szól a szélben ,táncolj ,gyere

érezd,ahogy lépted lágyan száll már

Mint a szellő ,érezd a fényt.Érezd már

sirva nevet a szél. Fájon borzolt

reményt él.Kéri létét , kéri életét.

Nem kap csókot ,nem kap érintést

Szomját nem olthatja, csak örökké szállhat.

Körbejárhat eget s földet.

Láthat mély érzéseket,

de nem érezhet gyönyörhegyet. 

S ha már kínja öli ,

haragja tombol ,fájdalma kavarja.

Viharként sodorja. Át a világon.

Tombol és sikolt...félnél , ne tedd.

Csak sir kicsit ,aztán elmegy

Elhullajtja égi könnyét, siratva az élet ízét.

Majd látja!Fáj az másnak

ha érez ,ha kínozza vágya.

Megnyugodva szellőként simogat ,

már nem sir sohajként cirogat.

Átérzi bánatod , fájó kínod , holnapod.

Könnyét felszáritja a Nap.

Hidegét elűzve új reményt ad!

 

 

kapocsi.ancsa•  2008. augusztus 20. 12:33

Álom

Tul szépek az álmaink ahhoz , hogy elrotsuk a valósággal .

Régi, saját mondásom. Ma már tudom, a valóság is lehet oly szép , mint egy álom, csak nehéz elérni.

kapocsi.ancsa•  2008. június 8. 00:24

Remény nélkül

Tépd szét az árnyakat bennem,
mert darabokra tépnek engem,
a maradék élni akarást
az egyetlen álom forrást.
vedd el az utolsó hangot
nem - többé ne halljatok.

Tépd szét a szabad szárnyalást
nem tűrök többé árulást.
Mozdul az égi Úrnak árnya,
lóg már a viharnak a lába.
Öld meg a védtelen csendet
haraggal végzed ki a percet
mely reményt, hintet keltet,
majd elvette ismét a lelked.

 

2008.12.nemtudom mért került hátra..s a dátum fent az se jó hmm:-)

 
1...190191192
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom