Narniának

narnia2009. szeptember 14. 08:10

holnap .... de köszönöm


félek

nagyon .... nem tőle .... magamtól :(

kapocsi.ancsa2009. szeptember 14. 06:32

Igen azt hiszem tudom....
aki ezeket a régieket olvassa véletlen..
és összehasonlítja némelyik mostanival..
azt gondolhatná más írta őket..Ég és föld..
Voltam itt....s nem akartam lenni sehol..Te tudod, hogy s miért..S mégis most itt vagyok..Remélem adok kis reményt talán lehet hinni a semmin túl is..
s bízom a mai napodban...Isten látja mennyire ..
Vigyázz magara..Narni ..Egyszer éltek

narnia2009. szeptember 13. 23:46

olvaslak .... igen ... ezeket a régieket ...

tudod miért

kapocsi.ancsa2008. október 1. 18:03

Narnia..bárcsak esett volna ma is ...
majd msn.. Mi jöhet még?

kapocsi.ancsa2008. október 1. 17:32

Kedves János .
Narniának igaza van,nem zavarsz :-)
Sőt, köszönöm figyelmed.
Kiabáltam már a széllel...én is.

narnia2008. október 1. 16:58

Nem zavarsz....Mi bicilkis népek mind megértjük egymást. :)

Soultribe2008. október 1. 16:46

Remélem nem zavarok...

pont ezért szeretem a szelet, ahogy tekerek át egy elhagyott tájon, fáj, akkor és ott minden nagyon fáj, meghajolnak az árokszéli virágok és kitépi a lelket is az erős szél, de lehet üvölteni, kiabálni, véresre edzeni a torkot, pont azzal a zenével, ami éppen jött

''esik az eső,
arcom az ég felé fordítom, sirok az éggel.''

zseniális!

Barátsággal: János

kapocsi.ancsa2008. szeptember 30. 10:37

http://www.youtube.com/watch?v=8YmGnZUsC 88&feature=related

Ha tekerek a biciglivel és esik az eső,
arcom az ég felé fordítom, sirok az éggel.
Nem látja senki,elmossa bánatom.
Nem látja senki ,fáj nagyon.
Megállok az esőben ,behunyom szemem.
S hagyom hogy börig ázzak.
Hogy kivül is fázzak.
Mondhassam,csak azért reszketek:-(

narnia2008. szeptember 29. 13:19

http://www.youtube.com/watch?v=xyFHxSLoN hM&NR=1

narnia2008. szeptember 28. 21:26

Az iménti hozzászólásom (lopott...a Hugomé....és az utolsó bekezdés Goethe.)amint megláttam rád gondoltam.

narnia2008. szeptember 28. 21:20

kopog a tetőablakon a halk eső...mennyire szeretem a záport. Ez a tökéletesség. Mikor minden tiszta, minden élő és minden mozog. Az összes apró porszem csillámfényben fürdik ahogy rásütnek az utcalámpák. Minden cseppecske ami legördül az ablakon, mintha egy apró könnycsepp lenne. Parányi, kagylóból kierőszakolt gyöngy amely a végtelenségig szomorú és bánatában leveti magát a felhőkről, hogy testének hiányában ne kelljen egy percig sem élnie tovább...



Annyiszor gondolom végig az életemet, hogy elfelejtem élni azt. Ha nem gondolkodom, álmodom. Vajon van-e értelme álmodni miközben elszökik az élet a lábaid közt? Mintha egy apró, átlátszó üveggolyót próbálnék megfogni hatalmas kapuskesztyűkkel a kezemen. Lehetetlen? Majd kiderül...







Fájnak a hangos szavak. Rájöttem, hogy az emberek azért ordítanak a másikkal mert már az elviselhetetlenségig fáj nekik az élet. Sikítanak mint a csecsemő akinek szenvedés az első lélegzetvétel. Megértem az ordító embereket. Talán mindannyiunknak ordítanunk kellene, ha fáj. Ki tudja, mikor lesz szükségünk rá? Lehet, hogy az utolsó óránkban. Mikor pedig szükségünk lenne, hogy halljuk a saját hangunkat még egyszer, utoljára... (Goethe)

narnia2008. szeptember 28. 17:22

Fájt,éreztem és volt
de Te ezt már tudod,
ezért jó,hogy most
velem ezt megosztod.
Láttam és láttad
én is ordítottam,
elvakult dühömet
ártatlanra szórtam,
és hidd el
nem volt hazugság
csak maga
a fájdalmas Valóság.