Képzelet blogja

kapocsi.ancsa•  2019. november 19. 07:52

Érintetlen

Hosszú ez az ősz,

kezemben elidőz

megnézem és felveszem,

színes szívét elviszem.

 

Hozzád, hozzá, bárhová

kezek közé, Hold alá,

ajtón, üvegén, páráján,

reggel fényfakadásán.

 

Megpihen, életre kel,

kell mint ami nem jön el,

mint amiről az hiszi,

másé s el nem érheti.

 

Felveszem, melléd teszem,

lépésed elé csenem,

bebújik szavad alá,

nincs aki nem hallaná.

kapocsi.ancsa•  2019. november 18. 20:56

Hajnalom


Csend vagy, könnyed ébredések árnyai,
megtanítnak engem is majd játszani,
könnyű esés lázít fel, ma érkezem,
s holnap ismét indulni kezd a kezem.

Felfedez a mozdulatnyi gondolat,
létre tőr egy árnyalatnyit s már szalad,
örök éhség halkan kostól éveket,
maradhat ha akar, s ha nem elmehet.

Bárcsak, suttog bennem még a félelem,
bárcsak, s ízét ízlelgetem nyelvemen,
ködfal nyel el, lábam nyomán holt a hó,
ismeretlen lépés hangja elhaló.

Puha paplan, lélegzetnyi pillanat,
éhségőrző vágy ha hallgat is szabad,
összerezzen csupasz fényű képzelet,
szűrve, szórtan, óvatosan érkezett.


kapocsi.ancsa•  2019. szeptember 27. 19:38

Pörge láz

 

Tinta hull, és pörge láz,
mellette mindent el halász,
az elmúló kis ingatag
lehetőség majd megkacag.

Táncba körbe, elviszi,
a lábad nem, csak azt hiszi,
szív megzörren, mozdulat,
a hang majd megfagy, zárva hagy.


A kulcs a kulcs az nincs sehol,
mi nem volt, az is eldalol,
létezések peremén
megrajzollak néha én.

Ing az ég és ing a Nap,
ringva majd elhordalak,
te egyszerű kis szürke nap,
majd megszínez a gondolat.

Tinta, toll és hangjegyek,
kottát sem kell majd vegyek,
elég rá ma már az ég,
képzeletnek jár a kép.

2019.09.27.


kapocsi.ancsa•  2019. július 28. 08:25

csak a hangjai


legyek között zümmög a halál
templomok mögött ég a csend
 
mintha akartam volna valamit
mit minden a feledésbe vitt
 
húrok között a levegő rezeg
annyi csak mit a lélegzet teremt
 
s míg súlyos álmokat tart az éj
behangolódom majd, Ne félj
 
nem félek én sem, tán nincs kitől
hitetem magammal - új szokás
 
hogy kérdésre nem talál szemem
választ sem keres hasztalan
 
meztelen űrben zümmög a mély
mint fekete hadak alszanak
 
elringat lassan az mi fél
csak a lángok hangjai akasztanak

kapocsi.ancsa•  2019. július 28. 07:28

cím nélkül


szívesen lennék a hajnali csend
ébredő hangoknak ágya,
fejét lehajthatná reám az éj,
hiába szólok, hiába
 
szívesen lennék az ébredő szóban
bármi, mi jelen tud lenni,
úgy tenni mint a szél viharból szellővé
hogy tud így finomodni
 
szeretnék eltűnni, örökre maradva
tenyérben por lenni, léha
lesöpört indulat, semmije úgy kacag
észre sem lehet majd venni

2019.07.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom