Képzelet blogja

kapocsi.ancsa•  2019. szeptember 27. 19:38

Pörge láz

 

Tinta hull, és pörge láz,
mellette mindent el halász,
az elmúló kis ingatag
lehetőség majd megkacag.

Táncba körbe, elviszi,
a lábad nem, csak azt hiszi,
szív megzörren, mozdulat,
a hang majd megfagy, zárva hagy.


A kulcs a kulcs az nincs sehol,
mi nem volt, az is eldalol,
létezések peremén
megrajzollak néha én.

Ing az ég és ing a Nap,
ringva majd elhordalak,
te egyszerű kis szürke nap,
majd megszínez a gondolat.

Tinta, toll és hangjegyek,
kottát sem kell majd vegyek,
elég rá ma már az ég,
képzeletnek jár a kép.

2019.09.27.


kapocsi.ancsa•  2019. július 28. 08:25

csak a hangjai


legyek között zümmög a halál
templomok mögött ég a csend
 
mintha akartam volna valamit
mit minden a feledésbe vitt
 
húrok között a levegő rezeg
annyi csak mit a lélegzet teremt
 
s míg súlyos álmokat tart az éj
behangolódom majd, Ne félj
 
nem félek én sem, tán nincs kitől
hitetem magammal - új szokás
 
hogy kérdésre nem talál szemem
választ sem keres hasztalan
 
meztelen űrben zümmög a mély
mint fekete hadak alszanak
 
elringat lassan az mi fél
csak a lángok hangjai akasztanak

kapocsi.ancsa•  2019. július 28. 07:28

cím nélkül


szívesen lennék a hajnali csend
ébredő hangoknak ágya,
fejét lehajthatná reám az éj,
hiába szólok, hiába
 
szívesen lennék az ébredő szóban
bármi, mi jelen tud lenni,
úgy tenni mint a szél viharból szellővé
hogy tud így finomodni
 
szeretnék eltűnni, örökre maradva
tenyérben por lenni, léha
lesöpört indulat, semmije úgy kacag
észre sem lehet majd venni

2019.07.

kapocsi.ancsa•  2019. március 30. 08:29

képfoszlány

eldúdol a csend
talán kísértet vagyok
megfoghatatlan kis szürke pára
földig omló felindulása

szélszoknyájú régi dallam, a megmozdulás
pörög, pörög, csak furcsa vágy
két kézzel kergetően száz
 
és száz mesét ringató
kavargó táncos halandó
padlóra hulló, elporladó
 
mese keze
leírt és elfeledett,
tovafoszló vad porrengeteg
 
semmi több, mit a képzelet
mely elengedett

kapocsi.ancsa•  2019. február 28. 07:47

körtáncban

Ha azt mondanám vajon látnád,
azt amit én sem láthatok,
elhinnéd-e amit s hogyan
ha hirtelen kiáltok.
 
Félreállnál-e ha szólnék,
hogy arra veszély fenyeget,
meg tudnád-e mosolyogni
egyszerűen a "telet".
 
Hogyha hinném, te is hinnéd?
és mert hiszed - én hiszem?
körforgásunk tovább vinné
mindenfelé táncszíven.
 
Ha eldobnám, semmi volna
hangja színe elveszne,
nem mozdulnál, nem mozdulna
tovább semmi, ha csak te
 
nem szólalnál: lesz majd olyan,
elhiteti azt amit
látni kell, hát láttat vélünk
lehetetlent, valamit...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom