Gyereksarok

Iskolába járok én

Iskolába járok én,
piros pontot gyűjtök,
betűvetést tanulok,
nagy tudásra gyűrök.

Fekete pont nem lehet,
rontaná a képet,
csak a piros jó nekem,
így végzem az évet.

Hogyha mégis becsúszik,
onthatok majd könnyet,
az anyukám kifakad,
megtöri a csöndet.

De tudom, ez nem lehet,
fekete pont nincsen,
hisz tanulni szeretek,
a tudás a kincsem.

2017. október 8.

Kicsi vagyok, de megnövök

Kicsi vagyok, de megnövök,

ide-oda megyek, jövök.

Hat éves kort ha elérem,

nevetek majd az egészen.

Az ovi is úgy összemegy,

mint a százban az ötvenegy.

Ezt is tudom, hiszen növök,

nem lehetek mindig kölyök.

Iskolás is leszek, tudom,

a vizsgákon el nem bukom.

Hogy’ kell járni vékony csíkon,

tanár nénit megtanítom…

…hiszen tudja minden ovis,

nem mindenki Buta Boris.

Rászoktunk a fegyelemre,

bár nem jártunk egyetemre.

Az iskola, tudom, jó nagy,

velem jöhetsz, hogyha jó vagy!

Anyucit is odaviszem,

nem fog félni, ha őrizem.

Óvó nénit beíratom,

mert egyedül nem bírhatom

a sok felnőtt jajgatását –

…meg hogy – hozzák majd a táskát!

Így készülök, ha megnövök,

elmegyek és visszajövök.

Húsz éves kort ha elérem,

nevetek csak az egészen.

Az isi is összemegy majd,

a szerelem pedig elhajt…

…Ajaj, inkább itt maradok,

s anya karjába szaladok!

2017. június 21.

Babiloni rímtekerő

Fekszik a hátán két fakaró,
kell nekem otthon - jégkaparó.
Volt a kezemben több darab is,
törte a markom, jaj, a hamis.

Itt van a cerkád, meg hegyező,
rajzodon úszik két evező.
Légy ma a költő, rímtekerő,
mert ez a versed kínkeverő.

Rajzodon úgy, mint két fakaró,
szunnyad e ványadt verskaparó.
Írd ki magadból Nagy Babilont,
állj neki végre, fogd az iront!

2017. szeptember 21.